- Vona Gábor elhatárolódott a Jobbik zsidóellenes múltjától.
- Ha a magyar, a lengyel és a cseh kormány nem hajlandó kompromisszumra menekültügyben, akkor többségi döntéssel le fogják szavazni.
- Trump paradox módon többet tesz Európa biztonságáért, mint Obama.
New York Times/Washington Post/AP
Vona Gábor megtagadja a Jobbik antiszemita múltját. A pártelnök azt nyilatkozta a hírügynökségnek, hogy nem térnek vissza az antiszemita kezdetekhez, ideértve, hogy politikusaik korábban gyakran tette antiszemita és rasszista kijelentéseket. A hírügynökségnek adott interjúban megerősítette, hogy azért igyekszik a politikai közép felé, mert szeretné, ha néppárttá válnának és így több szavazót tudnának megnyerni maguknak. Mint mondta, 4 évvel ezelőtt határozta el az irányváltást, amibe beletartozik az is, hogy ha nem sikerül, akkor inkább nem akar elnök lenni. Hangsúlyozta, hogy nem taktikáról van szó, hanem egy belső folyamatról, és innen nem térnek vissza korábbi önmagukhoz. Ennek megfelelően, ha valaki most olyasfajta antiszemita megjegyzéseket tesz, mint egykoron, akkor a legsúlyosabb büntetéssel kell számolnia.
A jelentés megjegyzi, hogy egy-két fronton csupán mérsékelten sikeres a próbálkozás, lásd pl. hogy zsidó szervezetek visszautasították, illetve figyelmen kívül hagyták a Hanuka alkalmából küldött üdvözletet. A bírálók szükségesnek mondják, hogy a Jobbiknak egy s mást még tisztáznia kell, így az Oroszország által nyújtott támogatást. Vona azonban tagadja, hogy ilyet kaptak volna. Ami a közvélemény kutatási adatokat illeti, azokról Vona úgy gondolja, hogy nem tükrözik a párt átalakulását. Szerinte jelentős tartalékra támaszkodhatnak mind a bal-, mind a jobboldalon, továbbá középen és a bizonytalan szavazók között, és ezt a potenciált a maguk javára fordíthatják a választásokon.
Egy magasrangú német tisztségviselő kifejtette: a menekültek igazságos elosztása a reform alapvető eleme, itt nem az a lényeg, hogy leszavazzák a visegrádiakat, de ha másként nem megy, akkor jön a minősített többség. Mindazonáltal Berlinben hangsúlyozzák, hogy konszenzust akarnak. Vagyis Németország változatlanul másként látja a helyzetet, mint Tusk stábja, amely a kármentéssel próbálkozott, miután sokat megélt források szerint európai politikus ritkán akasztotta ki ennyire az állam- és kormányfőket, mint ő, amikor leszólta a kvótarendszert. A keletiek ellenben nem győzték dicsérni Tuskot. Ezek után közölték az elnök emberei, hogy természetesen minden országnak tartania kell magát a kvótahatározathoz, akár egyetértenek azzal, akár nem. Tusk a szisztémát ezzel együtt nem tartja alkalmasnak a válság kezelésére. Így azután lehet, hogy megnézheti magát a jövőben a tagok közötti semleges közvetítőként, miután a németek és mások is úgy értelmezték, hogy állásfoglalása ajándék Magyarországnak, illetve Lengyelországnak, noha azok a mai napig nem tanúsítanak szolidaritást. A csúcson különben Macron ugyan az euróövezet reformjáról akart tárgyalni, ám mindent háttérbe szorított a menekültpolitika, így csak vergődött.
Egységre szólítottak fel az unió vezetői a brüsszeli csúcsértekezlet végén, mert végső erőfeszítéssel júniusra megállapodást akarnak tető alá hozni a menedékkérők elosztásáról, ha másként nem megy, a vonakodó keleti tagok akaratával szemben, többségi szavazással. A vita az alapokig megrázta a szervezetet, miután a két fél a nehézfegyverzetet is bevetette a késő éjszakába nyúló vitában, mert pontosan tudja, hogy mire számíthat otthon a közvélemény részéről. Merkel úgy nyilatkozott, hogy bizonyos területeken nincs szolidaritás és ez elfogadhatatlan. Kamerák felvették, amint a kancellár éppen az Európai Tanács elnökével beszélgetett és a testbeszéd azt árulta el, hogy elégedetlen Tuskkal, aki előzőleg megosztónak és hatástalannak nevezte a kvótatervet. A lengyel politikus ennek ellenére azt fejtegette a záró sajtótájékoztatón, hogy az áttelepítésekkel nem lehet megoldani az illegális migráció gondját.
