- Európa, vigyázz, mert ugyan Kurz szalonpopulistának látszik, de…
- Az EU beizzítja a nukleáris opciót, nem valószínű, hogy abból komolyabb akció lenne, mert Orbán Viktor résen van
- A menekültválság alapjaiban változtatta meg Európa szemléletmódját, ám az EU továbbra sem tudja, mitévő legyen, miközben egy szikra kiválthatja az újabb áradatot
Mintha Machiavelli szelleme suhanna át Ausztrián, a kancellárt nem szabad lebecsülni, de minden eddiginél fontosabb az bizalmatlanság az osztrák változások láttán. A jobboldali-populista átalakulás ugyanis a demagóg Jörg Haiderrel leginkább osztrák földön indult be, egy évtizeddel a kommunizmus bukása után. A földrész menetközben hozzászokott a nemzeti radikálisok és azok konzervatív patrónusainak a sikereihez. Jelszavaik, eszméik, ellenségképeik egyre gyakrabban felbukkannak a demokráciák közvitáiban is, főként persze a jobboldalon. Európa számára a tényleges politikai gond az, hogy a jobboldali populizmus nagyon mélyen hat az általános vélekedésre és az értékválasztásra a bejáratott demokráciákban. Ezt Ausztriában lehetett a legjobban megfigyelni. Kurz a szalonpopulisták új típusát testesíti meg. Tisztában van azzal, miként kell agresszív, nacionalista vezényszavakat naiv arckifejezéssel hangoztatni. Ehhez az FPÖ retorikája szolgál számára alapul. Brüsszel boldog, mert Kurz Európa-barátságot hirdet. Mit nem adna a Bizottság, ha Budapestről és Varsóból is olyan jelzések érkeznének, amelyeket engedménynek lehetne tekinteni!
Hogy a Szabadságpárt megkapta mind a három, a biztonság szempontjából kulcsfontosságú minisztériumot, a titkosszolgálattal együtt, azt nyugodtan lehet úgy venni, hogy itt bizony átlépték a vörös vonalat. Csak remélni lehet, hogy a demokraták nem hagyják magukat megfélemlíteni. A tapasztalat azt mutatja, hogy ahol van lehetőség visszaélni a hatalommal, ott nagy a kísértés, hogy el is csábuljanak ebben az irányban. Nagy feladat hárul ennél a pontnál a civil társadalomra. Most a fáradságos ellenállás ideje jött el az ország tervezett átalakításával szemben. Az FPÖ máris célba vette a közmédiát. De megérzi az új időket az igazságszolgáltatás is. A reformok a demokrácia és a többség nevében zajlanak majd, lásd a magyar és a lengyel modellt. Kurz valósággal csodálja az illiberális demokrácia matadorát, Orbán Viktort. Szóval, ajánlatos az elővigyázatosság. Mert ami Magyarország és Lengyelország után most feltehetőleg osztrák földön is bekövetkezik a demokrácia köntösében, nos, annak hatása lesz arra, milyen irányba megy Európa.
Az új osztrák kormány bojkottjára szólítja fel az osztrák civil társadalmat, valamint az európai kormányokat a rasszizmus elleni európai mozgalom elnöke. Benjamin Abtan szerint nem kétséges, hogy Kurz-kabinetben fontos pozíciókat töltenek be a nemzeti szocializmus örökösei. Ezért ezt a vezetést ki kell közösíteni, és bojkott alá kell helyezni a jövő év 2. felében az osztrák uniós elnökséget. Emlékeztet arra, hogy az idegenellenes nyelvezet segített az FPÖ-nek visszatérni a hatalomba, miközben antiszemita incidensek kísérték a kampányt. A nacionalizmus nagy vonzerőt gyakorol a fiatalságra, és a civilek javarészt hallgatnak, noha a igen fontos tárcák a Szabadságpárthoz kerülnek. Ezért kell egyértelmű jelzéseket küldeni Ausztrián belül, valamint egész Európában. A tét az, nehogy összeomoljon az EU, vagyis a közös társadalmi és politikai értékek forognak kockán. A szétválás már megkezdődött, főleg a Nyugat és a Kelet között, ahol pl. a magyar és a lengyel rezsimet immár nem lehet demokratikusnak minősíteni.
