A nyelvhasználati törvény csak komolytalan ürügy.
Ez már abból is látszik, hogy a 3 éve elfogadott jogszabály leginkább az orosz ajkúak ukrán nyelvhasználatát igyekszik előmozdítani. Az 5 évvel ezelőtti változathoz képest jelentős kedvezményeket kaptak a saját nyelv használatára az őshonos tatárok, és az EU valamelyik hivatalos nyelvét használók.
Ez megfelelt Romániának, Lengyelországnak és Bulgáriának is.
Egyik ország sem csatlakozott Orbán bojkottjához, noha az említett másik 3 ország nyelvét használó kisebbségiből külön-külön is több van Ukrajnában, mint magyarból. Románból pl. háromszor annyi – mégse gondolják Bukarestben, hogy ellenségesen kezeljék Kijevet, csak mert arra törekszik, hogy az állampolgárai “elfogadható szinten” tudják használni az államnyelvet.
- A Fidesz minden sanda célozgatásával szemben nem tiltották ugyanis be a kisebbségi nyelvek (köztük a magyar) használatát, csupán azt akarják,, hogy mellette(!) az ukránt is lehessen. De hogy ukránul is kell, nem jelenti azt, hogy magyarul (meg románul, bolgárul, lengyelül vagy tatárul) ne lehetne.
- Az oktatásban szintén nem számolták fel a kisebbségi nyelvek használatát. A tárgyak kb. felében (évfolyamonként különböző, felmenő rendszerben) az ukrán legyen a fő nyelv, hogy a középiskolát elvégzők “elfogadható szinten” tudják használni. De hogy használják-e majd, azzal az ukrán állam nem is akar foglalkozni.
A magyarok többsége nyilván nem; se aki helyben marad, se aki átköltözik Magyarországra. Ahol egyébként néhány kisebbségi meg kéttannyelvű iskolát leszámítva mindent az államnyelven kell oktatni.
Ennek dacára a Fidesznek és szatellitjeinek (meg Moszkvának) nem a magyar oktatás állapota, hanem az ukrán nyelvtörvény szúrja a szemét, ám amivel nincs baja a román, lengyel vagy a bolgár kormánynak, és eszükbe sem jut emiatt blokkolni a Putyin-fenyegette Kijev együttműködését az Észak-Atlanti Szerződés Szervezetével. Ami azért bizonyos fajta védettséget mégiscsak jelentene Ukrajna számára az orosz invázióval szemben.
(Mert az azért ne felejtsük el, hogy a diktatórikus, politikai ellenfeleit jobb estben börtönbe záró, rosszabban egyszerűen legyilkoló putyini rezsim tartja megszállva már 8 éve Ukrajna területeit, a Krímet, Donyecket, Luhanszkot, és velük több mint 4 millió embert. Az Orbán által hangoztatott “békemegállapodás” egyszerűen azt jelentené, hogy Kijev elismeri a putyini rablást, a nemzetközi jog meg eltűri a gyengébbik fél kifosztását.)
Ennyiből talán már látszik, hogy az ukrajnai nyelvtörvény nem jelenti azt a brutális “elnyomást”, “diszkriminációt”, “jogfosztást” a kisebbségek számára, mint aminek a felcsúti klán és a propagandajobbágyai igyekeznek beállítani, tehát nem ez a valódi oka, amiért Orbán nem engedi közös asztalhoz Ukrajnát a nyugati világgal.
Mint ahogy a nemzetvezető oroszországi látogatását se a békemisszió vagy a saját világpolitikai súlyának megnövekedése(!) indokolta – mint ahogy elhitetni próbálja -, hanem egyszerűen az, hogy a cár lábhoz rendelte, hogy emlékeztesse rá, tartozik neki. Például azzal, hogy Ukrajnát Moszkva érdekszférájának ismeri el, és megakadályozza, hogy Amerika és Nyugat-Európa érdemben fellépjen az orosz fenyegetés ellen.
Putyin árulkodó módon még egészen őszintén meg is dicsérte Orbánt, milyen kiválóan képviseli az orosz érdekeket,
egészen nyíltan megüzenve Washingtonba, Londonba, Brüsszelbe és Berlinbe, hogy nekem ott van a hűséges vazallusom, nálatok, körön belül, a házatokban – és még csak kizárni se lehet onnan.
Nem mintha ezt nem tudnák Nyugat-Európában és Észak-Amerikában mindenütt. Tudják.
- A észt külügyi államtitkár pl. egy hónapja közölte ezt a magyar nagykövettel.
- Egy német kereszténydemokrata képviselő (tehát jobboldali, Orbán volt szövetsége) meg éppen tegnap követelte a blokkolás feloldását.
Moszkvától Washingtonig (valamint a másik irányba Pekingig) mindenki tudja, hogy Orbán Putyin zsebében van. Tartozik neki, ezért ő irányítja. A cár parancsait hajtja végre.
Ezt indirekt módon Orbán is elismerte, amikor a pénteki rádiószózatában a mikrofonállványnak azt mondta hogy a Putyinnal való megbeszélésén “észnél kellett lenni”. Szóval még szerinte se baráti csevely, pláne nem egyenrangú felek találkozója volt, hanem szőnyeg széle. Rapport, ahol főnök utasítja a beosztottját. Egyoldalú véleménycsere: Orbán bement a saját véleményével , ha volt neki, ha nem, és kijött a Putyinéval.
De lényeg nem az, amit mond, hanem amit tesz: az ukrán-NATO együttműködés blokkolása moszkvai ukázra. Amihez a kárpátaljai magyar kisebbség állítólagos (ám nem létező) “jogfosztása” csak kényelmes, bár teljesen hamis, ezért nagyon átlátszó ürügy.
Az Orbán vezette Magyarország egy nemzetközi szembenállásban már megint a rossz, és főleg az eleve vesztes oldalra került.
Az mondjuk nem állítható, hogy ezzel hűtlen lett volna a történelmi tradíciókhoz. Mint ahogy csak névleg védte a keresztény Európát az Oszmán Birodalom ellen, ugyanúgy kizárólag papíron tartozik most is a Nyugathoz. Valójában elveszítette a szuverenitását, és teljes függőségbe került egy keleti birodalommal.
Ha valamit, ezt lehet igazán hazaárulásnak nevezni.