Az elmúlt napokban a hazai kutyaszeretők számára akadt bőven program országszerte: volt kutyakiállítás, sportverseny és vadászkutyák megmérettetésére is sor került. Az ehhez hasonló rendezvényekre gyakran hívnak meg díszvendégként politikusokat: önkormányzati képviselőt, polgármestert, állatvédelemmel foglalkozó szakértőt. Nem volt ez másképp ezen a hétvégén sem; de az, hogy ki mit érzett feladatának egy egyszerű protokolleseményen, sokat elmond arról, mit gondol a hazai politikáról.
Szeptember 21. és 24. között Székesfehérvárott rendezték meg az Open European Dog Dancing Championship nevű versenyt. Az eseménynek minden évben egy másik európai ország ad otthont, most hazánk kapta meg a rendezés jogát. 20 országból érkeztek a dog dancing sportág legjobbjai, vasárnap pedig volt, aki Európa legjobbjaként távozhatott. A rendezvényt a város polgármestere, Cser-Palkovics András nyitotta meg. A polgármester – maga is kutyatartó – beszédében köszöntötte a verseny résztvevőit, elmondta, hogy milyen megtisztelő őket vendégül látni a városban, és emlékeztetett arra, hogy a természet és az állatok szeretete olyasmi, ami minden résztvevőt összeköt. Rövid, kedves beszéd volt, emberi, és – mint ahogy az ilyenkor természetes is – teljesen politikamentes. A helyzetnek szólt, és minden jelenlévőt egyformán szólított meg, világnézettől függetlenül. A polgármester a beszéd elmondása előtt és után még elidőzött a rendezvény helyszínéül szolgáló csarnokban, és végigsimogatott néhány kutyát, elvegyülve a nézelődők között.
Ugyanezen a hétvégén rendezték meg a VII. Josera kupát Apajon; egy komoly hagyományokra épülő vadászkutyaversenyről van szó, ahol a tenyésztők és a vadászok találkozhatnak, és eredeti munkájuk végzése közben értékelhetik kutyáik képességeit. A rendezvényt Varga Judit nyitotta meg; ez érthető is, hiszen maga is vizslatulajdonos, így tudott kapcsolódni a rendezvényhez. Pontosabban: tudott volna. A megnyitóbeszédben, amivel a politikus erre az alkalomra készült, sajnálatos módon nem nagyon kaptak szerepet a kutyák. Varga Judit a puszta közepén, szemerkélő esőben egy falkányi vadászkutyának Magyarország és Európa kapcsolatát fejtegette.
Ha arról van szó, hogy ki európai, ki tett hozzá az európai értékek gazdagításához, ki adta a vérét, verejtékét azért, hogy ez a kontinens a világ legjobb helye legyen, akkor a magyarok ott vannak az első helyen.
– mondta a jelenlévő vizsláknak, pointereknek és szettereknek. majd így folytatta:
Amikor Brüsszelben a magyar tábla mögött a haza becsületét védjük, ezekre a tradicionális közösségekre gondolunk, amelyek felépítik a nemzetünket, és megmondják a világnak, hogy mi, magyarok kik vagyunk.
Szerencsére a beszédet türelmesen végighallgató kutyáknak (amelyek között egyébként akadt angol pointer, német vizsla és ír szetter is, igazi multikulturális négylábú sereglet) fogalmuk sincs sem az Európai Unió működéséről, sem arról, hogy miféle értékek mentén kellene a fácánt felkutatniuk és az elejtett vadat visszahozniuk. Ők csak teszik a dolgukat, mindenki legnagyobb megelégedésére. Talán nem lenne baj, ha az egykori igazságügyi miniszter róluk venne példát, és ebben a szemléletben dolgozna a továbbiakban. Varga Judit láthatóan nehezen találja meg új helyét a politikai palettán: a nemzetéért harcol ott is, ahol erre semmi szükség. Hogy ezért remél-e bármilyen jutalmat, vagy saját meggyőződésből, egyéni ízlése szerint tesz-e azt nem tudhatjuk. A vizslák nem ítélkeznek.