- Az USÁ-nak segítenie kellene Soros György harcát a demokráciáért;
- Ausztria nem társul be a V4-ekhez;
- Retorzió készül, ha valamely uniós tag nem vesz át menedékkérőket.
A vezércikk azt hangsúlyozza, hogy Soros György különleges erőt épített ki a demokrácia érdekében, de elkelne neki egy kis segítség az Egyesült Államok részéről. Mint rámutat, ha az embert az ellenfelein keresztül kell megítélni, akkor az üzletember különösen büszke lehet, hiszen a kelet-európai autokraták, köztük Orbán Viktor, valamint társai, Kínától Egyiptomig, kinyilvánították, hogy félnek tőle és megvetik. Továbbá lépéseket tettek a civil szervezetek ellen, amelyeket Soros három évtizede gyámolít. A diktátorok nem szeretik, ezért jó hír, hogy a pénzember 18 milliárd dollárt adományozott a Nyílt Társadalom Alapítványoknak. Vagyis emberbarát szuperhatalom jött létre a liberális demokrácia védelmében. De csak ne olyan hevesen, mert főleg az utóbbi 10 évben egyre erősebb az illiberalizmus az egész földön. A kínai elnöktől Orbánig agresszívan számolják fel a demokráciát és az emberi jogokat. Manipulálják a választásokat, pénzelik a sajtót, amely nem független, külföldi ügynöknek minősítenek NGO-kat, stb.
Soros az egyik élharcosa a totalitárius és tekintélyelvű rendszerek elleni küzdelemnek. Legújabb lépése arra utal, hogy alapítványai kitartanak küldetésük mellett a következő években. Az egészséges civil társadalom méreg az autoriter rezsimek számára. De még a legjómódúbb alapítványok sem képesek betölteni az űrt, ha a kormányok nem lépnek. Igencsak feltűnő és sürgető ez most, amikor Trump felhagy a demokrácia és az emberi jogok támogatásával. És szánhat bármilyen kedvező szerepet is Soros a milliárdjainak, kétszer annyit érne, ha az amerikai kormányzat együtt haladna vele. Tragédia, hogy nem ezt teszi.
A kommentár szerint az olyan erős emberek, mint Orbán vagy a török államfő, nem nyerhetik meg az általuk indított háborút az oktatás ellen, mert légüres teret hoznak létre, ám azt kitöltik az ellenfeleik. A magyar kormányfő azért támadja folyamatosan Soros Györgyöt, mert retteg. A tekintélyelvű rendszerek nem költenek sokat a tanításra, ám tudják, hogy az mennyire fontos. Ez látszik már csak abból is, milyen féltékenyen próbálják távol tartani a területtől a politikai vetélytársakat. A magyar felsőoktatási törvény reformja egyértelműen a CEU ellen irányult, a Sorossal szembeni hadjárat részeként. Az egyetem, a befektető átfogó humanitárius birodalmának egyik legfontosabb eleme, a Bard College-dzsal kötött egyezmény révén igyekezett eleget tenni a feltételeknek, de a hatalom megkötötte magát. Alighanem épp az a célja, hogy a bizonytalansággal elriassza a jelentkező diákokat. Leginkább azt szeretné, ha Sorosnak még az írmagja sem maradna Magyarországon.
De ez még mind semmi ahhoz képest, amit a török elnök művel. Orbán ugyan illiberális államot irányít, de az ország az EU tagja, ezért a kormányfő nem veheti át Erdogan módszereit. De ugyanúgy az ifjú lelkekért harcol, mint török kollégája. Ő is azt képzeli, hogy gyűlölt ellensége ellene dolgozik, amikor alattomos módon oktatja a közgazdaságtant, a történelmet, jogot, sőt még a matematikát is. Orbán erőből küzd, de így nem lehet nyerni. Mindkét ország egyre kevesebbet költ a képzésre, érthető persze, hogy miért: a kevésbé iskolázott emberek hajlamosak támogatni az erős ember uralmát. Viszont akik tanulni akarnak, azok a pénzhiány láttán sokszor alternatívákat keresnek, és nekik megteszi pl. Soros is. Hibás az a stratégia, amely korlátozni akarja a versenyt az oktatásban. Mert nem elég, ha az autokrata vezetők erősek, törekedniük kell arra, hogy az eddiginél meggyőzőbbek legyenek, mint ellenfeleik, akik hosszú játszmára rendezkednek be.
