Hónapok óta tart már a huzavona Finnország és Svédország NATO-tagságának ratifikálása körül. A csatlakozásról szóló jegyzőkönyvet már nyár közepén elfogadták Brüsszelben, azóta pedig zajlanak a tárgyalások – vagy épp, hogy nem zajlanak. Most már egész Európa arra vár, hogy Magyarország mondjon végre valamit, miközben a magyar kormány mindig más indokra hivatkozva tologatja odébb a döntéselőkészítő megbeszélés időpontját. De tesz közben mást is: lassan, de biztosan megindult a lakosság véleményének formálása a médián keresztül. Ez arra enged következtetni, hogy a pillanatnyi, „a finnek jöhetnek, a svédekkel vannak fenntartásaink”-álláspont már jó ideje kialakult, ha ez nem is került nyilvánosságra.
Az utóbbi időben egyre-másra bukkannak fel ügyesen elhelyezett, Svédországgal kapcsolatos hírek a kormánypárti lapokban, portálokon, közösségi oldalakon, rádiós- és televíziós csatornákon. Mindig mellékes apróságként ugyan, de rendszeresen hallhatunk és olvashatunk arról, milyenek ezek a svédek. És tényleg, milyenek is?
Háborúpártiak
A legkézenfekvőbb indok, miért ne szeressük Svédországot, hogy fegyvereket küld Ukrajnának, ezzel gerjesztve a háborús helyzetet. Logikus: ha az ukránok nem kapnának támogatást, pikk-pakk elvéreznének, és beköszöntene a béke. Ja, hogy ez nem ilyen egyszerű? Nem baj. A svédek békeellenesek, és kész!
Migránssimogatók
Egy rendszeresen előhúzható érv, hogy Svédország minden jöttmentet befogad, és emiatt Stockholm utcáin életveszélyes közlekedni, mert kiéhezett migránshordák zaklatják a nőket és fosztogatják a férfiakat. Az utóbbi hetekben ismét felbukkantak, mintegy véletlenül, ezzel kapcsolatos híradások a kormánysajtó „kis színes” rovataiban. Közben pedig rengeteg honfitársunk él boldogan vagy vállal munkát rendszeresen Svédországban – bevándorlóként.
Bűnözők
Nemrég látott napvilágot a hír, hogy a Svédországból Ukrajnába küldött fegyverek nagy százaléka nem a rendeltetési helyére érkezik, hanem alvilági szervezetek kezébe kerül: ezek aztán vagy tovább értékesítik, vagy illegális célokra használják őket. És, mivel ez köztudott, és a svéd kormány mégis folytatja a fegyverszállítást, ezért a logikus következtetés az, hogy Svédország az európai szervezett bűnözés nyílt támogatója.
Terroristák
Az a baj, hogy már bárki kaphat svéd állampolgárságot válogatás nélkül, így sok olyan közel-keleti lesz svéd, akiket aztán terroristaként azonosítanak és ítélnek el – a magyar sajtó híradásaiból legalábbis ez a következtetés vonható le. Hetente 1-2 hír felbukkan arról, hogyan tartóztatnak le kettős állampolgárokat terrorizmus vádjával. Nem kiemelt hírek ezek, csak kis színesek, de rendszeresen vissza-visszatérnek.
Tiszteletlen bunkók
És ha ez még mind nem lenne elég: viselkedni sem tudnak! Honvédelmi miniszterünk egyenesen azt nyilatkozta a napokban, hogy Magyarország védelmi iparának fejlesztésében fontos szerepe lehet Svédországnak (a lőszerek gyártása kifejezetten békepárti dolog – sajnálatos módon a kis nefelejcsek termesztése nem hozna annyi pénzt a konyhára, így inkább mégis támogatjuk a háborút, csak nem közvetlenül, azaz ellenezzük – logikus, nem?), de nagyon szeretné, sőt elvárja, hogy az eddigieknél több tisztelettel nyilatkozzanak meg a magyar kormánnyal kapcsolatban. A parasztok!
Ha ez így megy tovább – és mi akadályozná meg, hogy így menjen? -, hamarosan még a legelszántabb IKEA- és Nils Holgersson-rajongók is gyanakodva vonják fel a szemöldöküket a „svéd” szó hallatán. És közben eszébe sem jut már, hogy Svédország NATO-tagságának támogatása egyértelmű állásfoglalás az orosz politika ellen, így a magyar kormánynak lassan színt kellene vallania, mi a fontosabb számára: az üzleti érdekek és a háttérben bizonyára kilátásba helyezett büntetéstől való félelem, vagy az alapvető emberi jogok és az európai értékek.