Január 22-én lezajlottak a központi középiskolai felvételik Magyarországon. Nem sokkal a vizsgák megkezdése után már fel is röppent a hír: egy budapesti iskolában szabálytalanságot találtak, így a magyar nyelv és irodalom feladatlapot nem tölthetik ki az ott megjelent diákok. 1-2 óra múlva már azt is lehetett tudni, hol történt mindez: a Kürt Gimnáziumban, ami egy alapítványi fenntartású iskola.
A járványhelyzetnek köszönhetően az idei felvételi körülményei a legnagyobb jóindulattal sem voltak ideálisnak mondhatóak. A sok előírás, a rugalmatlanság, a helyzet okozta feszültség magában hordozta a hibázás lehetőségét. Egészen biztos, hogy sok helyen történtek kisebb-nagyobb ügyetlenségek: nem lehetett másképp, egyszerűen azért, mert szinte lehetetlen minden elvárásnak egyszerre megfelelni úgy, hogy a vizsgán a gyerekek igényeit is figyelembe vegyék a jelenlévők.
Csak néhány dolog, amivel a felvételit szervező iskoláknak meg kellett idén küzdeniük:
- A járványhelyzet miatt a megjelent diákokat kisebb csoportokra osztva kellett elhelyezni a tantermekben. Minden teremben külön felügyelő tanárt kellett biztosítani, úgy, hogy az iskolák egyébként is tanárhiánnyal küzdenek, és most sokan betegek, még ha enyhe tünetekkel is
- A gyerekek közül néhányról egészen biztosan az utolsó pillanatban derült ki, hogy betegség miatt nem tud megjelenni. Ez nem egyszerűen azt jelenti, hogy ennyivel kevesebben vannak ott, hanem azt is, hogy minden egyes hiányzás rengeteg adminisztrációs pluszmunkát von maga után
- Az oktatási rendszerünk ezt a vizsgát kiemelten fontosként kezeli. Emiatt egészen biztos, hogy volt olyan diák, aki úgy döntött: inkább elmegy betegen, és megírja, mint hogy esetleg ezen múljon a továbbtanulása. Így minden vizsgázó és minden tanár úgy ült ott szombaton az ország érintett iskoláiban, hogy szembe kellett néznie a helyzet kimondatlan, de mindenki által ismert kockázataival.
- Bár az előírás szerint a gyerekeknek több kisebb csoportban kellett megírniuk a vizsgát, a feladatlapok ugyanúgy érkeztek csomagban, mint a korábbi években. Nem került volna semmibe úgy elkészíteni ezeket a csomagokat, hogy könnyen szétoszthatóak legyenek, de erre senki sem gondolt.
Ilyen feltételek mellett történt meg, hogy a Kürtbe váratlanul megérkező kormányhivatali ellenőrök súlyos szabálytalanságot találtak a vizsga lebonyolítása során: a magyar nyelv és irodalom feladatlapokat tartalmazó csomagot valaki a központilag meghatározott időpontnál hamarabb bontotta ki, és a kiosztást megkönnyítendő, kupacokba rendezte, hogy a termekbe már a diákok számának megfelelő mennyiség jusson belőle. Tény, hogy aki ezt tette, akár ki is szivárogtathatta volna a feladatlapok tartalmát a vizsga megkezdése előtt. Az is tény, hogy semmi ilyesmi nem történt: az egyetlen, ami azonnal nyilvánosságra került, percekkel az eset után, az a szabálytalanság ténye.
Az ország felvételiztetést vállaló iskoláinak húsz százalékát ellenőrizték az illetékes kormányhivatalok a vizsga napján. Szúrópróbaszerűen, azaz nem lehetett tudni, hol bukkannak fel az ellenőrök. Ahol váratlanul megjelentek, ott a jelenlétük plusz figyelmet követelt: valakinek meg kellett mutatnia mindent, elővenni bármilyen dokumentumot, amit kértek, körbevezetni őket az épületben, megkínálni őket egy pohár vízzel. A jelenlétük már önmagában erőforrást vont el a vizsgától, megosztott figyelmet követelt – tehát növelte a hibázás esélyét.
Az, hogy a Kürtben szabálytalanság történt, kétségtelen. De a történet lényege nem ez. Stresszhelyzetben plusz nyomást helyezni a végletekig meggyötört és kivéreztetett oktatási intézményekre, aztán az ebből következő hibát megtorolni és a vétkest a nyilvánosság előtt meghurcolni nem más, mint erőfitogtatás. Hogy miért van erre szükség, annak több oka is lehet. Jelzés az olyan, személyközpontúan működő és a merevedő rendszerrel szemben a gyerekeket védeni próbáló iskoláknak, mint a Kürt, hogy ne számítsanak semmi jóra. Jelzés az ország lakossága felé, hogy a vezetőink mindent látnak, nem történhet semmi olyan apróság, ami ki ne derülne és büntetést ne vonna maga után. Jelzés az éppen sztrájkra készülő pedagógusoknak, hogy milyen erővel kell szembeszállniuk, ha mernek. Jelzés a rendszert kiszolgáló hivatalnokoknak, hogy mi az elvárt viselkedés, és milyen eredményeket kellene felmutatniuk, hogy feljebbvalóik elégedettek legyenek a munkájukkal.
Akik mindezt a leginkább megszenvedik, holott az egészhez semmi közük, azok a gyerekek. De róluk alig esett szó ebben a történetben.