Szeretném a főigazgató úrnak külön is megköszönni a munkáját, Csató Gábor néhány napja vette át a szervezetnek a vezetését úgyhogy ez valóban egy tűzkeresztség volt, ha lehet ilyet mondani.
Mondta Balog Zoltán emberminiszter egy szombati sajtótájékoztatón, a veronai buszbaleset kapcsán. (Csató Gábor lett az Országos Mentőszolgálat vezetője.)
Nem, nem lehet ilyet mondani.
Tudjuk jól, hogy politikusok imádnak szerepelni. Ha valami tragédia van, remekül mutat, ahogy a kompetens kormányzati nyakkendős kivételesen gumicsizmában megtekinti az árvízi védekezést, az emberei és a sajtó alig tudják utolérni, ahogy öles léptekkel felmér, megtekint felhős, szigorú arccal. Aztán tájékoztatja a sajtót. Intézkedik. Pózol a vágóképekhez
Ez a dolga. Mást úgyse tud csinálni. Míg mások ténylegesen mentenek, ő
eljátssza, hogy aggódik.
Orbán Viktor is megjátszotta pár éve az árvíz idején, előtte Gyurcsány Ferenc küzdött a könnyeivel egy hasonló balesetnél. De ha visszaugrunk a jelen esetre, Szijjártó Péter is majdnem elsírta már magát a kamerák előtt a buszbaleset miatt.
Vannak, emberek, akik annyira tehetségtelenek, hogy még el se tudják játszani, hogy aggódnak.
Csak Balog Zoltánnak nem jön be ez a keserves, felhős arckifejezés, látszik, nem gyakorolta eleget a tükör előtt. Pedig lelkész a lelkem, vajon a temetéseken is jófajta poénokat sütögetett el anno? Bizonyára a rokonság dőlt a röhögéstől, ahogy standupozott egyet, még a mikrofonállvány is meghajolt a poénok súlya alatt. Közben a szegény rokon meg ott feküdt a ravatalon.
Erős kép, de ezek után el tudjuk képzelni Balog Zoltánról ezt is.
Azért tisztázzunk valamit:
vannak dolgok, amikkel nem poénkodunk.
Ilyen például a halál. Más ember halála.
- Mert ízléstelen.
- Mert undorító.
- Mert megalázó.
- Mert nem veszi figyelembe mások érzéseit.
- Mert sértő.
Folytathatnánk a sort.
Elég szomorú, hogy ezt így meg kell írnunk egy őszülő lelkésznek. De hát tudjuk, hogy eddigi teljesítménye alapján (szegregáló oktatás, leépülő egészségügy, halódó szociális szféra, satöbbi, satöbbi, satöbbi) Balog Zoltán nem azért lett csúcsminiszter, mert ő a csúcs, hanem azért, mert hűséges pincsikutyája Orbán Viktornak és gondolkodás nélkül hajtja végre főnöke legapróbb óhajait is.
Manapság ennyi is elég ahhoz, hogy csúcsminiszterek legyünk, más kvalitásra – empátia, intelligencia, vagy éppen tapintat- nincs is szükség. (Ha egyszer véget érnek a szép csúcsminiszteri évek, talán lelkészként azért szükség lenne rájuk.)
És ebből az emberből majdnem köztársasági elnök lett. Ez az ember képviselte volna az egész nemzetet. Aki rossz szóvicceket süt el egy olyan sajtótájékoztatón, ahol egyébként se lenne semmi keresnivalója, csak ripacskodni akar.
Balog Zoltán, leszerepelt. Nem, nem lehet ilyet mondani.