Novák Katalin nemrég interjút adott a Daily Caller nevű, jobboldali nézeteket képviselő amerikai sajtóterméknek. A beszélgetés nyomán a lap két cikket is közölt, az egyikben a demográfiai problémákra, a másikban a családalapítás kérdéseire fókuszáló témákat emelve ki az interjúból.
Az utóbbi témában a miniszter, szokásához híven, hangot adott annak, hogy szem előtt tartja a fiatal generáció értékrendjének formálását. Ezúttal azonban sikerült szintet lépnie, és amellett érvelt, milyen fontos lenne a gyerekek életének minden területén a konzervatív értékek folyamatos sulykolása, már egészen fiatal korban is. Erre a legmegfelelőbb terepként az iskolát jelölte meg.
Az egyik legfontosabb lépésént a tanárok szemléletformálását említette:
„Az ország a tanárok képzésére különösen nagy figyelmet fordít”- szögezte le. – „Hiszen nem számít, mi szerepel a tankönyvben, ha a tanár nem képviseli ugyanazt a gondolkodásmódot, az erőfeszítéseink nem fognak célt érni”.
A tankönyv, mit az oktatás alapegysége, úgy látszik, még mindig fontos szempont a kormányzati gondolkodásban. Mintha az idő teljesen megállt volna odafent a budai várban: a középkori családmodell mellé az a nézet is társul, hogy tanulni és tanítani kizárólag tankönyvekből lehet. Mit nekünk tudomány, digitális kultúra, applikációk, podcastok és virtuális valóság – ez mind csak szemfényvesztés!
Novák aztán ennél is tovább ment, és felhívta rá a figyelmet, hogy a családbarát szemléletnek át kell hatnia az élet minden területét ahhoz, hogy a felnövekvő nemzedék már egyértelműen ezt az értékrendet érezhesse magáénak. Erre rögtön hozott is egy konkrét példát: a matematikát úgy is lehetne tanítani, hogy a feladatok szövege a hagyományos családmodell szépségeit hangsúlyozza. A miniszter által ideálisnak tartott matekfeladványok, amelyeket készséggel meg is osztott az újságírókkal, így hangzanak:
„Egyetlen gyermek vagy a családban. A szüleid elválnak, havonta ennyi pénz áll a rendelkezésetekre. Hogyan osztanád ezt meg hármótok között, vagy a szüleid között?”
Ebből a szomorú feladatból jól látszik, hogy a válás rossz dolog, veszteségekkel és áldozatokkal jár, ráadásul egykének lenni magányos és nagy terhekkel járó állapot.
A családügyi miniszternek szerencsére egy másik, sokkal vidámabb példa is akadt a tarsolyában:
„Egy ötgyermekes családban élsz. Születésnapod van, és a tortádat el kell osztanod a hét családtag között. Hogyan oldanád meg ezt a problémát?”
Az üzenet egyértelmű. Nagy család, süti, születésnap: csupa móka és kacagás. Válás, egy gyerek: szomorúság, magány.
A kormányzati törekvéseknek eddig egyetlen, de jól látható eredménye mutatkozott meg: a felsőoktatásba jelentkezők között lassan nagyítóval kell keresni azt, aki valamilyen tanári szakot választ. A most pályaválasztás előtt állók egyértelműen jelezték, hogy köszönik, nem kérnek ebből a szemléletformálásból. Ők legalább választhatnak. De a gyerekek, akik matematikaórán keresztény-konzervatív családtagokkal lesznek kénytelenek számolni, nem dönthetnek arról, milyen oktatást kapnak. Ha Novák víziója megvalósul, az már jóval több, mint a tanszabadság megnyirbálása: célzott agymosás, és a gyermeki jogok egy részének sárba tiprása.