A Publicus a Népszavában közölt felmérése szerint a magyar választópolgárok három, szinte teljesen azonos táborba sorolhatók: a kormánypárti, az ellenzéki és a bizonytalanok közé és bő 30% tartozik. Közülük pillanatnyilag hajszállal (2%-kal) a Fidesz áll az élen, de február óta az Orbán-kormány pártjai – ha hihetünk a kutatásnak – 3%-ot veszítettek.
A 3% nem tűnik soknak, de ez valójában átszámolva negyedmillió szavazót jelent, valamint azt, hogy
a Fidesz elveszítette támogatóinak csaknem egytizedét.
Ami azért soha nem jön jól 3 héttel a választás előtt, a kampány hajrájában.
Az elpártolt Fidesz-szavazók ugyanakkor egyelőre nem az ellenzékhez álltak, hanem a bizonytalanok közé. A preferenciájukat azonban jelezheti, hogy a kutatás szerint a kormányváltás akarók száma Magyarországon felülmúlja az Orbán uralkodását prolongálóké (42 vs 39%).
A közvéleménykutatások tudottan inkább a trendek, mintsem a pillanatnyi helyzet bemutatására alkalmasak. Innen nézve nemcsak a Publicus mérése lehet intő jel a Fidesz számára, hanem az is, hogy korábban az Idea is hasonló tendenciára hívta fel a figyelmet. A Medián február végi mérése azonban nem, amiből az következhet, hogy
Putyin ukrajnai háborúja jelentette a trendfordulót.
A polgárok válság idején hagyományosan a regnáló kormány mögé állnak, továbbá a várható győztest támogatják. Praktikusabb ugyanis az iskolaudvar réme és a falu rossza mellé állni, mivel úgyis ő nyer és hátha akkor bennünket nem bánt legalább.
- Ahogy azonban egyre csökken az esélye a háború eszkalálódásának, egyre kevésbé tűnik reálisnak, hogy a Nyugat fegyveres – és akár nukleáris – konfliktusba keveredik Putyinnal. Ennek okán egyre kevésbé hihető a Fidesz sulykolt állítása is, miszerint a nyugatbarát magyar ellenzék belerántaná a konfliktusba Magyarországot.
- Emellett az is látszik, hogy kudarcba fulladt a villámháborús terv; a konfliktus befagyott, elhúzódik és pusztító állóháborúvá alakult. Ebből már korántsem egyértelmű, hogy az előzetesen a polgárok – és a kormányok jelentős része – által nyilvánvaló győztesnek tippelt Moszkva kerül ki győztesen.
Innen nézve már sokkal kevésbé tűnik kifizetődőnek Orbán “békepárti”, neutrális, azaz az erősebb felet támogató stratégiája. Az elhúzódó háború ráadásul fokozott gazdasági problémákat okoz Magyarországnak, ami a fogyasztók pénztárcáján is látszik. Ez magyarázhatja az elbizonytalanodást: a gazdasági nehézségek orvoslására inkább várható segítség Nyugat-Európától, mint Oroszországtól.
Egy megfelelő kormány esetén.
Ebből akár az is következhet, hogy a két és fél évvel ezelőtti önkormányzati választásokkal ellentétben nem az Ördög ügyvédje, hanem ezúttal maga az ördög (ti. Vlagyimir Vlagyimirovics) szállt be a kampányba javítandó az ellenzék esélyeit.
Ha a mérések nem tévednek, akkor nem pusztán arról van szó, hogy csökken a Fidesz támogatottsága, de egyúttal arról is, hogy
Orbán elveszítette az egyik (de lehet, hogy a) legfontosabb kampányeszközét: a bandwagon-hatást, a győzteshez húzás jelenségét.
A választók egy nem elhanyagolható része ugyanis tudottan aszerint alakítja ki a véleményét, hogy kit vár győztesnek. Ezért tartotta fontosnak hangsúlyozni Orbán is március 15-én, hogy győzelemre állnak, 19 nappal a választás előtt még soha nem álltak ilyen jól. Azonban lehet, hogy ez nincs így.
A Fidesznek a közvéleménykutatásokban nem is az a legfontosabb, hogy pillanatnyilag miként mérik őket, hanem az, hogy kit várnak győztesnek. Mert az mozgósíthatja a saját, és elbizonytalaníthatja az ellenfél szavazóit.
Néha azonban még ez sem elég. 2019-ben általános volt a várakozás Tarlós győzelmét illetően, mégis Karácsony nyert simán.
Ha pedig a mérések nem tévednek, és valami – a legvalószínűbben Putyin kudarcos inváziója, az ebből fakadó gazdasági problémák és Orbán ezzel kapcsolatos elhibázott stratégiája – a kampányhajrában megváltoztatta a közhangulatot, akkor akár meglepetés is születhet április 3-án.