„Nem véletlen az Alkotmánybíróság mai összetétele.”
Pánikban a NER, harcba indultak a segédcsapatok. Az Alkotmánybíróság elnöke reális lehetőségnek tartja az ellenzék győzelmét és a kormányváltást jövő áprilisban, és aggasztja, hogy az ellenzék kezdeni akar valamit azzal a helyzettel, hogy a Fidesz-KDNP a választók kevesebb mint felének támogatását arra használta fel, hogy saját ideológiájára és politikai érdekeire szabott alaptörvényt alkosson, valamint saját embereivel töltse fel, egyúttal leváltathatatlanná tegye – többek között – a politikai hatalom ellenőrzésére hivatott Alkotmánybíróságot.
Sulyok Tamás elnök ezért prominens fideszes politikusokhoz, Orbánhoz, Áderhez és Kövérhez fordult, hogy védjék meg őket a feloszlatástól és az a konszenzus nélkül megszavazott alaptörvény eltörlésétől. Csatlakozott hozzá a szintén állásáért rettegő Varga Zs. András kúriai elnök és Polt Péter legfőbb ügyész is.
Sulyok doktornak alighanem valóban igaza van abban, hogy “ha az alkotmányos renden csupán egy rést is ütnek, akkor annak egésze összedől”.
Csakhogy ez a rés már nyitva van, a Fidesz-KDNP maga ütötte rajta azzal, hogy a választók kevesebb mint 50%-ának támogatásával elfoglalta a politikai intézményrendszer egészét, és feltétel nélküli kiszolgálójává tette az Alkotmánybíróságot is.
Az AB minden mértéket felülmúló szervilizmusára elég csak példaként említeni a legutóbbi két döntését, amelyekkel jóváhagyta a népszavazást a kiskorúak nemátalakító műtétjéről (ami egy politikai blöff, ennek engedélyezését senki nem sürgeti Magyarországon), valamint az EUB ítéletét felülbírálva helybenhagyta a kormány eljárását is a menedékkérők éheztetésére és kiűzésére Magyarország önazonosságára és “a hagyományos társadalmi környezet védelmére” hivatkozva.
Az AB NER-kompatibilitását azonban leginkább a CEU-törvény kezelése illusztrálja. Mint közismert, ez Sólyom László, az AB alapító elnöke, korábbi államfő szerint is első látásra alkotmányellenes volt az indokolatlansága és a személyre (intézményre) szabott volta miatt.
Ezzel szemben az AB úgy döntött, hogy sehogy. Nem döntött. Négy évvel a Lex CEU elfogadása és a panasz benyújtása után értesítette az indítványozókat, hogy mivel a “jogszabályi környezet megváltozott”, nem indokolt már a panasz tárgyalása.
- Négy év nem volt elég nekik ahhoz, hogy tárgyalják a panaszt, és kimondják a törvény alkotmányellenességét.
- Vagy ahhoz, hogy jogi érveket találjanak arra, miért volt minden a lehető legalkotmányosabb.
Négy év alatt nem sikerült a kormány javára dönteniük, ezért inkább nem döntöttek. Elszabotálták az ügyet. Nem végezték a munkájukat, amiért a fizetésüket kapják.
A Sulyok által kiemelt jogrend és jogbiztonság helyett az AB passzivitásával jogbizonytalanságot állított elő, a CEU el is vitte képzéseit Budapestről Bécsbe.
Az Alkotmánybíróság ahelyett, hogy a fék és ellensúly szerepét töltené be, tökéletesen belesimult a NER-be, és Fidesz-KDNP politikai érdekeinek és a kizárólagos hatalomra törekvéseinek kiszolgálójává vált. Nem ellenőrzi a hatalmat és védi az állampolgárok szabadságjogait, hanem az orbanokratúra szándékainak jogi megalapozását végzi el döntéseivel (plakáttörvény, menekültügy, népszavazás), vagy nemdöntéseivel és passzivitásával (Lex CEU).
Ezt Orbán Viktor már több mint 6 éve, 2015. októberében sem tagadta. A Fidesz elnöke az Idők jelei című konferencián elmondta, hogy az Alkotmánybíróság szerepe a hatalmának, érdekeinek és ideológiájának szolgálata:
„Nem véletlen az Alkotmánybíróság mai összetétele, ami legalább olyan fontos, mint a parlamenté. Az Alkotmánybíróság kereszténydemokrata többségű és értékrendű, és döntéseivel érvényt szerez az Alaptörvénynek, amelyet a Fidesz a KDNP-vel együtt alkotott meg.”
És hát kik vagyunk mi, hogy meghazudtoljuk Orbánt? Bár nem gyakran, de ő is mondhat igazat. Mint beismerte tehát, az Alkotmánybíróság a Fidesz-KDNP érdekeinek kiszolgálója. Nem független, pártok feletti, elfogulatlan szereplő, hanem a NER-része.
Úgyis kell vele bánni.