Nem, bár Donald Trumpot megválasztották, nincs vége ez eddig ismert világnak. Nincs populista ellenforradalom, világméretű elitellenes lázadás, vége a felvilágosodásnak, bezárkózó Amerika, lovak közé dobott gyeplő, idióta, félbolond amerikai elnök.
Íme 5 tény, ami megcáfolja a tévhiteket és az apokaliptikus várakozásokat:
1. Trump kevesebb szavazatot kapott, mint 4 éve Mitt Romney
Valamiféle populista ellenforradalom söpör végig a világon, amelynek Orbán és Putyin kormányzása és a Brexit mellett újabb jele Trump megválasztása – ez a félelem uralta el a baloldali-liberális véleményklímát szerda óta.
De akik ezt állítják, nem veszik tekintetbe, hogy Trump kevesebb szavazattal lett elnök, mint amennyivel 4 éve Mitt Romney massachusettsi kormányzó, az akkori republikánus jelölt kikapott Obamától.
Bár volt átrendeződés a szavazók között (a jobban szituált fehérek a demokratákhoz, az alacsony keresetű és kéztességű fehérek a demokratákhoz pártoltak), semmiféle ellenforradalom nem történt. Ugyanezek a szavazók (a white trash) 4 éve is léteztek, csak akkor éppen kevesebben voltak, mint a republikánusoknak kellett volna.
2. A szavazók többsége Hillary Clintont támogatta
Trump ezúttal is csak azért nyerhetett, mert Clinton nem volt elég vonzó bizonyos szavazói csoportok számára. De még így is Clintonra szavaztak többen. Trump csak azért nyerhetett, mert a választási matematika neki kedvezett.
Azt állítani, hogy az ország többsége a változásra szavazott (“az amerikai választók többségének elege lett saját elitjéből” – állítja például a Magyar Narancs neves szerzője), erős túlzásnak tűnik annak fényében, hogy Clinton 600 ezerrel(!) több szavazatot kapott, mint Trump.
Ami utóbbi győzelmének legitimitását nyilvánvalóan nem vonja kétségbe, de arra rámutat, hogy nem lehet valamilyen populista trendet, elitellenes lázadást látni az amerikai eredményben.
3. Trump máris visszavonta több kampányígéretét
Akik attól tartottak, hogy a teljes irracionalitás uralja majd el az amerikai és a világpolitikát Trump megválasztása után, azok minden bizonnyal fölöslegesen aggódnak. A megválasztott amerikai elnök máris visszavonta több kampányígéretét.
- A muszlimok beutazásának korlátozásáról szóló közlemény már eltűnt a honlapjáról.
- Az Obamával való találkozója után azt mondta, már nem is akarja első munkanapján visszavonni elődje egészségbiztosítási reformját.
- Fölhívta a dél-koreai elnököt, hogy megnyugtassa, nem hagyja sorsára a kommunista-fullőrült diktatúra Észak-Koreával szemben.
És ez csak néhány példa. Trump a kampányban nem tett mást, mint olyanokat mondott, ami a szavazók számára jól hangzott, de ami ezek közül nem betartható, azt nem tudja betartani.
Különösen, ha tekintetbe veszi, hogy csak a fél ország szavazott rá, és újraválasztásához – ami nyilván elsőrendű célja – egy erősebb, vonzóbb jelölttel szemben szüksége lesz néhány millióra a másik oldal (jelenlegi) szavazói közül is.
A végtelenül tájékozatlan, mondhatni ostoba, white trash szavazóit majd meggyőzi a kampányban 4 év múlva, nekik meg amúgy se lesz nagyon más választásuk, mint a republikánus jelöltre szavazni a demokratával szemben.
Hazudott, hogy megválasszák, az idióták meg elhitték neki.
Semmi szokatlan. Nincs vége a felvilágosodásnak. Idióták mindig voltak és mindig lesznek, és lesznek, akik kihasználják őket.
4. Az Államokban nem lehet elnöki diktatúrát bevezetni
Mert esetleg úgyis megpróbálhatná meghosszabbítani a mandátumát, hogy átírja a játékszabályokat. De ez az Egyesült Államokban nem működik, mert ott létezik a fékek és ellensúlyok rendszere.
Ők találták ki, és jónéhány ország Európában, Ázsiában és Óceániában volt szellemileg olyan renyhe, hogy átvette ezt – szemben például Magyar- vagy Oroszországgal, ahol Putyin és Orbán csak nem tiszta (vagy nem is létező) versenynek köszönhetően tudja megőrizni a hatalmát.
5. Egy pillanatig se állította, hogy a lovak közé dobja a gyeplőt
Kérdés, hogy mit ezekkel a diktatúrákkal Trump. Ha ugyan akar valamit egyáltalán. De azok tévednek, akik attól tartanak, hogy izolacionista külpolitikát akar folytatni, a világ többi részével meg történik, ami történik.
Trump a kampányban egy pillanatig se beszélt izolacionista külpolitikáról, csak arról, hogy
- az érdekszféráin kívül eső területekről vonná vissza Amerikát.
- A világ csendőre szerepet dobná sutba.
- Az idealista intervencionalizmussal szakítana.
Máskülönben viszont, ahol amerikai érdekek forognak kockán, ott sokkal keményebben és határozottabban lépne föl a demokratáknál. Erős elnöknek akar látszani; úgy viselkedni, mint Reagan.
Azt sem szabad elfelejteni, hogy bár elnökként a legnagyobb mozgástere a külpolitikában van, Trump kénytelen lesz együttműködni a republikánus többségű képviselőházzal és szenátussal. Azt sem árt azért szem előtt tartani, hogy a republikánus külpolitikusokhoz képest
a demokraták kedves kis plüssmackók voltak.
Lehet, hogy nem lesznek olyan elnézők, mint a demokraták az olyan országokkal szemben, ahol amerikai cégeket zsarolnak meg és korlátozzák a piaci versenyt.