Az eset mindenképpen precedensértékű: miniszterhelyettesi rangban lévő személyt Magyarországon még soha nem gyanúsítottak meg bűnszövetségben, üzletszerűen és folytatólagosan elkövetett hivatali vesztegetéssel., mint tette azt ügyészség kedden az igazságügyi tárca államtitkárával, miniszterhelyettesével, miniszteri biztosával. VölNER Pál (már a neve is milyen szimbolikus), a politikai felelősséget vállalta (lemondott), de a bűncselekmény elkövetését tagadta.
- De ha nem követett el bűncselekmányt, akkor miért mondott le?
- Vagy inkább miért mondatták le, és áldozták be (áldozta be Orbán)?
Fideszes képviselők már kerültek eljárás alá, mint Simonka és Boldog, vagy le is töltötték a büntetésüket, mint Mengyi Voldemort, de az Orbán-kormány tagját eddig nem gyanúsítottak meg korrupcióval. Már hivatalosan, Polt Péterék, mert egyébként azt mindenki tudja, hogy “amit korrupciónak neveznek, az a Fidesz legfőbb politikája” (by Lánczi András).
A NER lényege a rendszerszintű lopás, Völner ügye nem anomália.
Az eset első pillantásra annál is kevésbé érthető, mert a NER-ben Völnerérénél jóval nagyobb pénzeket is ellopnak, 100 milliárdos nagyságrendű a központosított, állami korrupció. Az Orbán-rezsim 12 év alatt sokezer milliárdot tettek zsebre (és tesznek a mai napig). Egészen felfoghatatlan méretű összegeket.
Akkor miért pont a Völneré szűrt szemet? Több lehetséges magyarázat is felmerült.
- Például, hogy nem adta le a köteles részt. De akkor elég lett volna lemondatni.
- Vagy hogy belharcok vannak a háttérben. Azt is elég lett volna a nyilvánosság kizárásával, és nem büntetőeljárásban intézni.
- Az is kizárható, hogy szembefordult volna Orbánnal. Totálisan lojális volt. És ha mégse, akkor is elég lett volna kirúgni.
- Akkor meg egyenesen nem is lett volna szabad, ha a Peagasus-ügyet akarták volna ráverni. És miért akarták volna? A kormány arra nézvést a tagadni, tagadni, tagadni stratégiáját választotta, meg a jogszerűsítést, mert formálisan minden megfelelt a törvény betűjének.
Ráadásul a feltört-klónozott telefonok ügye nem jutott le vidékre, a Fidesz-KDNP krumplin tartott szavazói nem hallottak még a szárnyas lóról, bonyolult az a dolog nekik.
Minden jel ara utal, hogy a Völner-ügy mögött nem szükséges mestertervet keresni: tényleg az történt, hogy leszedte a sápot a bírósági végrehajtók kinevezésének aláírásáért, ami a jog nyelvén úgy neveznek, hogy
bűnszövetségben, üzletszerűen és folytatólagosan elkövetett hivatali vesztegetés.
Alighanem azoknak az értelmezéseknek van igazuk, amelyek szerint Orbán (és Polt) nem valamely bonyolult stratégia, politikai cél, mesterterv részeként áldozta be az igazságügyi államtitkárt, hanem előremenekült, hogy a választási kampányban már ne legyen téma az ügy, lekerüljön a napirendről, ne rontsa a Fidesz esélyeit (vagy a lehetőségekhez képest legkisebb mértékben).
De akkor meg miért nem akadályozták meg már magát az eljárást, a nyomozást, a lehallgatásokat, hiszen ennél nagyságrendekkel több pénz ellopása miatt sem indít eljárást az ügyészség?
A helyzet az, hogy pont azért. Kicsúszott a kezükből az ügy, most kármentést végeznek, mert az eljárást nem sikerült idejében leállítani.
Völner bukásának több oka volt:
- érinthetetlennek hitte magát;
- részletfizetési kedvezményt adott;
- túl jól sikerült az álcázás;
- Valamint – bármily meglepő is – az Orbán- és Polt-féle korrupcióellenes stratégiája.
Először is érintetlennek hitte magát. Azt hitte, megúszhatja, ha valakit nem csak lehúznak, hanem át is vernek, és nem adják vissza a vesztegetési pénzt, noha nem az illető nyerte el a státuszt. De nem úszták meg, a lehúzott-átvert bírósági végrehajtó feljelentést tett.
De akkor meg miért nem utasította vissza a nyomozást a rendőrség és ügyészség, miért nem zárták le az eljárást bűncselekmény hiányában?
Hát azért, mert nem tudták, hogy a NER ügyéről van szó.
Az Orbán-kormánynak és a Polt-féle ügyészségnek ugyanis igenis van korrupcióellenes stratégiája, ami úgy foglalható össze, hogy
ne lopj, mert a kormány nem tűri a konkurenciát.
Ami természetesen azt jelenti, hogy a NER-ügyeihez nem nyúlnak, az tabu, a Fidesz érinthetetlen, de minden apróbb, piti, helyi hatósági, hivatali vesztegetés ellen kíméletlenül fellépnek. Már csak hogy javítsák a statisztikát. Meg hogy több jusson a NER-nek.
