A Feneketlen-tó környéke Buda egyik legidillibb parkja: babakocsit tologató anyukák, a szemközti gimnáziumokból kisereglő fiatalok, fűzfák alatt megbújó szerelmespárok és a futópályát kihasználó sportolók járnak ide kikapcsolódni. Na most ehhez az idilli képhez adjuk hozzá azt a körülbelül ezer embert, akik a tó mellé tervezett 350 lakásos megalakóparkba fognak költözni. Nem csoda, hogy a hatalmas lakópark terve óriási felháborodást váltott ki az újbudaiakból.
De hogyan vált ez az egykor mocsaras terület, kellemes parkká, majd a gigaberuházók célpontjává? Az alábbi képeken megnézhetik, milyen volt a Feneketlen-tó környéke a 60-as években.
Ma nem is gondolnánk, de a környék a 18. század előtt értéktelen, lakatlan, mocsaras terület volt. A közelben kanyargó Duna azonban sok agyagot hordott a területre, így az 1700-as évek végén téglagyárat építettek a mai Kosztolányi Dezső téren. A téglához szükséges agyagot a közeli agyaggödörből nyerték ki, egészen 1877-ig. Ekkor ugyanis a gödör mélyítése során felszín alatti vízfolyásra bukkantak, ami szépen lassan feltöltötte a medret. Így született meg a Feneketlen-tó.
A téglagyár 1889-es bezárása után a tó még a 20. század elején is elhagyatottan állt. A környék beépítését a ciszterci szerzetesek kezdték 1912-ben. Wälder Gyula építész egy templomból, rendházból és iskolából álló épületegyüttest tervezett a tó partjára, amelyek közül a Szent Imre-templomot és a Szent Imre-gimnáziumot a mai napig is megcsodálhatjuk a tó szomszédságában.
A tó környéki park – részben társadalmi munkában – 1958 és 1960 között épült Mőcsényi Mihály tervei szerint. A tóba halakat, partjára nádat telepítettek, korláttal vettek körül, és horgászstégeket is kiépítettek. Bár a horgászás 2010 óta tiltott, a tó környéke máig kedvelt pihenőhely. Bízunk benne, hogy a gigaberuházás nem teszi élhetetlenné a Feneketlen-tó hangulatát.
A tóhoz számos legenda és hiedelem is kapcsolódik
- A legkorábbi legenda szerint amikor a téglagyári gödröt olyan hirtelen öntötte el a forró termálvíz, hogy a munkások szerszámaikat és gépeiket veszni hagyva menekültek. A legenda szerint a munkagépek és azok kezelőinek maradványai még mindig a tó mélyén hevernek.
- Egy másik legenda szerint a tó onnan kapta nevét, hogy az 1910-es években, a tó körüli építkezések idejére a munkások a vízbe szórták az összegyűjtött földet. Különös módon azonban a föld nem süllyedt le a tó fenekére, hanem a vízben lebegett, a legenda szerint azért, mert a tónak talán nincs is feneke, ahova lesüllyedhetett volna.
- A tavat elátkozottnak is tartották, amikor is az 1919-es forradalom után több holttest is előbukkant a tóból.
- Egy másik szóbeszéd szerint a helyiek úgy tartják, ha nem is feneketlen, de a tó 30-40 méter mély is lehet. Valójában azonban csupán 4-5 méteres mélységről beszélhetünk.
- Egy másik legenda szerint pedig a 70-es években egyszer leengedték a tó vizét, hogy kitakaríthassák a medrét.
Bármilyen izgalmasnak is tűnnek ezek a hiedelmek, bizonyítottan nincs valóságtartalmuk.
Forrás: Wikipédia, Fortepan