Már óvodás korban meg kell állítani a szegregációt, mert minél később fogunk hozzá, annál nehezebb lesz – mondta el Bősz Anett, budapesti főpolgármester-helyettes a B1Blog vele készült interjújában.

A személyiség alapját jelentő érzelem- és gondolatvilág az óvodás kor végére, az iskola elkezdésére kialakul. Ezért különösen fontos azokra a gyerekekre odafigyelni, akik leszakadó vagy halmozottan hátrányos helyzetű csoportokból jönnek. Mert nekik nincsenek olyan lehetőségeik, amelyeken keresztül később érdemben be tudnának kapcsolódni a társadalmi körforgásba – hívta fel a figyelmet rá Bősz Anett a B1Blognak adott interjúban.

A VIII. kerületben Pikó András polgármester és az önkormányzat „Befogadó Óvodák” címmel elindított egy programot, ennek az a lényege az, hogy a városvezetők a jó gyakorlatokat ki tudják cseréni egymással, közös programot dolgozhatnak ki a szegregáció megállítása érdekében. Fontos, hogy a gyerek már kis korban megértsék „mennyire jó, hogy sokszínű a társadalmunk”. Ez a közvetkező nemzedékek egymáshoz való viszonyulása szempontjából különösen fontos.

Az önkormányzatoknak ugyanakkor egyre szűkülő mozgásterében kell ezeket a jó gyakorlatokat alkalmazniuk, megismerniük. Vannak kicsit szerencsésebb önkormányzatok, amelyek talán tudnak bérkiegészítést adni az óvoda pedagógusoknak, vagy átcsoportosíthatnak forrásokat, hogy ezek a programok megvalósulhassanak. Máshol azonban az önkormányzat és a pedagógusok kreativitására van szükség – árulta el a főpolgármester-helyettes.

A Fidesz az elmúlt több mint 10 évben egyre jobban központosította az oktátási rendszert. Az óvodákat ugyan az önkormányzatoknál hagyták, de nem biztosították a lehetőséget hozzá, hogy érdemi előrelépés történjen a deszegregáció tekintetében. A VIII. kerületben azonban több jó példa is van, hogyan kell befogadóbb óvodákat teremteni.

Bősz Anett szerint „a középosztálynak komoly felelőssége van abban, hogy már óvodában megállítsa a szegregációt”. Vannak olyan helyek, ahol a gyerekek nem szólnak egymáshoz az udvaron, nem ülnek egymás mellé a padokban. A Befogadó Óvodák viszont már kis korban az üzenik a gyerekeknek, hogy „mindenki jó valamiben, és ha csapatban dolgozunk, akkor mindannyiunkra szükség van a megoldáskereséshez és a siker eléréshez is”.

Ha nem véreztetnék ki az oktatási rendszert, a szegregációs folyamat visszafordítható lenne – véli a főpolgármester-helyettes. Ehelyett egyre több pedagógus hagyja el a pályát, mert „kifejezetten fenyegetően lépnek fel a tanárokkal szemben a kormánypárti politikusok”. Nemcsak a törvényalkotással, hanem a tanárok elbocsátásával is. Szerinte érdemes lenne a sikeres külföldi programokat itthon is megvalósítani, mert van rá példa, hogy a legrosszabb sorsú régiók legrosszabb sorsú falvaiban is lehet eredményeket elérni.

„Komplex instrukciós módszernek” hívják azt a modellt, amelyben a legrosszabb és a legjobb tanuló közös feladatot kapnak. Így lehet megtanulni, hogy annak is köze van a megoldáskereséshez, és arra is szükség van a csapatban, aki adott esetben kevésbé szerencsés csoportból érkezik, és nem biztos, hogy annyit hozzá tud adni elő körben a közös gondolkodáshoz. Ez Finnország legelmaradottabb régiójából indult el, ahol azt vallják: „a társadalmi kihívásokból kell előnyt kovácsolni”.

A VIII. kerületben például olyan bűvész ovit csináltak, ahol a gyerekek a bűvésztrükkök megtanulása közben kovácsolódtak össze. De van jó példa az állami fenntartású iskolák között is. Az KLIK alá tartozó „énekes iskola” tanárai azt mondták, „nem engedik el a leszakadó réteghez tartozó gyerekek kezét”, akikkel az az általános tapasztalat, hogy lemorzsolódnak. És aztán a legalacsonyabb hozzáadott értékű munkát tudják csak később elvégezni, vagy a közmunka világában találják magukat. „Ezek a gyerekek újratermelik a szüleiktől megörökölt nyomort” – mondja Bősz Anett. Ez az amit vissza kell fogni, és ezért fontos, hogy már óvodában elindulhasson ez a folyamat.

A jó gyakorlatok megvalósulásához az is elég lehet, hogy alpolgármesterek, polgármesterek közösen keressék a jó megoldásokat és adják tovább a jól működő modelleket. „Az a tapasztalat, hogy az óvodapedagógusok páratlan kreativitással fordulnak a gyerekek felé.”

Bősz Anett elmondta, nemrégiben ünnepelték a fővárosban az óvodapedagógusokat. Szerinte kimondottan fontos az óvodapedagógusok mentális egészségének a megőrzése, a kiégés megakadályozása, a motivációjuk újrateremtése. Mert „az az élmény, ami a gyerekeket az óvodában éri, egész életre meghatározó.” Szerinte az önkormányzatoknak felelőssége, hogy az óvodapedagógusok ügyében kezdeményezőek legyenek. Azt mutassák, hogy „nekünk fontosak, akik a legfiatalabb honfitársainkkal foglalkoznak”. Az ellenzéki politikusok azért is állnak ki az oktatás központosítása ellen, az Orbán-kormány társadalomromboló szemléletével szemben.

Bősz úgy véli, a tanszabadsága termeti meg a lehetőségét annak, hogy az óvodákban megkezdett deszegregációs program folytatódhasson. De arra is szükség van, hogy méltóképp megfizessék a tanárokat, ne terheljék őket túl. Nagyjából hatvan órát legalább dolgozik egy pedagógus egy héten – állítja Bősz, emiatt „az iskolaszünetet a túlterheltségből fakadó elmaradások ledolgozására fordítják, nem pedig pihenésre”. Problémának tartja, hogy „nincs olyan, hogy alkotói szabadság, ami nagyon jó lenne hét-nyolcéves időközönként, amikor kifutnak osztályok”. Ilyenkor a pedagógusok elmehetnének, hogy írjanak egy tankönyvet, „de a központosított tankönyvpiacon ez sem egy opció”. Nagyon sok mindent meg kellene változtatni, ehhez viszont kormányváltásra van szükség. „Kizárt dolognak tartom, hogy ez a Fidesz Magyarországán megvalósuljon” – foglalta össze véleményét a főpolgármester-helyettes.