A miniszterelnök elment az egyik, közpénzből kitartott propagandalapjához, ahol olyanokat mondott, hogy
- nem kell irigykedni, ha egy másik magyar sikeres,
- meg hogy korrupcióval vádolni könnyű,
- valamint, hogy 2017 a lázadás éve lesz.
De még érdekesebb, mit mondott, amikor megkérdezték tőle, hogy mi fér bele egy napjába. Kiderült, hogy számára a nap az evés körül forog.
Reggeli: az vagy van, vagy nincs. Inkább nincs.
Ebéd: azt az Országház menzáról hozatja.
Tegnap ettem egy remek sült disznómájat. Kis öröm is öröm.
Közben olvas, ami szerinte csúnya szokás. (Ezt majdnem úgy értettem, hogy olvasni csúnya szokás, de inkább arra gondolhatott, hogy evés közben olvasni csúnya szokás.)
Vacsora: arról nem mond semmit. Este, ha szerencséje van, lemegy edzeni Felcsútra.
De nem sokszor szokott szerencséje lenni. Tekintve például ezt:
Bulizni, például egyáltalán nem bulizik, mert ő egy
folyamatosan megfigyelt ember:
Amit ti bulinak hívtok, az nekem már nem adatik meg. Borom viszont van otthon, felteszem Cseh Tamást, és akkor minden a helyére kerül.
Lehet, hogy a bor van vacsora helyett. De azért nemcsak a bor van, hanem időnként a pálinka is, valamint néha bulizni is elmegy. Például ide:
Ehhez képest az interjúban a napi munkájáról alig beszél. Mindössze annyit mond, hogy
jönnek az emberek és az ügyek,
meg hogy
megy a verkli tovább.
Már persze úgy érti, hogy ebéd – mint viszonyítási pont – után.
Így azért most már érthetőbb, hogy miért közöl a kormánypropaganda folyton evős képeket róla. Nem evőseket sokkal nehezebb volna.
