Heszky Mariann írása a B1 blognak

Lenn vagyunk mélyen, a saját, ikszet behúzó kezünkkel felállított vastag betonszarkofágban.
S egyre mélyebbre haladunk tovább lefelé…

A Szeretve Tisztelt, Fényességes Vezetőnk a barátainkat, szövetségeseinket ellenségekké, az elesetteket gyűlölet tárgyává és az itt élő embereket alattvalókká silányította, míg a ránk veszélyt hozó ellenfeleinkhez a rokonaival, barátaival és üzletfeleivel – egyszóval, az Elittel – együtt csak dörgölődzik. Azokhoz, akik még jobban beledöngölnek minket a sárba, agyagba. Sebaj, minél mélyebben vagyunk, annál jobban megvéd minket a bunker az atomtól. Ezért is jobban tiszteljük őket. Meg az Elitnek adott kölcsöneiket, amiket nekünk, meg a leszármazottainknak kell majd visszafizetni… hetedíziglen.

Itt az a hazafi, ki szétlopja a hazát és áruló az, ki ezt szóvá teszi. Itt nagyon sötét van, de mi ezt nem látjuk, hiszen a Fényességes és az Elit a szemünket is kilopták már. Meg bűz is van, a korrupció orrfacsaró bűze, de mi ezt sem érezzük, mert hozzászoktunk már, mint a Krásznájá Moszkvához. A hallásunk még talán megvan, de ezt nem tudhatjuk biztosan, olyan süket a csend a bunkerben: a kinti zaj nem jut el hozzánk, a bent lévők meg leginkább kussolnak.

Van ugyan „ellenzékünk”, de ők is csak ásnak. Jó ez nekik, hiszen van ásójuk, státusuk, fizetésük, s közben egymás között marakodnak, ez az ő cselekvésük. Persze vannak köztük olyanok, akik az Elittől kapják a plusz apanázst, s ugrálnak is, mell döngetve, mint a cirkuszi majmok, azt köpködve, hogy „lehet más a politika a mi hazánkban”.

Vannak, akiknek sikerült meglépni, kijutni a fényre. Fiatalok és sokan vannak, de mi úgy teszünk, mintha ők is velünk ásnának, velünk nagy egyetértésben. Pedig ők tudják, hogy van élet a bunkeren kívül, van jó élet, friss levegő, saját hang, vélemény és megvalósítható álmok. Ott nem kell „jó” család, párttagkönyv, se se…nyalás. Ott csak szorgalom és motiváció kell, és a kreativitás, a tehetség is megbecsült dolog. Ezért egyre többen igyekeznek kifelé. Remény sincs, hogy visszajönnek valaha.

Vannak még a falon túli rokonok is, a pénznyelők, akik az Elitre szavaznak, hiszen tőlük kapják a stafírungot, nem tőlünk, adófizetőktől. Nekik nem kell ásni, ők odakint grasszálhatnak és levélben is ikszelhetnek.

Itt a hamis prófétákat imába foglalják, sőt istenítik, míg a tiszta szívűeket, az igaz hívőket átkozzák és üldözik. A Fényességes és az Elit aztán igazán igaz keresztények. Igaz, csak addig, amíg az Úr őket segíti hatalomra, s szemet huny afelett, hogy halmozzák a javakat maguknak, orgiáznak, bujálkodnak, számolatlanul repkednek és hajókáznak jobbra-balra a világban. Sebaj, ettől van több érkezésük minket leckéztetni erkölcsből, tiszteletből, hazafiságból. Ez a mi oktatásunk. Nem is kell több, hiszen aki nem tud, az nem gondolkodik, nem kérdez, nem tiltakozik, csak csendben ás.

Egyvalamink biztosan nincs nekünk: szolidaritásunk. Meg egészségügyünk se, de az se baj. Minek az egészségügy, dögöljön meg a szomszéd bunker tehene is!

Múltunk bezzeg van, abban lubickol az Elitünk a Fényességessel az élen. Mi meg a napi fekáliában. Így hát jövőnk sincs, mert a múltban élünk.

Fityeszt mutatunk mi mindenkinek, az egész világnak és csak ásunk tovább magunk alatt – jó mélyre lefelé.
Mikor lesz ennek vége? Hát, amikor vagy mi fogyunk el, vagy a sár…