Soros György éppen akkor támogatta meg 18 milliárd dollárral az általa létrehozott jótékonysági szervezeteket, amikor egyre sűrűbben érik támadások a liberális ügyet a világban. Az adomány növeli a Nyílt Társadalom Alapítványok súlyát. Egyes kormányok gonosz módon nekimennek ezeknek az alapoknak, mert ellenségesek Soros liberális világnézetével szemben. Az OSF ügyvezetője éppen azt hangsúlyozta, hogy az üzletember nagyvonalú gesztusa a folyamatosságot kívánta kihangsúlyozni, miközben ultrakonzervatív politikusok egre hevesebben támadják Sorost. Aki egyben arra igyekszik ösztökélni az érintett civil szervezeteket, hogy ne riadjanak vissza a kockázatoktól. Mint mondta, ez a pénz biztosíték a civil szervezetek részére olyan helyeken, ahol hosszú idő után példátlan módon veszélybe kerültek a nyílt társadalom értékei. Ugyanakkor a tranzakció segít csökkenteni a milliárdos adóját a tengerentúlon, bár egy beavatott szerint a befektető eleget tett minden pénzügyi kötelezettségének az amerikai állammal szemben. Soros egyébként összesen már 32 milliárd dollárt fordított az érintett alapítványok céljaira. Az OSF alelnöke úgy nyilatkozott, hogy lankadatlanul harcolnak tovább, különösen ott, ahogy igencsak eldurvult a politikai helyzet, így Magyarországon és Lengyelországban. A cél az, hogy nyomás alatt tartsák ezeket a kormányokat.
Soros György politikai szerepvállalása egy-két országban éles ellenállásba ütközött, sőt Oroszországban be is tiltották az alapítványát. Orbán Viktor, a vitatott magyar kormányfő egy kampány célpontjává tette a befektetőt. Azzal vádolja, hogy olyan szervezeteket támogat, amelyek illegálisan menekülteket hoznak Európába. Illetve hogy egyidejűleg pártolja a nagy mértékű migrációt, amelynek célja Magyarország iszlamizálása. A kormány összetűzésbe keveredett az EU-val és Egyesült Államokkal a civil törvény, illetve a CEU ellen hozott jogszabály miatt.
Csaknem három órán át vacsoráztak a visegrádi államok vezetői szerda este Brüsszelben a Bizottság elnökével, aki azért hívta egybe őket, hogy mérsékelje szembenállásukat, a migrációtól kezdve a külföldi munkavállalás témaköréig. Juncker utólag azt mondta, hogy a menü az egyetértés volt, amit kompromisszummal és együttműködéssel körítenek. Egy keleti diplomata pedig úgy nyilatkozott, hogy értékelik a politikus kezdeményezését, mármint hogy hajlandó meghallgatni az érveiket. Hogy született-e bármiféle döntés, azt nem hozták nyilvánosságra, de Brüsszel az eseményt gesztusnak szánta, hogy udvaroljon a vonakodó országoknak. Az EU felpaprikázta a volt szocialista államokat, amikor beállt a gyorsabb és mélyebb integráció jelszava mögé, továbbá sürgette, hogy fogadjanak be menedékkérőket, valamint mérlegeli, hogy szankciókat hoz, amiért azok polgárai nem egyszer dömpingáron dolgoznak Nyugaton.
Mindezeken felül a nacionalista-populista magyar és lengyel kormánynak egy sor más kérdésben is vitája van az unióval, így demokratikus elvek megőrzése, illetve az igazságszolgáltatás függetlensége ügyében. Ezek a viták ráerősítettek azokra a véleményekre, hogy a szóban forgó nemzeteket a periférián kellene hagyni az integráció elmélyítése során. Olaszország pedig egyenesen azt vetette fel, hogy vegyék el tőlük a közösségi támogatások egy részét, amiért megtagadják a szolidaritást a migráció kapcsán, valamint alávágnak a jogállamnak. A távozó cseh miniszterelnök azonban azt mondta az esti találkozó után, hogy egyetértés született: minden tagállamot egyenlő jogok illetnek meg, egyiket sem szabad kizárni az EU jövőjéről zajló párbeszédből.
A legtöbb brüsszeli diplomata szerint az EU szempontjából még a Brexitnél is nagyobb veszély, hogy egyes keleti kormányok gyorsuló ütemben sodródnak a tekintélyelvűség felé. Juncker a menekültpolitikában, továbbá a jogállam terén tapasztalható feszültségek enyhítésére igen csak fényűző vacsorán látta vendégül a V4-ek első embereit. Az egyeztetés azzal zárult, hogy a Bizottság megpróbál kedvező légkört teremteni a konszenzus számára a Visegrádi Csoport és az unió többi része között.
Európa gyámoltalanul figyeli a szélsőjobb felemelkedését, és ezen a mostani uniós csúcs sem változtat – állapítja meg a vezércikk. A jobboldali populizmus szalonképesss vált, ami összefüggésben van a nagy gyűjtőpártok súlyos válságával. Berlusconi volt a prototípus, az ő Olaszországa illusztrálja, mi történik akkor, ha antipolitikusok és populisták lépnek szövetségre. A pusztításból az ország azóta is csak nehezen tér magához. Most hasonló összefogás fenyeget Ausztriában is. Ott Haider már annak idején megmutatta, miként lehet profitálni a félelmekből. Ezeket az erőket egységesen jellemzi az Európa-terv elutasítása, az idegenellenesség és az iszlamofóbia. Riasztó, hogy Ausztriában a populizmus milyen mértékben hatolt be a középrétegekbe. És akkor még itt van a földrésznek a Fidesz és a PiS, amelyekhez mindjárt társul az új osztrák vezetés. Még nehezebb lesz ily módon megreformálni Európát, amely egyelőre nem találta meg az ellenmérget a jobboldali populizmussal szemben.
