Május elseje a munka ünnepe, sör-virsli-lufi-majális-tavasz. Sok honfitársunk szívesen vigadna úgy, hogy közben van munkája, de nem mindenki ilyen szerencsés. A KSH legújabb kimutatása szerint ugyan ismét csökkent a munkanélküliség, és országunk minden létező legjobbika, de kicsit a mélyére ásva a számoknak hamar kiderül, hogy a helyzet korántsem ilyen rózsás.
2023. első negyedévében a 15 és 64 év közötti munkanélküliek száma 18 ezer fővel nőtt. Három hónap alatt tehát egy kisváros lakosságának megfelelő számú ember regisztrálta magát újonnan álláskeresőként – és ehhez jönnek még azok, akik már hónapok, esetleg évek óta próbálnak munkalehetőséghez jutni. A KSH a hivatalos adatokból dolgozik, nincs rálátása azokra, akik kényszervállalkozóként igyekeznek boldogulni, és hol van munkájuk, hol nincs; vagy azokra, akik számára a bejelentett állásuk nem biztosít megfelelő megélhetést, és más, a statisztika számára nem látható módokon igyekeznek kiegészíteni a jövedelmüket.
A munkakeresés ideje is jelentősen megnőtt: most átlagosan 9,2 hónap, de az álláskeresők 32,7 százaléka több, mint egy éve nem gyarapítja a foglalkoztatottak számát. Hogy hogyan lehet megélni több, mint egy évig saját, kiszámítható kereset nélkül, miközben – szintén KSH adat – 25 százalékos az infláció? Nyilván sehogy. Különösen, ha számításba vesszük, hogy az álláskeresési járadék legfeljebb 90 napig jár – azaz az átlagosan munkanélküliségben töltött idő egyharmadát sem fedi le.
Van egy terület azonban, ahol kimutathatóan nőtt a munkavállalók száma: ez pedig a külföldi foglalkoztatottság. Ezt lehet úgy is fordítani, ahogy kormánypártunk szokta: hogy „mimagyarok” olyan magas szinten képzettek és szorgalmasak vagyunk, hogy nemzetközi szinten is kapkodnak utánunk a munkaadók. És nézhetjük reálisan is: mindenki ott és úgy szeretne dolgozni, ahol és ahogyan reálisnak tűnik, hogy biztosan megkapja a fizetését, van reménye karriert építeni, és megbecsülik a munkáját.
Az már most látszik a fenti számokból, hogy a hazai ellátórendszer egyszerűen nem bír el több álláskeresőt: munkaadó és munkavállaló nehezen talál egymásra, és nincs olyan jól szervezett forma, amely segítené ezt a folyamatot. Eközben pedig várható, hogy több ezer új álláskereső jelenik meg heteken belül a rendszerben: közel négyezer pedagógus helyezte letétbe a felmondását arra az esetre, ha a státusztörvény életbe lép. Diplomás, de nagyrészt középkorú munkavállalókról van szó: ez éppen az a réteg, amely sok kínálkozó feladathoz túlképzett, másokhoz (például cégek középvezetői pozícióihoz) viszont nincs meg a kellő tapasztalata, hiszen egy egészen másfajta szervezeti kultúrában dolgoztak eddig. Ha ők mind egyszerre jelentkeznének be álláskeresőnek, az gyakorlatilag megbéníthatja a már most is csak nyomokban működőképes ellátórendszert. Ha addig nem születik egy átgondolt, többlépcsős terv a probléma kezelésére, akkor egy újabb terület összeomlása várható: a dominósor borul tovább.
No de félre a búval, elő a sörrel és a virslivel, hiszen a munka ünnepe van!