Mint egyszeri fideszes a menekültekre szórt pápai átkot, úgy vártuk Bayer “ötöszámúpárttagkönyv” Zsolt első publicisztikáját, miután eldúdolta a méltatlanul népszerű: „Egyszer megjavulok én” kezdetű slágert.
És láss csodát: Zsolt megjavult. Vagy hát, a kutya tudja, hogy ez a Zsolt jobb-e, de annyi bizonyos, hogy nem káromkodik.
Csak sajnos eddig sem ez volt a legnagyobb gond.
Kezdjük az elején: legutóbbi írásában Bayer senki felmenőjét nem titulálja bérnősténynek, genitáliákkal sem hozakodik elő. (Minket speciel ez eddig sem különösebben zavart, csupán Bayer írói kelléktárának szűkösségét igazolta, hogy indulatait csupán íly módon tudta kifejezni.) Az már azonban a letagadhatatlan megjavulás jele, hogy senkit nem aposztrofál „féregnek”, „sejthalmaznak” vagy „állatnak”.
És itt álljunk is meg egy polgári pillanatra.
E szavakkal nem az a gond, hogy „csúnyák” lennének, hisz ma a legkeresztényibb demokrata sem tartja ezt már káromkodásnak. A gond az, hogy
az e szavakkal jelölt személyiségek jogát vitatja el az emberi létezéshez.
Magyarul: akit Bayer „sejthalmazként” ír le, az nem ember, így semmi nem is illeti meg azon jogok közül, amelyeket az emberekhez társítunk. (Ez sem nevezhető különösebben újkeletűnek: ezredéves, részben keresztény kultúrtörténetünk alapvető része az „ember” definíciójáért vívott harc. Akit a téma mélyebben is érdekel: Felipe Fernández-Armesto: Szóval, emberek vagyunk? című könyvét ajánljuk.)
Vagyis Bayer – nagy kegyesen – olyanokat emel vissza az emberek sorába, akiket eddig nem méltóztatott oda számítani. Legyünk bizakodók: megtartja jó szokását, a visszaesés legkisebb jele nélkül.
A gond ezzel kettős: az önkeze által kiherélt Bayer bizony stilisztikailag unalmas. A szövegen érezhető a szándékos visszafogottság, talán még a másodszori újraolvasás is nyomtatás előtt. Azt azonban még nem látjuk, hogy csak a stílus simul-e bele a zsolozsmás unalomba, vagy a tartalmon is változtat Zsolti.
Uszítani, az emberek zsigeri félelmeire, ösztöneire hangszerelni egy publit anyázás nélkül is lehet.
Bayerrel pedig ez a legnagyobb problémánk: nem az, ahogy írja, hanem
amit ír.
Kedves Hajós úr. Bayer Zsolt valóban számtalan megengedhetetlen mondatot írt le – a jövőbe nem látunk –, megengedhető mondatain pedig a Horthy-korszak pora ül. Aki nem egyszer zagyva szövegeivel nem ért egyet, még nyugodtan lehet “liberális, elfogadó és előítéletmentes”. Biztosak vagyunk abban, hogy Bayer Zsoltnak joga van leírni azt, amit akar – nekünk pedig jogunk van hányni tőle.
(Egy halk megjegyzés még Hajósnak: a kitüntetések visszaadói nem szélesítik az árkot, épp ellenkezőleg: gesztusuk azt jelzi, hogy a magyar állam, amelytől keresztjeiket kapták, jogfolytonos, függetlenül attól, milyen színű az éppen aktuális kormánya.)
Mi az, amivel megjavult korszakát kezdi?
Budaházy siratása.
Pontosabban: a Schiffer Andrástól Morvai Krisztináig érő, meglepően széles koalíció tételmondata:
Ha Budaházy 13 évet kap terrorizmusért, mennyi jár Gyurcsánynak a szemkilövetésért?
Az igazi meglepetés ebben nem is Bayer és Morvai, hanem az óvoda óta sértett Schiffer kórusba állása. (Újra csak Hajósnak: Bayernek – és bárki másnak – minden joga megvan ezt gondolni, ahogy mi is megfogalmazhatjuk ezzel kapcsolatban a véleményünket.)
Egyenlőségjelet tenni a fennálló társadalmi rend és az állam szándékos, konspiratív megdöntése és a rendvédelmi szerveknek – nem miniszterelnöki szinten – kiadott parancsa közé,
a legjobb esetben is oktondiságra vall. De inkább szándékos bujtogatás.
Történtek szemkilövetések? Nem – ez ugyanis a magyar nyelv szabályai szerint azt jelenti, hogy bárki direkt utasítást adott rendőröknek arra, hogy tüntetők/rendbontók szeme világát elvegyék. Történt egyáltalán ilyen? Igen, egyetlen esetben. Ezt balesetnek nevezik. Felkészültek voltak a rendőrök a helyzetre, amelyet pompásan oldottak meg? A legkevésbé sem.
(Mindenkinek, aki hisz a liberális demokráciában, vagy ha tetszik: a jogállamban, fájó, hogy a bíróság képtelen volt érdemben feltárni az oszlatás során elkövetett hibákat és bűnöket. Nem csupán a büntetés elmaradása miatt, de így sem a karhatalom, sem az utcán tankot beindító tömeg nem tanulhatott az esetből.)
- Morvai szemében Budaházy hős.
- Bayer számára egy első fokon terrorizmusért elítél személy nem annyira büdös, mint Gyurcsány.
Viselkedésük, ha nem is értjük meg, belesimul eddigi karrierjükbe.
Az ügyvédként praktizáló Schiffer azonban ennyire mélyre még sose fúrta magát a ganajba. Ezt a bűzt már nem magyarázkodja le magáról.
ashwood