A 15 órás részvételi adatok szerint csak a jogosultak alig több mint 30 százaléka adta le a voksát.
- Ez 5 százalékkal, kb. 400 ezer emberrel kevesebb, mint a 2008-as , “szociális” népszavazáson, amelyik éppen csak érvényes lett.
- De elmarad az 1997-es Nato-referendumtól is, amelyik viszont éppen csak érvénytelen.
Nem beszélve természetesen a 2014-es országgyűlési választástól, de ott az ellenzék is a részvételért kampányolt, és a tétje is sokkal jelentősebb volt.
A reggel 6 órás urnanyitástól délután 3-ig eltelte kilenc óra alatt szavaztak 30 százaléknyian. Innen nézve nem teljesíthetetlen a 20 százaléknyi résztvevő a hátralévő négy órában, de
nagyon erős kampányhajrá kellene hozzá.
A délután közepén jellemzően a városi, nagyvárosi, fővárosi aktivitás ugrik meg, most azonban éppen fordított a részvételi hajlandóság a szokásoshoz képest:
minél nagyobb egy település, annál kevesebben mennek el egyáltalán szavazni.
- Ez egyrészt rámutat arra, hogy hatásos volt az ellenzék távolmaradásra, bojkottra felhívó kampánya, amelyik – eszközök hiányában – főként az urbánus választókhoz jutott el.
- Másrészt arra is, hogy a Fidesz vidéken, főleg falun félfeudális viszonyokat teremtett: a közalkalmazottak, közmunkások nem tehetik meg, hogy ne szavazzanak, mert a megélhetésük forog kockán.
Azt persze megtehetik, hogy érvénytelenül szavaznak. Elvileg, ha nem kell lefotózniuk a szavazólapot.
A 30 százalékos adat ezért is kicsit félrevezető: az NVI a leadott voksok számát regisztrálta és publikálta. Ennél az érvényes szavazatok száma valamivel, némileg alacsonyabb lehet, ha kicsit is hatott a Kétfarkú Kutya Nemigen-kampánya.
Addig, amíg ki nem derül, hogy mennyien szavaztak érvénytelenül, még kicsit reménykedhetnek Viktorék.
De csak nagyon kicsit.