Április 24-ére a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete országos sztrájknapot hirdetett az oktatási intézményekben. Reggel egy néma demonstrációt tartottak a Belügyminisztérium épülete előtt, aztán ki-ki sietett a munkahelyére “nemdolgozni”. Délután pedig nagyobb tömeg vonult végig Budapest belvárosán, hogy a Széchenyi István téren adjon hangot a kormány oktatáspolitikájával kapcsolatos véleményének.
“Bosszútörvény”: talán ez volt az a szó, ami ezen a napon a legyakrabban elhangzott. A tervek szerint hamarosan hatályba lépő pedagógus-státusztörvényt emlegetik így sokan, utalva rá, hogy az embertelenül megemelkedő óraszámok, az áthelyezhetőség, a tiltakozási jogok további korlátozása, a felmondás lehetetlen szabályai mögött az elhallgattatás szándéka áll. Maradsz és hallgatsz, vagy menj, amerre látsz – ez az üzenet. A válasz pedig ma megint sok torokból, de egyhangóan zúgott: “Ha nincs tanár, nincs jövő!”. Az iskolákban, aztán a belvárosban, végül a Várban, a Karmelita előtt.
Az biztos, hogy fogytán van néhány dolog. A lendület a tiltakozásokban? Lehet. A jól hangzó jelszavak? Igen, talán. A pedagógus az oktatási intézményekből? Egészen biztos. De a türelem, az is elfogy egyszer.
Talán már nem is olyan sokára.
