A kormánypropaganda, a csatolt részei és a bulvárlapok tudósításaiból pedig erre lehetett következtetni. Első pillanatban – elfelejtve a főszabályt – én is bedőltem nekik.
Arról számoltak be, hogy külföldi, német, olasz és görög állampolgárságú, szélsőbaloldali, az ő szóhasználatuk szerint “antifa”, azaz antifasiszta “terroristák” “minden ok nélkül”, random kiválasztott, “ártatlan” “magyar embereket”, békés járókelőket, munkába igyekvőket vertek össze, késeltek és rugdostak meg.
Ami azt sugallta, hogy mindenki veszélyben van, aki csak a lábát kiteszi az utcára Budapesten; ide is elért a szélsőbaloldali terror.
Néhány nappal az események után azonban már összerakható, mi történt valójában. És nem, nem az, hogy ártatlan járókelők, találomra kiválasztott, békés “magyar emberek” lettek volna az áldozatok.
A rendőrség szerint összesen 4 támadás és 8 sérült volt (szerencsére egyik sem halálos):
Az első támadás 2023. február 9-én 11 óra körül történt az V. kerületi Fővám téren, ahol két lengyel állampolgárságú férfit és egy nőt vertek meg. Másnap 12 óra 30 perc körül a XI. kerületi Gazdagréti téren ütöttek le egy munkahelyére tartó férfit. Ugyanezen a napon 23 óra 30 perckor az V. kerületi Bank utcában támadtak meg egy középkorú magyar párt, majd február 11-én 0 óra 30 perc körül az I. kerületi Mikó utcában bántalmaztak egy német párt.
- Az ártatlan magyar emberek megverésének narratíváját tehát már az is cáfolja, hogy német és lengyel állampolgárokat is ért támadás. Persze turistát verni sem szép dolog (meg illegális is).
- De hogy ők nem szimpla “turisták” voltak, az a rendőrség közleményéből derül ki, amely szerint “közösség tagja elleni erőszak” miatt folytatnak nyomozást.
A rendőrségi közleményből azonban úgy tűnhetett, mintha ez valami ruházati közösség volna, mintha mindenkinek aggódnia kellene, aki military shopból öltözködik vagy bakancsot hord, mert szerintük
a sértetteket látszólag mindössze annyi kötötte össze, hogy terepmintás vagy katonai jellegű ruhadarabokat, esetleg bakancsot viseltek.
Miközben valójában nem ez a helyzet: a “sértetteket” az általuk vallott embertelen ideológia kötötte össze, amelyhez való kötődésüket az öltözködésükkel is kifejezték.
A lengyel és német “turisták” nem szimpla városnézésre érkeztek, hanem az európai szélsőjobboldal és a neonácik éves seregszemléjére, a február 11-ei “Becsület Napjára”, az 1945-ös budavári kitörés emlékgyűlésére és -túrájára.
Érkeztek ellentüntetők, biztosan tudhatóan német és olasz, továbbá sejthetően görög állampolgárok is, akik a neonácik egynémelyikét az elvileg betiltott, de hallgatólagosan és a gyakorlatban megtűrt és fel nem oszlatott rendezvényük után követették, majd eléggé el nem ítélhető módon összeverték.
- A rendőrség amúgy nem számította az incidensek közé, hogy – saját bevallása szerint – megtámadták Lipták Tamást, egy közismert magyar neonácit, a Légió Hungária nevű illegális szervezet budapesti vezetőjét is. Rá azért nehezen lehetne fogni, hogy “békés járókelő”, “ártatlan magyar ember”. (A korábbi Telex-cikkből több is kiderül róla.)
- Nyugodtan ekként lehet nevezni ugyanakkor a Retek utcai társaságot, akiket a Széll Kálmán tér és a Szilágyi Erzsébet fasor sarkán ért támadás, pedig csak ebédelni indultak.
Őket azonban a II. kerületi polgármester szerint a “jobboldali radikálisok”, az ún. Betyársereg tagjai verték össze és rugdosták meg, mert antifasiszta ellentüntetőnek nézték őket.
Őrsi Gergely állítását alátámasztja, hogy magukat “betyároknak” nevező emberek ellen indult eljárás, és – mint fent látható – a rendőrség sem sorolta az esetet az antifasiszta támadások közé.
Az egyedüli ártatlan, békés magyar emberek tehát, akiket támadás ért, éppen a szélsőjobboldal áldozatai voltak.
A többiek mind ismert, sőt, prominens nemzetiszocialisták, akik egy tömeggyilkos, népirtó ideológiát ünnepelni gyűltek össze.
