A Fidesz elnöke – kihasználva kormányfői pozícióját – július végén jelentette be, hogy figyelemelterelési célból referendumon kérdezné meg a magyar választókat homoszexualitás és a transzneműség veszélyeiről. Még egy hónap sem telt el, a népszavazási kezdeményezés máris bukásra áll.
1. A fideszes megszállás alatt lévő NVB mindenfajta vizsgálat nélkül átengedte Orbán kezdeményezését, és a határidőn belül – talán nem véletlenül – nem is érkezett hozzájuk felülvizsgálati kérelem. A még inkább függetlennek vélt Kúrián viszont több magánszemély és szervezet is megtámadta a népszavazás kiírását arra hivatkozva, hogy
az nemcsak értelmetlen, hanem gyűlöletkeltő és alkotmányellenes is.
A Kúria – a valamikori Legfelsőbb Bíróság – döntése lakmuszpapír lesz arra nézvést, hogy mennyire sikerült rátenyerelne a NER-nek a magyarországi igazságszolgáltatás legfelső szintjére.
2. Orbán Viktor azonban azzal sem jár feltétlenül jól, ha a Kúria átengedi a kezdeményezést, mert a népszavazás szinte biztosan érvénytelen lesz, azaz a részvétel nem éri majd el az 50%-ot. Etekintetben irányadó a Publicus mérése, amelyik szerint eleve csak a választók 44%-a ígéri a részvételét.
- Ugyanakkor 2016-ban, Orbán hasonló, csak a melegek helyett a menekültek ellen hangulatot keltő kamunépszavazásán a mérések 50% feletti részvételt becsültek, azonban – a Fidesz nagy csalódására – a referendum mégis érvénytelen lett, mert sokan nem mentek el, akik ígérték.
- Ugyanez történt 3 éve, a romániai – az ortodox egyház által kezdeményezett – ún. családvédelmi népszavazáson: bár a választók több mint harmada ígérte a részvételét, alig több mint 20% ment el, így hiába engedték le az érvényességi küszöböt 50-ről 30%-ra, a szavazás nem lett érvényes. (Alighanem ennek köszönhető, hogy a Fidesz nem vágott bele hasonló kezdeményezésbe a melegházasság alkotmányos tilalmáról, hanem 2020-ban – a veszélyhelyzet leple alatt – egyszerűen beleírta az alaptörvénybe, hogy az apa férfi, az anya nő.)
Orbán már a népszavazási kezdeményezése benyújtásakor elkezdte felkészíteni a táborát a kudarcra. Rádióinterjúban fejtegette, hogy
jogilag semmi tétje nincs a népszavazásának (mert a vonatkozó jogszabályok már le vannak fogadva), így a várható érvénytelenségnek sem lesz jelentősége.
3. Annak azonban nyilvánvalóan lenne, hogy Orbánnak és a Fidesznek a választók mekkora hányadát sikerül maga mögé állítani a melegek és transzneműek okozta apokalipszist felidézve. Míg 2015-18 között, az idegenellenességnek és a Fidesz migránsellenes kampányának nagyobb volt a támogatottsága, mint magának a kormánynak és a kormánypártoknak, ez most, úgy tűnik, nem igaz. A Medián azt mérte, a megkérdezettek
- 73 százaléka nem ért egyet azzal a kormányzati állásponttal, hogy a melegek veszélyt jelentenek a gyermekekre;
- 74,5 százaléka engedné, hogy a transzneműek hivatalosan is megváltoztathassák a nemüket és nevüket;
- 86 százalék úgy gondolja, nem a kormánynak, hanem a szülőknek és a tanároknak kell eldönteniük, hogy mit tanítanak ebben a témakörben;
- 85 százaléka szerint a tanároknak kellene dönteniük, hogy kinek a segítségét veszik igénybe;
- 83 százaléka pedig nem hiszi, hogy egy fiatal meleggé válna csak attól, hogy szexuális kisebbségekről hall.
Ha a mérés korrekt, az azt jelenti hogy a Fidesz és Orbán lyukra futott a témában: nem sikerült eltalálniuk a többségi véleményt. Alkalmasint megtévesztette őket a hangos kisebbség, és azt hitték, hogy a szélsőjobboldalnak és álláspontjának nagyobb a támogatottsága.
Az sem teljesen kizárt természetesen, hogy a Orbánnak és a Fidesznek sikerült elérnie az egyik célját, a politikai primátusát a mindennapok felett. Ezzel azonban ő maga, illetve ők maguk váltak az origóvá, a választók hozzájuk mérik a saját álláspontjukat. És aszerint változtatnak rajta, hogy szeretnének-e közös platformra helyezkedni a Magyarországon pillanatnyilag hatalmon lévő szélsőjobboldallal.
Azaz elképzelhető, hogy amikor a Fidesz mérte, még többsége volt a magyar választók között a a homo- és transzfóbiának, de miután Orbán beleállt és felhangosította a témát, az emberek egy része változtatott az álláspontján.
Nem kizárt, hogy erre utal az is, hogy mióta a Fidesz beleállt a homofóbiába megnőtt a melegházasság támogatottsága (egyharmadról 50% fölé). Azaz Orbán képes formálni a közvéleményt, de nem pont úgy, ahogy ő akarja.
Mindenesetre akár tartalmilag, akár a támogatottságát nézzük, Orbán már jobban járna, ha a Kúria elmeszelné a kezdeményezést, és így arcvesztés nélkül lejöhetnének a várhatóan és mindenféle tekintetben kudarcos népszavazásról.
Az eredeti célt így is elérték: senki nem beszél ma már arról, hogy a magyar adófizetők költségén akarnak Budapesten egyetemet építeni a kínai kommunistáknak.
Továbbá egy negatív kűriai döntést lobogtatni tudnának Európában, mint a független igazságszolgáltatás bizonyítékát; az ellenzéket meg népszavazás nélkül is lehet LMBTQ- és pedofilbarátnak nevezni a kampányban.
A helyzet nem kicsit hasonlít a 2024-es olimpiai pályázat helyzetéhez 2017-ben. Akkor a NOB elosztotta Párizs és Los Angeles között a 24-es és a 28-as játékok rendezési jogát, Orbánnak pedig nem sikerült kiharcolnia, hogy ugyanakkor ő megkapja a 2032-es olimpiát (azóta Brisbane-nek adták). Így keresni kellett egy ürügyet, amivel arcvesztés nélkül vissza lehet vonni a pályázatot.
- 2017 januárjában az addig ismeretlen Momentum benyújtott egy népszavazási kezdeményezést.
- A választási bizottság, amelyik korábban többször elutasította ugyanazt, pedig váratlanul átengedte.
És máris lehetett sportellenesnek és “álomgyilkosnak” titulálni a komplett ellenzéket, és visszavonni a pályázatot még azelőtt, hogy az őszi, limai NOB-kongresszuson pontosan 0 db szavazatot kapna.