A magyar kortárs irodalmi élet jellemzően folyóirat-központú, amióta csak léteznek hazáánkban kulturális lapok. Ez a hagyomány kerül veszélybe azzal, hogy az évek óta egyre szűkmarkúbban mért állami források sok lap számára most végleg elapadtak: nagy múltú, neves lapok léte került veszélybe azzal, hogy a kulturális támogatások, ha jutottak egyáltalán idén, sok sajtótermék esetében az előállítás technikai költségeit sem fedezik. Több folyóirat munkatársai már most is szinte önkéntes munkában vagy jelképes összegért dolgoznak, a szerzői honoráriumok – ahol vannak egyáltalán – méltatlanul alacsonyak. A közösségi oldalak tele vannak az olvasóknak szóló segélykiáltásokkal: ha nem szeretnénk, hogy megszűnjenek a magyar kortárs kultúrát képviselő és terjesztő lapok, saját zsebből kell hozzájárulnunk a működésükhöz.
Lehetne arra hivatkozni, hogy az ország gazdasági helyzete miatt szorosabbra kellett húzni a nadrágszíjat, és csak a legszükségesebbre költeni, de ez sokkal hihetőbb lenne, ha mindeközben nem költene jelentős összegeket a kormány bizonyos sajtótermékek támogatására egy teljesen másik területen. És itt most nem a KESMA- Mediaworks vonalra célzunk: Magyarország vezetése szintet lépett, mert nagyot álmodni, és kilépett az európai médiapiacra.
Az European Conservative című lap 651 millió eurót (ez nagyjából 1.6 milliárd forintnak felel meg) kapott támogatásként a magyar államtól – azaz tőlünk, mindannyiunktól, akik adót fizettünk idén.
A hangzatos című sajtótermék impresszumából kiderül, hogy a kiadója egy hasonló nevű nonprofit kft, budapesti székhellyel, ami véletlenül megegyezik a Mathias Corvinus Collegium telephelyével. Ez utóbbinak egy éve már van brüsszeli irodája is. A lap együttműködö partnere az olasz Nazione Futura kutatóintézet, amelynek vezetője az olasz szélsőjobboldali párt egyik elismert tagja.
Az MCC brüsszeli irodája saját sajtótermékkel is büszkélhedhet: Brussels Signal néven indított lapot.
Mindkét újság nyíltan támadja az Európai Unió vezető tisztségviselőit, írásos- és videoanyagokban szólaltatja meg az európai országok jobboldali pártjainak képviselőit, elemzéseket tesz közzé, amelyek sajátosan egyoldalú szempontrendszert ajánlanak az orosz-ukrán konfliktus, illetve az izraeli események értelmezésére. A Brussels Signal kiadója 275 ezer euró kezdőtőkével startolt, ami szerény összegnek tűnik az European Conservative-ra fordítotthoz képest, de ha bármelyik magyar adófizetőt megkérdeznénk, mire szeretné szánni az államkasszába befizetett pénzét, valószínűleg nem említené az első tíz cél között az Európai Uniót támadó angol nyelvű propagandalap fenntartását. A Brussels Signal induló tőkéje valamivel több, mint az idén a nyomtatott kulturális folyóiratok között (meglehetősen aránytalanul) szétosztott pénz összesen. A nemzeti identitás védelmét hirdető kormány valójában leépíti az ország kultúráját, ami ennek az identitásnak valódi alapját adja.