A vezércikk kiemeli, hogy a leendő osztrák kancellár egész Európa sorsát befolyásolja azzal, kit választ koalíciós partnerének. Ha a szociáldemokraták mellett teszi le a garast, az volna a kevésbé népszerű, ám helyes döntés. Gyors felemelkedését Kurz a fiatalos lendületen kívül annak köszönheti, hogy kemény álláspontra helyezkedett a bevándorlás és a politikai iszlám ügyében. De már jelezte, hogy a Szabadságpárttal kíván összeállni, ám ezt meg kellene még gondolnia, mielőtt egy olyan párttal szövetkezik, amelyet neonácik alapítottak. Egy ilyen szövetség magára vonná annak a vádját, hogy törvényesíti az idegengyűlöletet. A konzervatív vezető már jelezte, hogy híd akar lenni Kelet- és Nyugat-Európa között, ám egyben egy tálból cseresznyézne a visegrádiakkal, amelyek rendszeresen szembemennek Brüsszellel a kvóták és a jogállam kapcsán. Ám Ausztriának és Európának is az lenne a jó, ha Kurz középről irányítaná országát, ahelyett, hogy elbillenne jobbra. Az osztrákokat joggal szigetelték el az EU-ban, amikor 18 éve a Haider-féle FPÖ bekerült a kormányba. Ha most az FPÖ megint hatalom részese lesz, az zavaró amnéziáról árulkodna az ország feldolgozatlan háborús múltját illetően. A leendő kancellárnak a baloldalon kell látnia az esélyt, nem a jobboldalon.
A szélsőjobbal kokettál az osztrák kancellári szék várományosa, kérdés, hogy Kurz beemel-e idegengyűlölőket a kormányba? Európa azt figyeli, hogy a politikai csodagyerek elhárítja-e a populista lázadást, vagy éppen arra készül, hogy annak az élére áll. A Szabadságpárt napjainkban az iszlám-ellenességet és az Ausztria-mindenekelőtt-nacionalizmusát tartja kifizetődőnek. Hivatalos kapcsolatokat tart fenn Putyinnal, az EU-t pedig úgy tünteti fel, hogy az veszélyezteti a nemzetek Európáját. Kurzot illetően további félelem a földrészen, hogy ő voltaképpen demagóg populista, csak centrista álruhában. Olyannyira, hogy összeszövetkezhet még Magyarországgal és Lengyelországgal is, kialakítva a tengelyt a migráció ellen. Az igazság az, hogy van benne populizmus, de jócskán mutat attól eltérő vonásokat is. Ismerői azt mondják, nyitott a tanácsokra és nem befolyásolja sem történelem, sem ideológia. Az EU azonban joggal tart a jobboldali koalíciótól. Az FPÖ gusztustalan párt, amely javíthatatlan neonáciknak ad otthont. Hogy befolyása ilyen hosszan tartó, az szégyen az ország számára.
Az osztrák Néppárt vezetője azt közölte Brüsszelben, hogy nem kíván csatlakozni a visegrádi közösséghez, ha ő lesz Ausztria új kancellárja. Kurz, aki mind Junckert, mind Merkelt biztosította, hogy irányítása alatt nem fog változni Bécs Európa-barát vonala, azzal utasította el a potenciális koalíciós partner, a Szabadságpárt vezérének felvetését a V4-ek ügyében, hogy mérsékelni igyekszik a feszültséget Európában, nem pedig fokozni. Hozzátette, hogy szorosan együtt kíván működni a németekkel és a franciákkal, de jó kapcsolatokra törekszik Kelet-Európával is. Az Európai Néppárt vezetői külön is találkoztak az osztrák politikussal és utána a strasbourgi frakció vezetője rámutatott, hogy Ausztria közvetítő lehet az EU keleti és nyugati fele között. Weber azt is fontosnak tartotta közölni, hogy radikális bolondoknak semmi keresnivalójuk nincs a következő osztrák kormányban, és ugyanígy nem jöhet szóba az ország uniós kilépése sem, vagy az, hogy elhagyja az euróövezetet.
Nagy az igény az unióban a közös menedékpolitika megújítására, csak éppen a kudarcot vallott kvótarendszer még mindig megbénítja a szervezetet. Így az, hogy a magyar és a lengyel kormány nem volt hajlandó egyetlen menekültet sem átvenni. Csakhogy ezeknek az országoknak érdemes figyelniük az Európai Parlamentre, mivel annak illetékes bizottsága azt javasolta, hogy vonják meg támogatást azoktól az országoktól, amelyek migránsügyben megtagadják a szolidaritást. Eszerint az érintett államok egy fillért sem kapnának az elutasított kérelmezők kitoloncolására. Úgy tudni, hogy kelet-európai törvényhozók szintén megszavazták az indítványt. A képviselők ugyanakkor – a Tanács elnökével, Tuskkal ellentétben – továbbra is szükségesnek tartanak valamiféle mechanizmust a menedékkérők elosztására.