• Amíg az Európai Néppárt védi Orbánt, addig idehaza nem sok minden fog változni, CEU-ügyben sem
• A Parlament csak asszisztál a Fidesz politikájához, a megújulásnak a társadalomból kell jönnie, de az utcai harcokat sem lehet kizárni
Magyarország tantörténet autokraták számára, Orbán Viktor évek óta minden súrlódás nélkül kilúgozza a demokráciát, mert érti a dolgát, és mert védelmet élvez. Jelenleg kétfelől szorongatják: alulról a tüntetők, fölülről pedig az EU, amely ezúttal a 7-es paragrafussal fenyegeti. A nyomásgyakorlás célja mindkét esetben az, hogy változtassa meg a Lex CEU-t, de a jelek szerint ez sem fog ki rajta. A magyar vezetés már jó ideje a nyugat tekintélyelvű problémás gyerekének számít. A miniszterelnök nyíltan megmondja, hogy illiberális demokráciát akar és napjainkban nincs senki, aki veszélyes lehetne rá nézve. Ehhez persze látni kell, hogy a politikus nem nyers erőszakkal uralkodik, a rendszer ugyan autoriter, de demokratikus beütéssel. A tüntetések bosszantják ugyan Orbánt – mi több, nagyon is – ám csak az igazi ellenfelekkel szemben lép fel, lásd Sorost. Valószínűleg tanult a 2006. őszi eseményekből, tehát, hogy mit válthat ki a rendőri erőszak. Merthogy az választásra kényszeríti az embereket, akkor pedig jobb a megfontoltság.
Amíg csupán kozmopolita diákok és értelmiségiek fordulnak ellene, addig nem sok oka van az aggodalomra. A vidék vele van, de azért a biztonság kedvéért már évekkel ezelőtt átalakította a választó kerületek határait. Az ellenzék gyenge és megosztott, a Fidesz propaganda gépezete viszont hatékony. Tudatosan alkalmazza az összeesküvés elméletet. A Soros elleni siker részben a széles körű antiszemitizmussal függ össze. Ily módon Európa marad a tüntetők egyetlen reménysége. Orbán egyébiránt hajlandó meghátrálni, ha elég nagy nyomás nehezedik rá. Pillanatnyilag azonban nem ez a helyzet, mert fontos támogatói még mindig kiállnak mellette. Ő az egyetlen nacionalista tekintélyelvű vezér Európában, aki közel áll a CDU-hoz, a Fidesz tagja a konzervatív pártcsaládnak. Bratyizik Seehoferrel. Szinte kizárt, hogy a CEU miatt szankciók következnének. Szóval a strasbourgi figyelmeztető lövés csupán jelképes és ezt a miniszterelnök úgy értelmezheti, hogy van még mozgástere. Májusban azt közölte, hogy nem kívánja módosítani a felsőoktatási törvényt. Ez ügyben azóta sem változott semmi.
Wilhelm Droste úgy érzékeli, hogy Magyarországon nagy a bénultság, még a Fidesz urai és csalódottak és cinikusak, ám nem valószínű, hogy egyhamar rendbe jönnek a dolgok. Az irodalmár, aki a rendszerváltás óta él Budapesten és az ELTÉ-n tanít, hozzáteszi, hogy az értelmiség körében a lemondás jelenti az ellenállás legaktívabb formáját. A legtöbben kivonják magukat a társadalmi vitákból, mert minden borzasztóan ostoba szellemi szintre süllyedt. Azt viszont igen örvendetesnek tartja, hogy 70 ezren demonstráltak a Közép-Európai Egyetem mellett. Az interjúalany éppen a fiatalok miatt bízik a jövőben, csak éppen azt is látja, hogy Orbán milyen hatékonyan tudja megakadályozni, hogy az ellenállás kikeljen a tojásból. Sok múlik majd azon, hányan jönnek vissza azok közül, akik külföldre mentek, mert ők aligha tűrik a nemzeti rigolyákat.
Drostét mélyen sokkolja, ami Magyarországon történik, így a Népszabadság megpuccsolása. Borzasztó állapotban van a közmédia, amely a kormány manipulációs eszközéül szolgál. Ám vidéken csak az állami rádió fogható. A helyzet szerinte e tekintetben rosszabb, mint a 80-as években, Kádár idején. Soros Györgyöt jelenleg sátánnak állítják be, és aki ezzel nem ért egyet, az nem számít jó magyarnak beleértve Drostét és feleségét, a filmrendező Enyedi Ildikót. A kommunikációt teljesen szétverték, a hatalom célja a megosztás. Hiába tesz Orbán folyton úgy, mintha az egész nemzet atyja volna. Valószínűleg már csak azokat képviseli, akiket sikeresen tud uszítani. A kormányváltást illetően az Országgyűlés szerepe erősen korlátozott és félő, hogy az elégedetlenség utcai harcokba torkollik. A beszélgetőtárs mndazonáltal károsnak tartaná, ha az EU szankciókkal sújtaná Magyarországot. Akkor ugyanis csak még inkább mártír lenne a kormányfőből. Viszont parlamentáris úton aligha lehet kigyógyítani bajaiból az országot. A megújulásnak az értelemből, a társadalomból kell kiindulnia.