Az oroszoknak nagyon tetszik, hogy Orbán megvétózta az uniós olajembargót. Maga Medvegyev, korábbi állam- és kormányfő dicsérte meg.
Putyin helyettese a magyar nemzetvezetőt értelmesnek, a szankciókat pedig pusztítónak nevezte. Szerinte inkább Európa, mint Oroszország számára. Azonban azt érdemes tudni, hogy míg
- az orosz energiahordozó-export 80%-a irányul az EU-ba,
- az Unió energiaimportjának alig 40%-a érkezik Szibériából.
Akkor kinek fájna jobban az embargó?
Az EU amúgy napi kb. egymilliárd euróval finanszírozza Putyin rendszerét és pusztító ukrajnai háborúját; ennek tervezett véget vetni a tagállamok többsége. Kivéve persze Magyarországot.
Mindezt annak ellenére, hogy a Mol haladékot kapott volna az átállásra, ami messze meghaladta volna a szükséges néhány hónapos átmeneti időszakot. De még ez se volt elég jó.
Orbán így gazdasági szempontok aligha motiválhatják. Sokkal inkább az oroszoknak tesz szívességet. Amit jól mutat Medvegyev citált posztja, valamint az is, hogy Putyin február elsején azt mondta róla, hogy
kiválóan képviseli Oroszország érdekeit.
És nem túlzott. Orbán ugyan eddig nem vétózta meg az uniós szankciókat, de
- azokhoz mindig legutolsónak csatlakozott,
- és sokszor nem is is volt lehetősége a vétóra, mert a tagállamok egyenként szankcionáltak, és ezt csak utólag nevezték uniós álláspontnak (lásd például az oroszok a légtérből való kitiltását).
Erre most is megvan a lehetőség: az embargót támogató tagállamok egyenként tilthatják meg, hogy olajat importáljanak hozzájuk, az eredmény éppen ugyanaz lenne, mint a közös embargóval.
Orbán nem mellesleg zsarolásra is felhasználja a helyzetet, és a kondicionalitási eljárás miatt befagyasztott helyreállítási- és költségvetési pénzeket követeli cserébe az embargó támogatásért. Ámbár ezeket éppen azért éppen azért függesztették fel már másfél éve, mert igen erős volt a gyanú (eufemizmus), hogy
a Fidesz-vezér ezeket az ország helyett saját és klientúrájának hasznára fordítja.
Brüsszel (azaz a nyugati tagállamok) idegeit az is erősen megviselte, amikor világossá vált, hogy a homofób törvényt Orbán KIZÁRÓLAG azért fogadtatta el, hogy ezzel indokolhassa pénzek felfüggesztését. (Noha a befagyasztás és a kondicionalitási eljárás egy évvel korábban indult, mint ahogy annak állítólagos oka megszületett volna.)
Orbán – és Magyarország! – a putyini háború ki nem mondott, de alig burkolt támogatása miatt totálisan marginalizálódott Európában, csak Salvini és Le Pen áll vele azonos oldalon, de utóbbi pár hete veszítette el a reményeit, előbbi pedig már 3 éve kibukott a hatalomból, mert túl nagyot akart markolni.
A Putyinnal való szövetség Orbán számára legfájdalmasabb veszteségként azt eredményezte, hogy elveszítette eddig legfontosabb ideológiai-politikai szövetségesét, a Lengyelországban ultrakonzervatívként hatalmon lévő PiS-t. Így már az a veszély is fenyegeti, hogy a lengyelek se vétóznák meg az 5 éve a Tanács napirendjére kerülésre váró 7-es cikkely szerinti eljárást, azaz Magyarország szavazati (tehát egyúttal vétó-) jogának felfüggesztését.
Valójában ez lenne az igazi atombomba, és nem az olajembargó.
Már az év elején tudható volt, hoyg 2022 Magyarország uniós tagságának sorsáról fog szólni. Putyin kudarcos háborúja nemhogy elnapolta volna ezt a lehetőséget, hanem akár fel is gyorsíthatja ezt a folyamatot.
Az olajembargó ügye is rámutatott, hogy az Orbán Viktor által vezetett Magyarország fekély Európa testén. És mivel magától nem látszik elmúlni – a magyar választók több mint fele megerősítette a hatalomban -, már csak az a kérdés, mikor vágják ki.