Orbán egykori, évtizedes harcostársa csak nem nyugszik. Plakátfestős késztetései mellett immár hosszú interjút is adott a Simicska Lajos, akit aktív oligarcha korában még lefényképezni sem nagyon lehetett. Azt azonban továbbra sem árulja el: érdemes-e tőle várni a megváltást.
A legelején szögezzük le: amit Simicska Lajos tett 1989-től 2014-ig Magyarországon, Magyarország ellen, az nem lehet bocsánatos bűn. Orbán Viktor, aki az említett periódusban még csak a szájára sem vette harcostársa nevét, mostanában bőszen oligarcházza Simicskát a legnagyobb plénum előtt is. Egyetértünk vele: Simicska Lajos a magyar oligarcha archetípusa. Az ősoligarcha. Azonban oligarchának lenni nem annyit jelent, hogy valaki gazdag. A szó mai értelemben az állammal összefonódott, politikai akaratból sikeres vállalkozót jelent, aki vagyonát politikai kapcsolatainak köszönheti, és az ebül szerzett jószágból épp e politikai kapcsolatait, befolyását erősíti. Vagyis oligarcha csak az lehet, aki az aktuális hatalom mellett, annak érdekeit kiszolgálva gazdagodik és ad vissza urainak. Simicskára minden ízében igaz a meghatározás, azzal az aprócska megszorítással, hogy 2014-ig töltötte be ezt a szerepet, mégpedig Orbán jobbkezeként. A Jobbikot pártfogoló Simicska pénzt, befolyást nem remélhet egy ellenzékben, döntési helyzetben nem lévő párttól. Most már csak a bosszú motiválja.
A kérdés azonban továbbra is: mennyire? Mikor teszi le az asztalra az Orbánt és környezetét kompromittáló dossziékat? Leteszi-e egyáltalán.
Az ATV-nek adott, hosszú interjújában erre kérdésre látszólag egyértelmű nemmel felelt, amikor azt mondta: “Ugye nem gondolja komolyan? Ha a feltételezésből indulok ki, hogy ilyen van, az egy érdekes feltételezés. De egyet mondanék: öngyilkosnak tart engem?”
Abban, hogy Simicska rendelkezik olyan információkkal – akár konkrét dokumentumok szintjén is –, amellyel képes kompromittálni Orbánt, nem érdemes kételkedni. A közösen végigharcolt és lopott évtizedek során bizonyosan számos ilyen keletkezett. Afelől se legyen kétségünk, hogy a kiemelkedően okos és taktikus Simicska ezeket el is spájzolta. Muníció – ha tetszik, atombomba – tehát biztosan van a spájzban.
A bevetésre adott válasz értelmezésében két irányba indulhatunk el. Az “öngyilkosság” emlegetésével Simicska egyaránt utalhatott arra, hogy:
– ha előáll bármivel is, Orbánék (a jelenleginél is drasztikusabb eszközökkel) ellehetetlenítik, akár még az országot is el kell hagynia, avagy
– a terhelő bizonyítékok épp úgy kellemetlenek lehetnek Orbán, mint a saját maga számára.
Mindkét állítás életszerű és cseppet sem zárja ki egymást.
Ahogy természetesen azt sem: Simicska most is csak trükközik, elken, a megfelelő pillanatig kivár.
Mindez azonban alapvetően lényegtelen. Aki Simicska Lajosban nem a vérig sértett, bosszúra szomjazó egykori oligarchát, Orbán rendszerének pénzügyi kitalálóját látja, az vak. Hogy saját akaratából huny szemet Simicska el nem évülő bűnei fölött, vagy ismerethiány okán, az lényegtelen.
Nem osztjuk a balértelmiség köreiben egyre gyakrabban felhangzó, önfelmentő párhuzamot, amely a jelen helyzetet a II. világháború kényszerszövetséggel állítja párba. Vagyis az atlantiak még Sztálinnal is összefogtak Hitler ellenében. Így 2018-ban mindenkire számítani kell, aki Orbán ellen van.
Ugyan már! Nem kell. Mindenki a saját tetteiért felel – nem kell elkenni a felelősséget. Egy látványosan impotens MSZP, az őket már csak megszokásból is csuklóztató DK, a szabad szemmel láthatatlan szatelitpártocskák, mint MoMa, a Liberálisok, Együtt, PM, stb…, az indokolatlan önhittségben fürdő LMP – ezeket kellene megmentenie Simicska Lajosnak Orbán megbuktatásával? Köszönjük, inkább ne.
Orbán Viktor autokratikus rendszerének – amelyet nevezhetünk NER-nek is, de épp annyira nincs tartalma, mint az összes, habonyi szlogennek – szerves része a saját köldökén túl semmit nem látó ellenzék. Nem (csak) Orbánt kell elzavarni, hanem a rendszerét visszabontani az alapokig.
Aki pedig ezt egy orbánista oligarcha asszisztálásával kezdené, vajon hogy folytatná?