Itt van például az egyik név szerint is ismert érintett, bizonyos Dudog László “Csöpi”, akinek esetét a kormánypropaganda és a sajnos még a bulvárlapok is úgy keretezték, hogy támadás ért egy “magyar rockzenészt”, “a nemzeti rock ismert alakját”.
Akinek annyi volt a „bűne”, hogy egy amerikai, M65-ös katonai kabát volt rajta – írja a a Blikk.
Ezzel szemben a valóság az, hogy a kétségtelenül brutálisan összevert Dudog a Divízió88 dobosa volt, amit nem úgy kell elképzelni, hogy a Nélküled-szerű nacionálgiccset nyomták, hogy “Édes Erdély, itt vagyunk, érted élünk és halunk”, hanem egy nyíltan nemzetiszocialista zenekar volt, Dudog maga pedig a neonáci Blood&Honour tagja (vagy legalábbis kötődött hozzá).
Itt van néhány idézet a Divizió88 “dalszövegeiből”, amely azért jól illusztrálja, hogy kik voltak azok az emberek, akiket megtámadtak a múlt héten a magyar fővárosban (kivéve a neonyilasok által összevert ebédelni indulókat):
Halálgyár:
Égig ér a hullahegy, zsidót élve nem látsz már.
Égig ér a hullahegy, üzemel a halálgyár.
Égig ér a hullahegy, zsidó állam nincs többé.
Vesszen minden maradéka, jöjjön be a Cyklon-b
Elszenesedett gyermekek, és megkínzott zsidó kurvák,
A látvány gyönyörű, szívem melegség járja át.
Hiába sírsz zsidó fattyú, úgyis megdöglesz,
A krematórium emészti el mocskos testedet.Gyurcsány:
Gyurcsány, te mocskos féreg,
Te rohadt zsidó állat.
Levágott kampós orroddal,
Tömöm be a pofádat!
Családodnak minden tagját lemészárolom,
És feldarabolt hulláikat a kutyák elé dobom.Évszázados átok:
Évszázados gyűlölet melyet érzek irántatok,
Mióta élek, kívánom halálotok!
Vért akarok látni, és hullákat, kibelezett cigánymocskokat.
Cigányputrit lángolni, az összes romát bent égni.
Ezek mögött a szövegek mögött ütötte a dobokat a kedves jó “Csöpi bácsi”, az “ártatlan, random kiválasztott magyar ember”, a “békés járókelő”, az “ismert rockzenész”, aki nagyon csodálkozott, hogy “minden ok nélkül”, a kitörésre emlékező Becsület napi gyűlésről hazafelé tartva a Bank utcánál összeverték.
Azt azért leszögezném, hogy a privát erőszak szerintem sem megoldás, bár a nemzetiszocialisták ennek ellenkezőjét gondolják.
Az erőszaknak állami monopóliumban kellene maradnia, a rendőrségnek kellene megakadályozni neonáci szövegek terjesztését vagy a szkinhedgyűléseket. Ehelyett azonban az Orbán-kormány hallgatólagosan támogatja és védi őket (erről lásd a Propeller cikkét), és szorgalmazza, hogy a migrációt és a szexuális másságot elutasító nyugat-európaiak Magyarországra migráljanak.
Importálni akarják a fajgyűlölőket, nem csoda, hogy a nyugati nemzetiszocialisták ezek után úgy gondolták, Budapesten nem érheti bántódás őket.
Miután mégis érte, a kormánypropaganda próbálta úgy keretezni a dolgot, hogy itt antifasiszta terrorról, “békés járókelőkről”, “magyar emberekről”, egyszerű “zenészekről”, valamint “ártatlan külföldi turistákról” van szó.
A rendőrség a lehető legvisszafogottabban értékelve is megtévesztően fogalmazott, amikor azt állította, hogy az antifasiszták “találomra” választották ki a megtámadottakat. Ez nem igaz.
Ártatlanokat itt csak a nácik vertek. Az antifasiszták részéről az idecsődített, -csábított és -engedett neonácikkal való tudatos leszámolás történt.
Eléggé kifogásolható módszerekkel, azonban a rendőrség megelőzhette volna az egészet, ha megakadályozza a neohitlerista rendezvényeket.
Ahelyett, mint Toroczkai és Novák követeli, hogy tiltsák be az “Antifát”, elég lenne a nácikat betiltani, illetve a tiltásnak érvényt szerezni. Fasiszták hiányában azonnal okafogyottá válna az antifasizmus is.
Az Állítsuk meg a nácik dicsőítését (NS-Verherrlichung stoppen) kampány egyik tagja a Mércének így nyilatkozott:
Budapest az egyik utolsó hely, ahol nácik felvonulhatnak nyíltan, SS-egyenruhában, és megpróbálják újraírni a történelmet. Ennek akarunk véget vetni.