- Schulz kitart amellett, hogy a pénzügyi támogatások megkurtításával le lehet törni a Fidesz szarvát.
- Akik a migránsokkal riogatnak, csak a megrémült rétegeket igyekeznek még jobban megfélemlíteni, de a válság megoldását nem segítik.
- A Sziget azt a szabad szellemet testesíti meg, ami nagyon kell a jelenlegi, Orbán-féle Magyarországnak.
Washington Post 
1. A kommentár arra figyelmeztet, hogy vigyázat, Trump Charlottesville kapcsán ugyanazt a taktikát alkalmazza, ami Magyarországon már bevált a hatalom gazdáinak. A szerző, Ann Applebaum, aki Közép-Európával foglalkozó történész, emlékeztet arra, hogy az elnök gyakorlatilag négy és fél évtizede folyamatosan rasszista, illetve antiszemita rágalmakkal és közhelyekkel jelentkezik a médiában, beleértve a tavalyi választási kampányt. Üzent vele az arra fogékony híveknek, politikai célokra aknázta ki a rasszizmust. Ha most még tovább megy, akkor radikalizálhatja az új jobboldalt, az alt-rightot. Még több erőszak következhet, ami kapóra jöhet a Fehér Ház urának: úgy állíthatja be magát, mint a törvény és a rend emberét, mert minél nagyobb a káosz, annál erősebbnek tűnik ő maga.
A szélsőjobbot bátorítva, átírja, hogy mi számít mérsékeltnek, illetve centristának. Ugyanezt a módszert alkalmazta sikerrel a Fidesz, amely nagyot profitált az újfasiszta Jobbikból. A kormánypárt hivatalosan mindig is elhatárolta magát riválisától, ám átvette annak több gondolatát, valamint a nyelvezetét. Saját választóit rasszista és antiszemita irányba fordította, miközben középen és a baloldalon elnyomta a vetélytársakat. Szerét ejtette, hogy ellenzéki újságokat zárasson be, csak hadd nőjön a Jobbik, amely mostanra az ország 2. legjelentősebb ereje lett. A Fidesz pedig középre helyezkedett. Azt hirdeti, hogy rá kell szavazni, különben jön a szélsőjobb. Mondja ezt Európa legszélsőségesebb kormánypártja, hogy megnyerje a választásokat. És Amerikában is eljöhet az idő, amikor Trump vagy valamelyik utóda azt sulykolja a Republikánus Pártnak, hogy álljanak az olyan enyhén rasszisták mellé, mint ő, mert akkor elkerülhetik az erőszakos szélsőségeseket. A megoldás ebben a helyzetben az, hogy mindkét pártban többséget kell kialakítani középen. Érvelni kell, nehogy Trump még több szélsőséget váltson ki. Meg kell nézni, hogy másutt mi történt, és nem szabad megengedni, hogy az legyen az Egyesült Államokban is.
2. Az izraeli kormányfő továbbra is ellenáll a felhívásoknak, hogy ítélje el, ahogyan az amerikai elnök reagált a charlottesville-i erőszakra, illetve antiszemita megnyilvánulásokra. Netanyahu röviden megbélyegezte ugyan a neonácikat és a rasszistákat, de egy szót sem szólt arról, hogy Trump igazából védelmébe vette a fehér felsőbbrendűség híveinek akcióját. Pedig a zsidóság vezérének tekinti magát a világban és máskor nemigen hallgat, ha ki kell állni az antiszemitizmussal szemben. Csak éppen a nemzetközi politika egyre inkább megosztott és a miniszterelnök megválogatja, hogy éppen hol szálljon csatába. A múlt hónapban pl. utasította a Külügyminisztériumot, hogy vonja vissza a bírálatot a Soros elleni kampány ügyében. Ugyanakkor ő maga Orbán Viktorral szűrte össze a levet, aki határozottan fellép a muzulmán migránsok ellen. Netanyahu hasonló módon mindeddig szemet hunyt afölött, hogy Trump egyenlőségjelet tett Charlottesville-ben a szélsőséges gyűlölködők és a baloldali tüntetők közé. Csakhogy várhatóan erősödik a nyomás, hogy szólaljon meg határozottabban. Egy szakértő szerint láthatólag nem akarja elidegeníteni magától az elnököt, csak éppen ily módon még inkább eltávolodik az amerikai zsidóktól, akiknek a többsége liberális.
