Több mint 600 napja tart már Putyin ukrajnai háborúja, amiről még Orbán Viktor sem merte kimondani, hogy az. Csak katonai műveletnek nevezte Pekingben, talán aggasztotta a nevén nevezésért Oroszországban járó 15 év börtön.
Putyin háborúja finoman szólva sem nevezhet sikertörténetnek. 602 nap alatt Ukrajna kevesebb mint ötödét sikerült elfoglalni. Ráadásul ennek felét is még 2014-ben.
Az oroszok már bő egy éve elszántan bekkelnek, Kijev, Szumi és Csenyihiv bekerítésének 2022 tavaszi feladása után tavaly ősszel levonultak Harkov alól, majd ki- Herszonból, és vissza- a Dnyeper nyugati partjáról, végképp feladva ezzel Odessza elfoglalását is. Csak olyan világvárost sikerült magukévá tenniük, mint Bahmut, most pedig a szintén világhírű Avgyijivkáért folyik a harc.
Az orosz stratégiát már Putyin is aktív védekezésnek nevezte. A lelkes nyugati hívei (köztük nem kevés magyarral) azonban még mindig reménykednek az orosz wunderwaffék bevetésében, vagy legalább az általános mozgósításban, hogy milliós orosz seregtestek jelenjenek meg a fronton. (Nem fognak.)
Nem sikerült elfoglalni Kijevet, megpuccsolni a demokratikusan megválasztott elnököt, “denacifikálni” az államvezetést (amelynek élén egy jevrej áll), valamint “demilitarizálni” sem Ukrajnát. Sőt, a nyugati támogatás még meg is erősítette a hadsereget.
Az illiberalizmus rajongói, ha esetleg el is találnák ismerni az orosz kudarcot, azzal érvelnek, hogy a háború ennek ellenére mégiscsak jogos és igazságos volt, mert az ukránok oroszok tízezreit mészárolták le a Donbászban.
Putyin maga is ezzel indokolta a kudarcos offenzívát 2022. február 24-én, a hajnali tévébeszédében:
„Meghoztam döntésemet a különleges katonai műveletek lefolytatásáról. Ezek célja megvédeni azokat az embereket, akik az elmúlt nyolc évben megaláztatásoknak és népirtásnak voltak kitéve a kijevi rezsim részéről. Ennek érdekében Ukrajna demilitarizálására és nácimentesítésére törekszünk. Emellett átadjuk a bíróságnak azokat, akik véres bűncselekményeket követtek el a békés lakosság, ezen belül Oroszország állampolgárai ellen.”
Az indokok között eredetileg nem szerepeltek a nemlétező “biolaborok” (azóta sincsenek meg), és az ukrán NATO-tagság, mint stratégiai fenyegetés sem. Utóbbi kivédésére elég lett volna NEM indítani háborút, mert mindhárom alkalommal, amikor felmerült, az oroszok által indított háború miatt került napirendre.
Azonban se 2008-ban, se 2015-ben, se 2023-ban nem kapott támogatást, a biztos elutasítottság miatt még csak nem is szavaztak róla. És ha a többség támogatná is egy nem várt esetben, egyetlen NATO-tagállam is elég ennek megakadályozására:
és ott a pincsi, aki a svédeket is vétózza.
Maradt tehát a népirtásvád, ami Szerbia koszovói népirtása miatt indított 1999-es NATO-légioffenzívára utalva próbálta legitimálni az Ukrajna elfoglalására tett erőszakos kísérletet.
Most túl azon, hogy
- a “kijevi rezsim” már csak azért sem népirthatott a Donbászban, mert a terület jelentős része nem volt a birtokában már 2014-től;
- az orosz diktátor egyszersmind elismerte, hogy orosz megszállás alatt állt már 2022 előtt (lásd az Oroszország állampolgári” kitételt);
adatokkal cáfolható, hogy lett volna donbászi népirtás az “elmúlt nyolc évben”. Nemhogy nem bizonyított, hogy lett volna népirtás, de
bizonyított, hogy nem volt.
Az Egyesült Nemzetek Szervezet emberjogi főbiztosa az orosz invázió előtt egy hónappal közölte a kelet-ukrajnai szeparatista háború veszteségi adatait. Eszerint 2014. április és 2021. december között 14200-14400 ember halt meg a háború következtében:
- 6500 az orosz vagy orosz támogatású “fegyveres csoportok” tagjai közül,
- 4400 ukrán katona
- és 3404 civil halt meg.
Putyin tehát 3400 ember halála miatt indított egy olyan háborút, amibe alsóhangon félmillióan haltak bele eddig.
A civilek ráadásul nem is kizárólag oroszok voltak, hanem oroszok és ukránok vegyesen. Nem is tudható, hogy közülük melyik fél mennyi ölt meg, mert nemcsak a kormányhadsereg ágyúzott, de az oroszok is lőtték az el nem foglalt területeket, az ENSZ pedig az ő áldozataikat beleszámolta a veszteséglistába. A passzív fegyverek, mint az aknák és egyéb robbanóeszközök például 2021-ben a civil áldozatok feléért voltak felelősek.
Szó sincs és szó sem volt soha tehát népirtásról. Az csak az orosz propaganda által teremtett alternatív valóságban létezett mindig is.
Áldozatok természetesen voltak mindkét oldalon, és haltak meg a háborús zónában élő civilek is. Az ENSZ-adatok szerint azonban a számuk meredeken visszazuhant már 2015-től:
Bár egy háborús áldozat is sok, összehasonlításképpen: Oroszországban évente kb. 20 ezren halnak meg autóbalesetben.
De Putyin nem a közúti közlekedést tiltotta be, hanem évi 25-27 ember haláláért indított egy azóta többszázezer áldozattal járó, hazugságra alapozott háborút.