Juncker ugyanott kijelentette, hogy nem híve a többségi döntésnek, de lehet, hogy élnek vele. Mégpedig azért, mert több ország is úgy nyilatkozott, hogy felveti azt, ha más eszközökkel nem sikerül előbbre lépni. Ez azonban mélyítené az árkot az EU és a négy közép-európai állam között. Utóbbiak arra figyelmeztettek, hogy az unió saját magát lőné lábon, ha ehhez az eszközhöz folyamodik. Egy magas rangú közösségi diplomata azt közölte, hogy a V4-ek közül megpróbálnak többeket átcsábítani a kvótapártiak táborába.
A magyarok, a lengyelek és a csehek kivonják magukat a menedékpolitika megújításából. Kemény politikai csatározásra kell felkészülni a következő félévben az ügyben, miként lehetne megálljt parancsolni a tömeges bevándorlásnak, és ez várhatóan csak kiélezi a bizalmatlanságot a keleti és nyugati tagok között. Az EU-csúcson bebizonyosodott: 24 ország egyetért abban, hogy itt bizony reformokra van szükség, ideértve egy állandó mechanizmust a migránsok átköltöztetésére. A hármak azonban ellenszegülnek. A brüsszeli vita időnként igencsak indulatos volt, a távozó osztrák kancellár szemtanúk szerint teljesen ki volt. Hogy mi lesz az utód, Kurz véleménye, az teljesen nyitott. Azt már jelezte, hogy a kvótákat ő sem tartja megfelelőnek. Uniós források szerint ugyanakkor az összecsapás arra mindenképpen jó volt, hogy feltárja a választó vonalakat. Ily módon ha júniusig nem sikerült megegyezésre jutni, akkor szükségessé válik, hogy minősített többséggel döntsenek. Juncker azonban az egység mellett kardoskodik.
Európa nincs felkészülve a következő menekülthullámra, ám miközben a migránsözön enyhül, a politikai válság továbbra is komoly. Viszont ha ismét megindulnak a tömegek, akkor azok könnyedén át tudnak hatolni a felállított gyenge kerítéseken. A kvótarendszer alig-alig működik. Akik elutasítják a menedékkérőt befogadását, azok közül főleg a magyarok, a csehek és a lengyelek kőkemények, és ily módon talán az egyik leglényegesebb árok jött létre az unión belül. Semmivel sem sikerült jobb belátásra téríteni őket, így most a Bizottság perbe fogja mind a hármat. A Visegrádi Csoport ugyan 9 millió eurót ajánlott fel a líbiai partvédelem megerősítésére, de ez csupán töredék ahhoz a 2 milliárdhoz képest, amit az EU költ Afrikában. De persze ez is leginkább arra jó, hogy több pénzük legyen elindulni észak felé azoknak, akik kapnak a pénzből.
Addig nem látszik épkézláb végleges megoldás, amíg nem alakul meg a stabil német kormány. De ha létre is jön, nehéz lesz bizonyítania a lakosságnak, hogy a bevándorlás mindent egybevéve hasznos az ország számára. Az EU-nak és polgárainak három dologra volna szükségük, de sürgősen: az egyik, hogy távol tartsák Európától a migránsokat. A másik, hogy gyorsítsák a kérelmek feldolgozását, a harmadik pedig, hogy segítsék hatékonyan beilleszkedni mindazokat, akik menedéket kaptak. Egyelőre egyik cél sem látszik elérhetőnek. Úgy hogy az európai vezetők csak abban reménykedhetnek, hogy egyhamar nem robban fel újra a Közel- és Közép-Kelet.
A menekültek megosztják az uniót – mutat rá a kommentár, hozzátéve, hogy az Európai Tanácsa elnöke a magyarok és a lengyelek oldalára áll, ám ez nem tetszik a német kancellárnak. De a többi nyugati vezető is gorombán reagált arra, hogy Tusk – a brüsszeli szokásokhoz képest – meglepő nyíltsággal foglalt állást a kvótarendszer ellen. Merkel azt válaszolta, hogy az EU-ban nem lehetséges a szelektív szolidaritás. Csak éppen miként tudná Németország a szomszédos államokba kényszeríteni a migránsokat, ha azok nem akarnak odamenni. Ha a politika vezérli a menedékkérők elosztását, az többnyire balul szokott kiütni. De egyébként is nem csupán Kelet-Európában talál süket fülekre Berlin, amikor több szolidaritást sürget. Mert pl. hány menekültet vesz át Franciaország, amelynek elnökét Németországban sokan Európa jótevőjeként ünneplik?