A német szociáldemokraták kancellárjelöltje azt tapasztalta négy éven át az Európai Parlament elnökeként, hogy csakis a határozott kiállás segít az olyan, tekintélyelvű politikusok ellen, mint Orbán vagy Erdogan. És Trumppal szemben sem nyusziként kellene viselkedni, kerek-perec meg kellett volna mondani neki, hogy amit te csinálsz, az nem járja. Ami pedig a magyar kormányfőt illeti, az interjúban Schulz ragaszkodott ahhoz, hogy a menekültek elosztása európai feladat, és nem csupán a németekre hárul, ahogyan azt a magyar vezető állítja. Ez ügyben a tagállamok egyöntetű döntést hoztak és az mindenkit kötelez. Ehhez képest Merkel még csak ki sem nyitja a száját, ugyanakkor teljes nyugalommal figyeli, a CSU miként udvarol Orbánnak. Magyarország és Lengyelország igent mond a szolidaritásra, amikor pénzt akar az EU szerkezeti alapjából. Ellenben rázza a fejét, ha a menekültekről van szó. Véget kell vetni annak, hogy kimazsolázzák az előnyöket, ezért Schulz a vonakodó államok meggyőzésére bevetné a következő pénzügyi időszakban esedékes támogatásokat, mert az hatna.
A menekültáradat fő terheit Olaszország viseli, de mivel az unió nem volt képes megfelelő választ találni, tovább húzódik a válság. Az idén már csaknem 100 ezer menedékkérő érkezett az országba és az olasz külügyminiszter szerint az lett volna az ideális, ha a tagállamok a Bizottság javaslatának megfelelően megállapodtak volna ezeknek az embereknek az elosztásáról. Ám többen, köztük a magyarok és a bolgárok teljesen feleslegesen kiakadtak a terven, így – mint Alfano kifejtette – maradt az, hogy korlátozzák a Líbiából induló menekültek számát. Ez ügyben már mutatkoznak is eredmények, hála az líbiai hatóságok erőteljes fellépésének, igaz ennek sokmillió eurós támogatás volt az ára.
Egyes politikusok nagy szája ide vagy oda, továbbra is jókora lyuk tátong a Balkánon az európai védvonalon. A térségben ugyan mind több állam hív fel a hadsereg bevetésére, de a tapasztalat az, hogy ez nemigen tántorítja el a menekülteket. Pl. azért, mert tudják, hogy meg is lehet vesztegetni a határőröket. Ezeket az embereket csak kevéssé aggasztja hogy populisták időről időre a szokásos recepttel hozakodnak elő, mármint hogy vegyék nemzeti kézbe a határok ellenőrzését, vagy hogy rendeljék ki a fegyveres erőket. Orbán Viktor már két éve katonákat vezényelt ki a szerb határra. Ám az ilyen lépések gyakran emberellenesek, ellentmondanak a valóságnak és csupán máshová terelik a problémát.
Viszont kedvező visszhangot váltanak ki az egyre bizonytalanabb választóknál. Főként ott, ahol szinte nincsenek is menekültek. Lásd Bulgáriát, ahol most a nacionalista-populista párt emberei gerjesztik a félelmet, részben belpolitikai megfontolásokból, részben pedig azért, mert szeretnék levenni az uniót egy pár millióra a migránsok elleni harc címén. De a lényeg ugyanaz, mint Magyarországon: úgy tüntetik fel, mintha bármely ország be tudna zárkózni. A csalóka kép azonban azonnal szétesik, amint az európai helyzetet vesszük szemügyre. A menekültek és az embercsempészek csupán más utat keresnek. Azon kívül délen, a bolgároknál és a törököknél a korrupció még a hadseregnél is erősebb.
A német közszolgálati média a nyitottság bástyájának minősíti a Sziget Fesztivált az egyre inkább tekintélyelvű orbáni Magyarországon. A hatalom és a rendezvény között egyfajta megnemtámadási szerződés van érvényben. A koncertsorozat hat éve a szabadság szigetének nevezi magát és ezzel kellőképpen provokálja is Orbán Viktort, aki az illiberális államot hirdette meg. Képviselteti magát az eseményen pl. az Amnesty és a Transparency International, van sátor a romák beilleszkedéséről, de a szervezők politikailag nem akarnak állást foglalni. Csákvári Géza a Népszavától ezt úgy fogalmazza meg, hogy a nagy emberek nem bírálják a fesztivált. Mert ha nagyon a sarkára lépnének, akkor ezzel elriasztanák maguktól, a lakosságnak azt a 15 %-át, amely már járt a szigeten és tetszett neki. A beszámoló úgy értékeli, hogy az öröm, a népeket összekötő multikulti, a napsütés és a zene teszi egyedülállóvá ezt az egy hetet. Remélhetőleg az új amerikai tulajdonosok nem szólnak bele a szabad szellembe, amire Magyarországnak jelenleg oly nagy szüksége van.