Orbán Viktor láthatólag még mindig nem döntötte el, mennyire tartsa magához közel, a Népszabadság kiadóját, Mészáros Lőrinc ezért adhatott kitérő választ az ezt firtató kérdésre a Hír TV-nek.
Mészáros cége, az Opimus Press mellett ezek szerint tovább is szóba jöhető vevőjelölt az áttételesen ehhez kötődő Duna Aszfalt (mint tradicionális médiabefektető), illetve esetleg a Habony-féle MGM is. (A lehetőségekről és a miértekről itt írtunk korábban.)
Arra viszont kötelezhette a miniszterelnök a felcsúti polgármestert, hogy a nyilvánosság előtt álljon ki magáért, és ezért adott egyáltalán interjút. Hasonlóra, ti. hogy orbáni utasításra nyilvánosan próbálták magukat megvédeni, láttunk már példát Matolcsy, Rogán vagy Schmitt Pál esetében is.
Mészáros a következő állításokat tette:
- A Népszabadság felfüggesztését a rendszerváltozás végének tekinti.
- A nulláról kezdték, de pályázaton csak az nyer, aki pályázik, és ők pályáztak.
- Néhány éve azt sem gondolta volna, hogy szállodákat vesz, ezért semmit sem zár ki.
- Azt sem, hogy megvenné a Népszabadságot is kiadó céget.
- Elismerte, hogy övé az egerszalóki Saliris és a balatonalmádi Ramada is.
- Számára semmi sem elképzelhetetlen.
- Ha az embernek pénze van, bármit megvehet.
- De még így sem elégedett, mert nem mindenütt tudtak nyerni, ahol pályáztak.
- Szerinte jobban élünk, és nem csak Mészáros él jobban, hanem az egész országban az emberek jobban élnek.
Valamint tagadta, hogy Orbán strómanja lenne:
Ez egy butaság. Ez egy butaság. Nézze, amit elértem, azt magam tettem, magam dolgoztam, illetve a körülöttem lévő embereim, akik hosszú évek óta értem dolgoznak.
Ezekkel tulajdonképpen elismerte, hogy
a Népszabadság bezárása mégiscsak politikai ügy.
Hiszen ha csak gazdasági okai volnának, akkor egyszerűen nem lehetne a rendszerváltás – úgyis mint meghatározó politikai esemény – végének tekinteni.
Továbbá azt is, az is, hogy
- nem ő dönt arról, hogy ajánlatot tesz-e a Népszabadságot is kiadó cégért.
- Mint ahogy arról se ő döntött, hogy beszáll a turizmusba.
- Valamint, hogy áttekinthetetlen céghálókon uralja a birodalmát.
Cáfolni ellenben nem tudja, hogy Orbán strómanja volna, csak tagadni, ami azért jelentős különbség.
Mert korábban azért azt mondta, hogy a Jóisten, a szerencse, meg Orbán Viktor személye egyaránt kellett ahhoz, hogy néhány év alatt talán számára is váratlanul meggazdagodjon.
De hol van már a Jóisten, a szerencse, meg Orbán Viktor személye?
Már csak ő van, meg az érte dolgozó emberek.
Továbbá elfelejti, hogy bár valóban csak az nyer, aki pályázik, nem mindenki nyer, aki pályázik: vannak, akik szinte mindig, mindenütt nyernek, bárhol pályáznak.
Hogy miként lehet, hogy egy nulláról induló cég, amelyik nem is ura saját döntéseinek, szinte mindenütt nyer, pedig nem a miniszterelnök álcázott vállalkozása, és mégis oda jut, hogy számára már semmi nem elképzelhetetlen, a felcsúti polgármester nem adott választ.