Az újság úgy gondolja, hogy a leendő kancellár, aki várhatóan hétfőn esküszik fel, a menekültkérdésben Visegrád felé tereli majd Ausztriát. Kurz máris jelezte, hogy a Merkel és a Macron fémjelezte középről ebben a kérdésben jobbra, a V4-ek irányában kíván elmozdulni. Az előzmény az volt, hogy Tusk kinyilvánította: szerinte kudarcot vallott az elosztási politika. Ez igaz is, ha azt vesszük, hogy a nacionalisták által irányított kelet-európai államok makacsul megtagadják, hogy akár egy pár migránst is átvegyenek. Egyébként más ügyekben nagyon is eltér a véleményük az elnökétől, de most boldogan egyetértenek vele. A legboldogabban azonban éppen Kurz. Szerinte az rendszernek arra kell összpontosítania, minél inkább távoltartsa a földrésztől a menedékkérőket.
Az EU és Olaszország Líbiában lepénzelt különféle fegyveres bandákat, hogy azok ne engedjék tengerre szállni a migránsokat. A következmény, hogy százezrek dekkolnak rettenetes alkalmi táborokban, ahol sokszor kínozzák őket. Csak kicsit humánusabb a helyzet Törökországban, ahol az unió, azaz Merkel Erdogant vesztegette meg. Vagyis ez a fajta külső határvédelem működik. A jelek szerint azonban Kurz mindezt figyelmen kívül hagyja, amikor összeáll Orbánnal és a többiekkel, akik nem hajlandók érdemben hozzájárulni a válság rendezéséhez. Meglátjuk, hogy továbbra is összeszövetkezik-e velük, és mely területeken.
A lap szerint nagyon sok a kérdőjel a frissen felállt osztrák kormánykoalíció jövője ügyében. Először is a kancellár egy politikai kaméleon, akinél bármikor elképzelhető az irányváltás. Azon kívül olyan szövetségest talált magának, amely kemény ideológiát képvisel. És Kurz elismételheti akár ezerszer is, hogy a kabinet Európa-barát politikát folytat, a Szabadságpárt baráti viszonyt ápol Oroszországgal és szívesen összefog Orbán Viktorral. Ez pedig szakítópróba lehet a kormány, de még Európa számára. Szóval a kancellárnak egyelőre igazolnia kell, hogy igaz, amit a kampányban ígért, hogy ti. jobb idők jönnek Ausztriában, illetve azt is, hogy ami most következik, az nem ront a légkörön az EU-ban. Mindenesetre a jobbratolódás joggal váltott ki aggályokat országon belül és kívül is. Hiszen ezt a koalíciót a menekültpolitika kovácsolta egybe és túlságosan is gyanús a Szabadságpárt sok vezetőjének múltja. De a két párt elég bölcs volt ahhoz, hogy a kormányalakítás során tartózkodjon a populista provokációktól és a győzedelmes határozatoktól.
Trump tényleg nyughatatlan, tudatlan fatuskó, de elnökként többet tett Európáért, mind sokat dicsért elődje, Obama. De rossz bizonyítványt állítottak ki róla Párizsban, Brüsszelben, Berlinben és másutt, ahol a hagyományos, liberális bölcsesség van hatalmon. Viszont ha tovább megyünk kelet felé, ott más képet alkotnak róla. Budapest és Varsó számára remek hír volt a politikus megválasztása. Merthogy többé nem számít tabunak a migránsokkal szembeni ellenségesség, a protekcionizmus, a politikai hagyományok elvetése. Az olyan konok vezetők, mint Orbán vagy Kaczynski, most azzal érvelhetnek, hogy csupán ugyanezt teszik, mint a szabad világ első embere.
De akik nem szeretik Trump politikáját, még azok is hálásak, amiért kormányzata segít megvédeni őket a Kremllel szemben. Lásd a balti köztársaságokat. Az Oroszország miatti amerikai aggodalmak arra késztették Európát, hogy vegye komolyan a saját biztonságát. A mostani washingtoni felfogás ez ügyben teljesen más, mint az előd idején, amikor is a tengerentúli illetékesek sokszor lesöpörték az asztalról az aggodalmakat. A korábbi vezetés ellenezte a Moszkvával szembeni szankciókat is. Persze Trump sem fogja fel, mennyire fontos az Egyesült Államok számára Európa védelme. De még rosszabb, hogy nem érti: meg kell nyerni az elméket és a szíveket. Miatta nehezebb azzal érvelni, hogy a Nyugat a jót testesíti meg a világban. Ha úgy érzi, hogy a vizsgálat sarokba szorítja az orosz kapcsolat miatt, még arra is képes lehet, hogy megpróbálja felrúgni az alkotmányt, és hogy háborúba sodorja a világot. De ez megint csak arra indítja Európát, hogy figyeljen oda a biztonságára.