10 milliárd dollárt kért a magyar autokrata még október elején Pekingben – ezt egybehangzóan állítják iparági források. (Például.)
A diktátorkolléga ellenben csak olyan hitelt (volna) hajlandó adni, amit nemcsak, hogy igen magas kamattal neki fizetnek vissza a magyar adófizetők, de ráadásul kínai cégekre költik el. Ilyen például a tökéletesen haszontalan, soha meg nem térülő, de legalább igen költséges Belgrád-Budapest vasúti beruházás.
Ami viszont érdemben leállt, mert a kínai tervező és kivitelező nem volt képes az EU-szabványoknak megfelelő irányítórendszert előállítani.
Orbán viszont ezúttal nem kínai cégekre tervezné (tervezte) költeni a (meg nem kapott) hitelt, amit az unokái is nyögni fognak (ha akkor még Magyarországon élnek), hanem például a németek kivásárlására Ferihegyről.
A reptér üzemeltetését üzemeltetését ugyanis “szuverenitási okokból” valamiért fontosabb egy külföldi cég kezéből egy másik külföldiébe, ezúttal egy franciába adni.
Ráadásul úgy, hogy a magyar államnak a semmilyen jogkört és beleszólást nem biztosító 49%-a lesz az üzemeltető cégben.
A helyzet pontosan ugyanolyan, mint Vodafone esetében, aminek a többségi tulajdonrészét a NER-közeli “üzletember” Jászai úgy kapta meg, hogy a magyar állam fizette az egészet, az Orbán-strómannak azonban a hitel csak egy részét kell visszafizetnie, mert az államnak – tökéletesen értéktelen – kisebbségi tulajdona lett – az amúgy veszteséges – távközlési cégben.
Az év eleje óta azonban a horrorinfláció visszavetette a kiskereskedelmi forgalmat, az állam tervezett áfabevétele pedig jelentősen csökkent, nemhogy nőtt volna, mint infláció idején szokott. A büdzsében tehát nincs pénz a reptérre, ezért kellett volna a 3500 milliárd forintnyi kínai hitel.
Ebből kb. 600-ba kerülne Magyarországnak Ferihegy, de erre sincs fedezet, úgyhogy a Telex szerint a francia üzemeltető hiteléből lesz kifizetve az értéktelen, kidobott pénz állami tulajdonrész is.
A Nagy Márton-féle minisztérium a lap cikkének csak azt az állítását tagadta, hogy december elseje lenne a határidő, addig kellene kifizteni a németeket, különben ad acta az ügylet.
A kalapozást, hogy nincs pénz a kasszában, azt nem.
A miniszter maga beszélt arról néhány hete, hogy össze kell szedni a pénzt a reptérre. Ezért vettek fel 176 milliárdnyi devizahitelt (a magyar lakosság kontójára), és adták el az állami részesedést egy bankban és 2 biztosítóban is.
Külön érdekesség, hogy a lapnak arra hivatkoztak, hogy az Aegon-Alfa biztosítóban lévő állami tulajdonrészt azért csökkentik 45-ről 10%-ra, mert az arány mindegy, egyik sem biztosít beleszólási jogot a cég ügyeibe. Majd vesznek (venni akarnak) a reptérben 49%-ot, ami ugyancsak nem ad menedzsmentjogot.
A 49% 600 milliárd forintba kerülne, a többi csaknem 3 ezer milliárd a költségvetés helyzetének stabilizálására kellene, mert az áfabevételek stagnálása miatt az államnak hitelre van szüksége a (részben fölösleges) kiadásai finanszírozásához, mint a választási szavazatvásárlás vagy a méregdrága orosz gáz.
Ez utóbbiból tavaly csak 175 eurót fizettek ki MWh-ként, a többit idén és jövőre kell. A csúcson 340€/MWh is volt az ár, de vagy 3 hónapig tartózkodott 200 fölött.
A magyar büdzsé nemhogy üres, de egyenesen lyukas, folyik ki belőle a pénz fölöslegesen.
Viszont Orbánnak muszáj luxus- és presztízskiadásokra költeni, mint a Vodafone vagy Ferihegy, mert ha nem tenné, akkor mindenkinek, még saját egybites szavazóinak is nyilvánvalóvá válna, hogy az ország éppen hátramegy, és egyáltalán nem előre.
És már így is 5 éves mélyponton a magyarországi kormánypártok támogatottsága.
Most újabb hitelekért kuncsorog. Kormányközeli források szerint ezért volt Svájcban, és onnan ezért repült azonnal Bakuba is. Mert a szuverenitást csak a hanyatló nyugati imperialistáktól kell védeni, különös tekintettel az Egyesült Államokra, és most már Németországra is.
Oroszországtól, Kínától vagy Azerbajdzsántól egyáltalán nem.
A nemzetvezető arról beszélt, hogy a magyar-azeri, az nem “gázbarátság”, és ebben mondjuk nem hazudott, mert gáz onnan nem jön, nem tud jönni, vagy legfeljebb mutatóba.
Azt ellenben elmulasztotta kifejteni, hogy pénzbarátságot tervez a 2 ország között. Ti. Bakuból várja a magyar államkassza, és ezzel a saját kormánya megmentését. Ezt volt a célja már 2012-ben is a baltás gyilkos átadásával. Kaptak 7,5 millió dollárt (alig 2 milliárd forintot) zsebbe, meg ígéretet, hogy majd az azeri olajbevételekből segítenek finanszírozni a kormányát és a magyar gazdaságot.
Egy évtizede ez csak ígéret maradt, ezért kellett az oroszokkal aláírni a paksi bővítést. Atomerőművet ugyan egyáltalán nem terveztek építeni – legalábbis akkor -, de a 10 milliárd eurós hitel jól jött a megszorítások vagy a csőd elkerülésére.
Most viszont már Moszkvának magának sincs pénze, Peking csak annyit ad, amiből a kínai akkugyárak magyar állami támogatását ki lehet fizetni. Katar se fizet. ha Baku sem fog, akkor nagy lesz a baj.
Olyan Orbán, mint a rudakon tányérokat pörgető cirkuszi artista. Sokáig meg tudja akadályozni, hogy egy is leessen, de nem örökre. És amikor leesik az első, szinte rögtön követi a többi is.