Amikor 2022. augusztus huszadikán, kora délután az ország vezetése (pontosabban: az azt képviselő, sebtében összehívott tisztviselők egy csoportja) úgy döntött, hogy az aznap estére tervezett tűzijáték elmarad, és augusztus 27-én tartják meg, valami fontos történt. Nem a természet győzte le a magyar kormányt: a kormány nyomta le, dobta félre és írta felül önkényesen a hagyományokat, hogy megmutassa, ki itt az úr.
A folyamat, ami épp a szemünk előtt zajlik, egyszerre nagyon tudatos és ösztönös. A humánetológia ezt úgy nevezné: térfoglaló viselkedés. Ami itt megy, az erőfitogtatás, a dominancia rituális kifejezése területek megjelölésével és kisajátításával.
Ne legyenek illúzióink: ide tartozik a közterületek átnevezése is. Ahgyan bizonyos, stratégiailag fontos vagy szimbolikus értékű helyek elfoglalása és látványos megváltoztatása, mint amilyen a budai vár vagy a Kossuth tér. Alapvető igazodási pontok, mint épületek, szobrok, közlekedési csomópontok áthelyezése. A magánéletünk firtatása és bírálata.
És most itt a következő lépés: a megszokott, rituális rend önkényes megváltoztatása. Nem az a gond, hogy elmaradt a tűzijáték, hanem az, hogy nem maradt el: 2022-ben az államalapítás ünnepe augusztus 20-ára és 27-ére esik. Egy mozdulattal írták át a naptárakat, hagyománytiszteletre hivatkozva rúgtak fel hagyományt és szokásrendet, csak, mert hatalmukban áll.
Ez már egy kombinációja mindannak, amit a fentiekben sorra vettünk. A Gellért-hegy környéke egy újabb hétig kisajátítva; ha megbénul a nyári szünet után épp újra benépesülő város közlekedése ettől, annál jobb! A telepített pirotechnikai eszközöket marcona biztonsági őrök vigyázzák, ezzel is mutatva a hatalom erejét. A monumentális fény- és hanghatások, amelyekkel egy tűzijáték együtt jár, szintén teret foglalnak: azon az estén Budapest azé, akié a sok színes csillag és görögtűz.
És még egy apróság. A naptárak átírását hosszú távon történelemhamisításnak hívják. Talán jobb, ha ezt észben tartjuk.