Ferenc pápa április 28. és 30. között Magyarországra látogat kelet-európai útja keretében. Az egyházfő programja, ahogy az ilyenkor lenni szokott, rendkívül feszes, percre kiszámolt, és bár a magyar kormány tagjai már hetek óta nem gyúzik nyilatkozni, milyen sok időt töltenek majd együtt a pápával, jó előre lezárják fél Budapestet, írattak sok millióért pápalátogatási popdalt, a valóság az, hogy a három napból csupán az elsőn lesz alkalmuk röviden találkozni Ferenccel: minden jel arra mutat, hogy az egyházfőt sokkal jobban érdekli a sajá munkája, mint az, hogy a magyar keresztény-nemzeti kormánypropaganda díszleteként pózoljon a fotókon.
Pedig politikusaink és a hozzájuk közel álló egyházi vezetők mindent megtesznek, hogy a pápa magyarországi látogatását saját világnézetük igazolására használják fel.
Novák Katalin például nem állít kevesebbet a közösségi médiában, mint hogy “a Szentatya látogatása minden magyar számára kiemelt fontosságú esemény”. Ezzel nagy vonalakban definiálja is, kit tart magyarnak, és kik azok, akik csak úgy itt élnek. Emellett természetesen két szempontot emel ki a pápaltogatással kapcsolatban: az egyik, hogy közösen imádkozhatunk majd a békéért, a másik, hogy a kormány családpolitikáját bizonyára a Vatikán is üdvözlendőnek találja. Az, hogy Ukrajna szorult helyzetéhez köze van a kelet-európai útnak, és így a magyarországi látogatásnak, valószínű: de hogy a pápa nem azért érkezik, hogy Novák Katalinnal együtt fegyverletételre szólítsa fel szomszédainkat, az egészen biztos. Mint ahogy az is meglepő lenne, ha bőséges gyermekáldást és ehhez CSOK-felvételt sürgetne.
Erdő Péter azt emelte ki, hogy az Ukrajnából érkező menekültek befogadása a pápalátogatás egyik központi témája, és Magyarország elismerésre számíthat ebben az ügyben, hiszen másfél millió menekültet fogadott be. Az állítás egyetlen szépséghibája, hogy nem igaz: áthaladt ugan az országon másfél millió menekült, de a többségüknek esze ágában sem volt itt hosszabb időt tölteni, aki pedig itt ragadt, annak az ellátását nagyrészt civil szervezetek oldották meg.
Nem valószínű, hogy komoly dicséretre számíthatunk a gyermekvédelminek nevezett, valójában kirekesztő és alapvető emberi jogokat sértő törvény miatt sem: Ferenc pápa nyíltan az elfogadás mellett áll ki, olyannyira, hogy a keresztény LMBTQ-szervezetek képviselői most először érezhetnek egy pápát éppannyira a maguk vezetőjének, mint korábban a konzervatívabb nézőpontú egyházközösség-tagok. Az egyházfő legutóbbi budapesti látogatásakor egy határozott beszédben nyíltan bírálta azokat, akik politikai érdekeiket az alapvető emberi értékek elé helyezik: ennek fényében a miniszterelnöknek és munkatársainak van mitől tartaniuk a pápalátogatás kapcsán.
Akikkel a pápa valójában találkozni fog Budapesten, azok szegények, menekültek, fiatalok, és azok a közösségek, amelyekkel fontosnak tartja az együttműködést (mint például a görögkatolikusok). Ez teszi ki a Magyarországon töltött idő kétharmadát. A kormány képviselőinek csak az első nap egy része jut, a programban “udvariassági látogatás” címmel jelölve: ebből jól látszik a fontossági sorrend. A pápa személyében is azt képviseli, hogy az alapértékeket nem írhatja felül semmilyen politikai érdek. Ez lenne a kereszténység lényege.