Most már nem merik, de ha igen, akkor sírunk

Most már nem merik, de ha igen, akkor sírunk

Most már nem merik, de ha igen, akkor sírunk

16.40 Margit-híd, budai hídfő

Egy egyedül álldogáló úrhoz siet oda két-három kamasz:

– Tanár úr, helló, már kerestük!

Kézfogások. Ölelés nincs, az nem férfias, de mindegyikükön látszik, hogy nem bánná.

– Bocs, van egy tollad?

– Persze, de csak zöld, dolgozatjavításhoz. Az is jó?

-Éljen Mezőkövesd! Tessék egy kicsit lengetni, hogy mindenki lássa, milyen messziről tetszett jönni!

17.10 Margit-híd

– Indulunk! A bicikliútra vigyázzatok, ne lépjetek a sínre, maradjunk együtt!

– Eddig azt néztem, hogy milyen kevesen vagyunk. De most, hogy mindenki megmozdult, már sokkal jobb!

– Az mi?

– Mángold. Lehet lengetni zászló helyett, aztán főzelék lesz.

17.40 Balassi Bálint utca

Néhányan odaintenek a sarkon posztoló rendőröknek.

– Mindig ők vannak itt, szoktunk találkozni minden tüntetésen.

– Hát hogyne, a rendszerváltás előtt is mindig ugyanazok vertek meg minket, utána meg ők biztosították a rendezvényeinket. Ez már csak így van.

18.00 Kossuth tér

– Gyertek beljebb, a színpad felé!

– Dehogy megyünk, épp próbáljuk megtölteni az egész teret!

18.45 Kossuth tér

– Hazamegyünk?

– Még ne, menjünk fel köszönni Viktornak!

– És ha könnygáz lesz?

– Nem lesz, azóta nem volt, most már nem merik. De ha igen, akkor sírunk.

Facebook Comments