Varga Judit hivatalos Facebook-oldalán rendszeresen jelennek meg az Európai Parlament munkájával foglalkozó posztok. Mostanában, mióta szorul a hurok Magyarország nyaka körül a jogállamisági vizsgálatok miatt, miniszterünk ismét egyre sértődöttebb bejegyzéseket tesz közzé: gyakran említ elfogultságot, elhamarkodott döntéseket, részrehajlást. Most azonban továbbment egy lépéssel, nem is akármekkorával.
Magyarellenes manőver az Európai Parlamentben – írja, csinos kis piros felkiáltójellel és morcos emotikonnal hangsúlyozva mondanivalóját, majd, miután vázolja, hogy reálissá vált a Magyarországnak folyósított EU-s támogatások befagyasztása, így folytatja:
Tudjuk, hogy van egy olyan csoport az Európai Parlamentben, melynek programja kizárólag annyiból áll, hogy Magyarországot és a magyar embereket támadják, de mostani húzásukkal még ők is átlépték azt a bizonyos határt. A jogállamisági kondicionalitási eljárás kapcsán jelenleg szakmai párbeszéd folyik Magyarország és a Bizottság között. Mi készen állunk a tárgyalásra és a megegyezésre. A hungarofób szólamokon játszó EP-képviselőknek sajnos nem kenyere a szakmai párbeszéd, ezért is jelentetnek meg egy ilyen tanulmányt, amely nemcsak mélységesen sértő, de az Európai Unió legalapvetőbb értékeit is teljességgel semmibe veszi.
A magyar igazságügyi miniszter, a jog és az egyenlőség törvényes képviselője azt állítja tehát, hogy az Európai Parlament tagjai szembemennek az Európai Unió alapértékeivel, sőt, mi több, az egyetemes emberi jogokkal is, és a származásuk miatt gyűlölnek és üldöznek embereket. Hungarofóbok: azaz irtóznak mindenkitől, aki magyar.
Ez olyan mondat, amelynél durvább, bántóbb nem nagyon létezik ma. A XXI. század Európájában egyszerűen nem lehet fajgyűlölettel és –üldözéssel vádolni valakit csak úgy, következmények nélkül; különösen egy olyan szervezet képviselőit nem, amely vállaltan azért küzd, hogy soha többé ne történhessen meg Európában hasonló, mint ami a XX. század folyamán megtörtént.
Varga Judit ezzel szintet lépett. Ez már nem az a sértődött nyafogás, amit eddig naponta hallottunk, és aminél erősebbet eddig még a miniszterelnök sem nagyon engedett meg magának. Ez akkora sértés, amekkorát senki nem engedhet meg magának, még egy magánbeszélgetésben sem, nemhogy vezető pozícióban, nyilvánosan felszólalva. Ez olyan vád, ami egy elnézést kéréssel nem orvosolható, és egy demokratikus berendezkedésű szervezeten belül megbocsájthatatlan.
Azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy valaki olyantól hangzanak el ezek a mondatok, aki folyamatosan és harcosan támad mindenkit, aki az övétől eltérő világnézet vagy szexuális orientációjú; aki úgy beszél megértést mímelve anyagi nehézségekről és napi gondokról, hogy közben több milliós karórát villant, nem is minden alkalommal ugyanazt; aki gyerekjogokról nyilatkozik párás szemmel, miközben a családját politikai rendezvényeken mutogatja; aki nem lemondott a lehallgatási borány után, ahogy azt a politikai etikett és egyszerűen a józan ész diktálta volna, hanem megerősítette saját pozícióját, szemrebbenés nélkül áldozva fel néhány beosztottját.
Egy ilyen mondatért, ha netán a magyar miniszterelnökkel kapcsolatban hangik el a nemzetközi sajtóban, Szijjártó Péter nagyköveteket hívatna be, és nyilvános bocsánatkéréseket zsarolna ki. Varga Juditnak viszont eszébe sem jut, hogy mit kockáztatna egy normálisan működő államban ezzel a kijelentéssel. Túlnyerte magát, és tejlesen elveszítette már a realitásérzékét – ezzel együtt pedig a szakmai alkalmasságát is. Hiszen milyen igazságügyi miniszter az, aki az alapvető demokratikus jogok megsértésével dobálózik vádként, ha épp rossz napja van?