Az Oktatási Hivatal és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem „Pályakezdő pedagógusok képzése: Nemzeti közszolgálat a pedagógushivatásban” címmel képzési programot indít, és ennek pilotrogramjára várják a jelentkezőket. A képzés 15 órából áll, ezek egy része e-learning módszerrel teljesíthető.
A program célja a leírás szerint, hogy elmélyítse a résztvevők önismeretét a nemzet, közösség és identitás alapkérdéseiben, és hogy segítse átélni a tanulói szerepet a későbbi pedagógiai munka során – bármit is jelentsen ez.
A résztvevő fiatalok az alábbi kompetenciák területén érhetnek el jelentős fejlődést:
- A közszolgálati ethosz iránti elköteleződés
- Stratégiai keretek iránti érdeklődés
- A joguralom, jogbiztonság igénye
- Integritás szemlélet, etikus hozzáállás
- A közszolgálat tudatosulása, a felelősségérzet megerősítése
- Nemzeti identitás megértésének igénye
Érdemes ízlelgetni kicsit a fogalmakat: elköteleződés, stratégiai keretek, joguralom, nemzeti identitás, aztán végiggondolni, hogy az utóbbi évtizedek neveléstudományi tanulmányai mire helyezik a hangsúlyt: kreativitás, alkotó részvétel, személyre szabott fejlődési út. Nemhogy nem fedi egymást a kettő, de kifejezetten ellentétesek. A kínált program olvasgatása közben szinte érezni az erős naftalinillatot.
A képzés megalkotói a friss diplomás résztvevők szellemi képességeit nagyjából egy tízéves gyerek szintjére lőhették be. A program információs elemeit egy kedves kis kerettörténetbe ágyazva tálalják, amelyben a főhős Emese (nem is hívhatnák máshogy a nemzeti összetartozás iránt érdeklődő elhivatott fiatalt), akinek
„régóta közigazgatásban dolgozó szüleivel való beszélgetésein keresztül felvetődnek az oktató-nevelő munka és a közszolgálat közötti összefüggésekkel kapcsolatos kérdések. Emese kíváncsiságát használjuk arra, hogy a résztvevők számára értelmezési kontextust teremtsünk az egyes szakmai–tartalmi leckékhez, összekössük a gondolati ívet a tematikai egységek között, és a tananyag végén összefoglaljuk a legfontosabb felismeréseket.”
A probléma nem feltétlenül az (bár kétségkívül elgondolkodtató), hogy ezek szerint az alapképzés az Oktatási Hivatal szerint hiányos, és rögtön az egyetem elvégzése után plusz tanfolyamokat kell tartani, hogy valaki tisztában legyen a szakmája társadalmi beillesztettségével. Még csak nem is az a gond, hogy a képzés szintjét egy általános iskolás felfogóképességéhez igazították első körben: mivel ez egy pilot program, még eszükbe juthat, hogy felnőtt embereket érdemes lenne ennél komolyabban venni. A legnagyobb probléma maga a célcsoport: az, hogy a pályakezdők nemzeti öntudatát tervezik erősíteni, sokat elmond arról, mi az elvárás a jövő pedagógusai felé. A program leírásából csak egy dolog hiányzik: a gyerekek, mintha rájuk nem is lenne szükség ahhoz, hogy valaki tanítóként vagy tanárként dolgozzon. A „nemzet napszámosa” kifejezés még sosem volt ennyire találó: éhbérért feltétlen hűség, amit az oktatásirányítás követel.