Az Európa Tanács csütörtöki csúcstalálkozóján, ahol a fő programpont Volodimir Zelenszkij ukrán elnök megjelenése volt, terítékre került a migráció és az EU határvédelmi politikája is. A kialakult vita órákon át tartott, befejezése a péntek hajnali órákra esett. A vitán részt vett a magyar miniszterelnök is – aki ezt az alkalmat ismét arra használta fel, hogy pénzt kérjen. Ezúttal határvédelemre – de a tapasztalatok azt mutatják, hogy szinte mindegy is, mire, hiszen a konkrét célra érkező pénzek egy része valahogy mindig elszivárog.
A magyar álláspont nagylelkűen átlendült azon a tényen, hogy a vita elsősorban emberi jogi kérdések körül forgott, és nem feltétlenül arról szólt, ki mennyi pénzt vihet végül haza. Abban nagyjából egyetértés született, hogy az Európai Unió befogadó kapacitása véges, de hogy milyen lehetőségekkel és eszközökkel érdemes élni a menekültkérdést illetően, arról már megoszlottak a vélemények.
Olaf Scholz német kancellár felvetette, hogy a falak emelés rossz üzenetet hordoz, ráadásul nem is működik, és példaként hozta fel az Egyesült Államok és Mexikó határán épített falat, amely sokba került (és kerül, hiszen fent is kell tartani a hozzá tartozó infrastruktúrát), de nem csökkenti az illegális határátlépők számát, sőt, fel is lendíti az embercsempészetet. Ugyanakkor a szervezettebb határellenőrzést ő maga is támogatja – a forma az, amellyel szemben vannak kétségei.
Ennek ellenére néhányan, köztük Magyarország is, határozottan kifejezte az igényét, hogy határkerítésekre szeretne további pénzt kapni. A csúcstalálkozó előestéjén számos ország – köztük Magyarország, Dánia, Észtország, Litvánia, Lettország és Görögország – írta alá azt a beadványt, amely támogatja a szigorúbb határintézkedéseket. Ebben arra kérik a Bizottságot, hogy „azonnal mozgósítson jelentős uniós forrásokat és eszközöket”, hogy segítse az országokat „határvédelmi képességeik és infrastruktúrájuk megerősítésében”.
A megbeszélést követő péntek reggeli sajtótájékoztatón Ursula von der Leyen így összegezte a megbeszélés végeredményét: „Tenni fogunk külső határaink megerősítése érdekében.” Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy ez nem falak emelését jelenti, hanem fokozottabb figyelmet és átláthatóbb, egységesebb ügyintézést.
Miközben az EU vezetői komoly dilemmaként kezelik a határkerítések kérdését, fontolóra véve a nyitott, sokszínű és befogadó Unió alapeszméjét, Magyarország már előzékenyen nyitja a pénztárcáját, mutatva, hova kéri a határvédelemre szánt összegeket. Ha a többség álláspontjának ellenére mégis falak és őrtornyok építésére kerülne sor, biztosak lehetünk benne, hogy akadnak olyan magyar építőipari cégek, melyeknek tulajdonosa azonos, de egymással sportszerűen versenyeztethetők. Az emberi jogok persze fontosak, és ha végre itt nyílik egy kis rés, ahol pénzt lehet kinyerni a mostanában szűkmarkúnak mutatkozó EU-ból, akkor a magyar miniszterelnök akár érdeklődést is mutathat a téma iránt. Az végül is nem kerül semmibe.