Napok óta kering a sajtóban és a legutóbbi kormányinfón is lehangzott, hogy Hódmezővásárhelyen, kísérleti jelleggel elkezdik visszabontani a szocializmusban emelet panelházakat.
Mi az, amit tudunk?
- Vagy öt emeletet bontanának vissza, vagy egyet. De lehet, hogy még az ötnél is többet;
- nem országos program, csak ötletelnek;
- egyeztetnének a lakókkal (még jó) és vagy maradhatnának a felújított panelekben, vagy kertes házakba költözhetnének, hogy a „lakókörülményeiket javíthassák”;
- nem tudni semmilyen konkrétumot, hogy pontosan hogyan képzelik el a visszabontást és nem ismertek a részletek.
Minden ötletnek van relevanciája. A HVG több példát is hoz, hogyan alakították át más országban a paneleket, vagy legalább: hogyan próbálkoztak meg vele.
Az ötlet nyilván pozitív visszhangra talál majd. De van néhány szempont, amit senki sem gondolt végig:
Fizikai törvényszerűségek:
Ha egy emeletet bontanak vissza, ha hármat, ha ötöt, a legfelső emeleten akkor is meleg lesz, nyáron a felújított panelekben is marad a forróság, függően a felújítás mértékétől. A panelek így működnek: a felsőbb emeleteken jóval melegebb van, ugyanakkor mindenhonnan szökik a fűtés, rossz a szigetelés és persze, pazaroljuk az energiát.
Tehát energetikai szempontból az ötlet addig jó, hogy nincs öt emelet, amit fűteni kell. De az ötemeletes panelház ötödik emeletén ugyanúgy meleg van télen-nyáron, mint egy tízemeletes panelház tizedik emeletén. A visszabontás ezen nem változtat.
Városszociológiai szempontok:
A panelek szükségmegoldást jelentettek a hirtelen urbanizációra és lakáshiányra a szocializmusban. Mint szükségmegoldás, természetesen nem biztosítottak ideális lakhatási körülményeket igazán senkinek. Tehát, a panelek visszabontása és az ott lakók életkörülményeinek javítása hatalmas előrelépés a Fidesztől ahhoz képest, hogy Kövér László még panelprolizott 2002-ben. Több százezer üres ingatlan van az országban, a kormánynak mérlegelnie kell, van-e lehetőség arra, hogy támogatást adjon, hogy a panellakók el tudjanak költözni.
Amiért ez az egész terv gázos, mert megint valamelyik kampánytanácsadó, vagy egyenesen Orbán Viktor fejéből pattant ki és pontosan emiatt nem rendszerszinten kezeli a problémát.
- Senki sem gondolta végig, hogy egy ilyen átköltöztetési programban hány ember, mennyi pénzért és hova költözhetne.
- Hogy mi épüljön a panelek helyére.
- Hogy a városok hogyan kezelik majd a hirtelen ide-oda vándorló embersereget.
- Mi lesz a térrel, ahol eddig a panelek álltak?
(Ha kicsit elszalad a fantáziánk, már látjuk, ahogy Orbán papa hozza a kavicsot a bányájából és a Fidesz-közeli ingatlanspekulánsok már dörzsölik a tenyerüket az értékes ingatlanok helyére…)
A panellakások és a városok viszonyával a városszociológia foglalkozik, azt vizsgálják, többek között, hogy kik és miért költöznek be, élnek, vagy éppen költöznek ki a városok egyes részeiből. Magyar szociológusok egész könyvtárnyi irodalmat hoztak össze az utóbbi évtizedekben arról, mi történik manapság a panelekben és mi várható a továbbiakban.
Valószínűleg ebből egyetlen gondolatot sem olvastak az ötletgazdák, csak bedobták az egészet a köztudatba, hátha ráharapnak az újságok és a „panelprolik”. A Magyar Építészkamara alelnöke úgy látja, egy ilyen nagyszabású projektnél nem csak az ott élők beleegyezésére van szükség, de arra is, hogy az állam kísérje végig a folyamatot: biztosítson átmeneti, vagy akár állandó lakást a lebontott panel helyett. Ez pedig a szakértő szerint egy amúgy is kívánatos állami bérlakásprogram kezdeti eleme lehetne.
Kérdés persze, hogy az állam ebbe is belefogna-e, hiszen ez jóval több pénzt emészthet fel, mint maga a bontás
Építészeti szempontok:
Már a HVG is kiderítette, hogy „csak úgy” nem lehet nekiállni visszabontani egy lakótelep közepén, még akkor sem, ha a lakóknak már van hova költözniük és ki is költöztek. A lap által megszólaltatott szakértő a visszabontást legfeljebb elszigetelt helyeken, szabadon álló épületeknél tartja elképzelhetőnek, de nem azért, mert kockázatos lenne – Eltér István, a Magyar Építészkamara alelnöke szerint ez a munka az építésnél is biztonságosabb lehet. Az egykori NDK több városában is volt példa visszabontásra, bár a házak ritkítása jellemzőbb volt. Kelet-Berlin marzahni lakótelepén az épületeket különböző szintekig bontották vissza, majd új tetőt, homlokzatot, teraszokat kaptak, és átjárókat is építettek a házak közé.
Az biztos: Orbán és Lázár vagy sosem laktak panelben, vagy már rég elfelejtették, milyen is volt annak idején. És fizikából se nagyon figyeltek oda, amikor megtanulhatták volna, hogy a meleg levegő felfelé száll…