Ebben az esetben viszont nem tudták, hogy ez NER-ügy, ugyanúgy, ahogy az elején nem tudták a Mengyi-, Simonka, Boldog-ügyekben sem. Egyszerűen túl kis összegekről van szó. Ez nem a 6km vasút 330 milliárdért, csak havi pár (2-5) millió.
Fel nem merült az ügyészekben, hogy egy fideszes nagykutya lehajol ennyiért.
Pedig, ha összeszorozták volna a szabad bírósági végrehajtói státuszok számát a hónapokéval és a néhány millióval, akkor kiderült volna, hogy ez már milliárdos tétel (bár az eljárás majd ennek töredékéről fog szólni), amit már érdemes felszedni egy orbánista potentátnak is. (Fönt persze tudták. Nem véletlen, hogy Varga Judit kiszignálta Völnernek az üzletágat, és miniszteri biztossá nevezte ki aláírási joggal.)
A bírósági végrehajtó jól fizető üzletág, mintha pénzjegynyomdája lenne az embernek. De egyszerre csak kisebb összegek forognak, Ez nem a stadionépítés, ahol az állam egyszerre utal több százmilliót, esetleg milliárdot, aminek igen jelentékeny hányadát egyetlen mozdulattal kell továbbítani egy karibi vagy szingapúri számlára. (Vagy már eleve a saját cégeikkel építettenek.)
A végrehajtói bizniszben ellenben nem mindenkinek van elég készpénze, kénytelenek volna részletfizetési kedvezményt adni.
Ami azt jelentette, hogy túl kicsi összegek forogtak, az ügyészek azt hitték, itt csak valami vacak kamarai tisztviselő magánügyletéről van szó, és elkezdték az eljárást. Túl jól sikerült az álcázás, senki nem sejtette mögötte Völnert, még az érintettek se, amíg a kamarai elnök a lehallgatások útján beszerzett bizonyítékok súlya alatt meg nem tört, és be nem mártotta a miniszteri biztost.
Akkor meg már késő volt leállítani a nyomozást, a rendőrségen és ügyészségen belül túl sokan tudtak róla, széltében-hosszában beszélték. Előbb utóbb úgyis kiszivárgott volna, és pont a legrosszabbkor: a választás előtt.
Éppen olyan volt ez, mint az inkriminált fideszes képviselők esete. Azok az ügyek se ellenük indultak, hanem kisközségek egynémely uniós támogatásainak sorsát igyekeztek felderíteni – ha független, nemfideszes polgármesterek vezették a falut. Majd lépésről lépésre derült ki, hogy nem pártmillió forintól, hanem 100 milliókról van szó; nemcsak egy faluról, hanem a szomszédjáról és annak a szomszédjáról is.
És hogy ezek hálózatba vannak szervezve, és a helyi fideszes képviselő, a méltóságos úr, a kiskirály irányítja a lopást, intézi a támogatást, aminek kb. felét kéri is vissza a kifutója útján. Ez a bűnszövetségben, üzletszerűen és folytatólagosan elkövetett bűncselekmény.
De mire ez kiderül, már késő leállítani, már kicsúszott a kezükből. Biztosan ki fog szivárogni, be kell áldozni a maffia helytartóját, nehogy a kampányt is tematizálja az ügy.
Nem a Völner-féle vesztegetés az anomália, az a rendszer. Annak ügyészségi kezelése az anomália, néha nem tudják leállítani, mert túl jól sikerül az álcázás.
Akad miniszter például, akit a legtöbben emberarcú fideszesnek gondolnak, és bár évtizedek óta Orbán hűséges szolgája, de legalább nem lop. Pedig dehogynem. Nagyon is. Csak nem köztudott róla, mert ügyesen álcázza.
Az amerikaiak például olyan ügyesen álcázták a II. világháborúban a Japánba átdobott amerikai-japán ügynökeiket, hogy a partraszálló hadsereg szinte mindet meggyilkolta Okinaván, mert nem tudták, hogy csak színleg árulók, valójában az ő embereik.
Ez történik a fideszes potentátokkal is, amikor lebuknak: túl jól volt felépítve a rendszer.
Ironikus ugyanakkor, hogy azt az államtitkárt sikerült megbuktatni bűncselekmény gyanújával a bíróság által engedélyezett lehallgatásokkal, akihez kiszervezték azokat a lehallgatásokat, amelyeknél ún. nemzetbiztonsági okokra hivatkoznak, azaz nem tudják alátámasztani, nincs bűncselekmény, és nem vihetők bíróság elé.
- Orbán alighanem azt a tanulságot vonja majd le az ügyből, hogy az összes lehallgatási kezdeményezés megítélését ki kell venni a bíróságok kezéből. Az a biztos, ha mindenre rálát a kormány. Akkor van idő szólni, hogy ezt nem kéne feszegetni. Ezt se.
- Poltnak meg alighanem az tűnik fel, hogy sikeres volt a korrupciós stratégia, már nincs olyan vesztegetés, amit magánkezdeményezésre követnének el – minden lopás mögött a kormány, a rezsim, a NER, a Fidesz áll.
Küldetés teljesítve.