Az osztrák kancellár azért ment el az este szélsebesen a Bizottság, illetve az Európai Tanács elnökéhez, hogy megnyugtassa őket: a kormány, benne a Brüsszel által borúlátóan megítélt FPÖ-val, kitart az EU mellett, és nem sorakozik fel az unióellenes Magyarország, illetve Lengyelország mellé. Kurzot összehozta Tuskkal, hogy utóbbi hatástalannak és megosztónak minősítette a kvótarendszert. Juncker ugyanakkor méltányolta a gesztust és visszafogta a kritikát. Egyedül azt kifogásolta, hogy az új külügyminiszter asszony másfél éve, még újságíróként a hatalom cinikus képviselőjének, arrogánsnak és pimasznak minősítette őt. Azt tanácsolta Kneissl-nek, hogy mostani tisztségében kerülje az ilyen szavakat. Amúgy manapság már nemigen háborodik fel azon senki, hogy jobboldali populisták bekerülnek kormányba. A lengyeleknél és a magyaroknál a kormány oly mértékben szembemegy a közösségi joggal, hogy ahhoz képest az osztrák vezetés mérsékeltnek számít. A Financial Times azt írta, hogy sikerült a kör négyszögesítése: az euroszkeptikus FPÖ Európa-barát pártnak tűnik, leszámítva persze az iszlámellenes jelszavakat.
FT
1. Az unió jó kétéves huzakodás után arra készül, hogy példátlan módon megbüntesse a tekintélyelvű lengyel kormányt, ám félő, hogy a szankciók csak megerősítik a Jog és Igazságosságot. A Bizottság ma várhatóan kimondja, hogy a közös értékek, illetve a jogállam súlyos megsértése miatt eljárást indít Varsó ellen. Németország és Franciaország előreláthatólag támogatja a lépést. A tagok jövőre szavaznak az ügyben, amely drámai módon kiélezi a feszültséget a tagsággal járó alapkötelezettségek kapcsán. Egy magas rangú EU-diplomata úgy véli, hogy a szervezet átlépi a Rubicont. Lengyelország jövője az egyik legfőbb kérdés a német kancellár és a francia elnök számára, miután új pályára kívánják állítani az integrációt. Hogy Varsó nacionalista fordulatot hajtott végre és fittyet hány Brüsszelre, az döntő tényezővé vált az unió jövőjének minden lényeges kérdését illetően. A 7-es paragrafus politikai figyelmeztetésnek számít. Elvezethet akár a szavazati jog megvonásáig, bár Orbán Viktor jelezte, hogy itt keresztbe fekszik, ami egyúttal mutatja, hogy Brüsszelnek csupán korlátozott eszközei vannak, hogy megregulázza a tekintélyelvűség felé tartó tagországokat.
Kaczynski persze feltehetőleg csak növeli hazai támogatottságát a büntetéssel, ám az EU-nak nincs más választása. Érvényt kell szereznie az európai jognak. Varsó már így is épp elég időt kapott – hangsúlyozza egy másik brüsszeli vezető tisztségviselő. De hát a napokban elhatározott lengyel igazságszolgáltatási reform az a pont, amin már nem lehet túllépni. Az új kormányfő kinevezése sem változtat a dolgokon, Morawiecki egyértelművé tette, hogy Kaczynski vonalát követi. A Bizottság most valószínűleg időt ad, hogy Varsó felülvizsgálja álláspontját, így mód nyílik diplomáciai erőfeszítésekre a jövő év elején. Egy lengyel elemző azonban úgy látja, hogy az ügy igen nagy károkat okoz majd országának, amely már így is némileg a partvonalra került a közösségi döntések meghozatalánál. Ha bevetik a 7-es paragrafust, akkor a lengyel vezetés kitaszított lesz. Odahaza viszont a kormánypárt azt hangoztathatja, hogy lám, mindenki csak nyomja Lengyelországot. Kérdés, miként reagál a közvélemény. A huzavona már két éve tart, és az emberek belefáradtak. Jön a Karácsony és mindenki nyugalmat akar.
2. A vezércikk szerint Európában folyik a harc a populizmus ellen, a jobbközépnek azonban ügyelnie kell arra, nehogy igazolja a radikálisok nézeteit. A jobboldali populizmusnak két tényező adott szárnyakat. Az egyik a gazdasági válság, a másik a migrációs krízis. A gazdaság ugyan felfelé tart, ám a populista erők változatlanul meglovagolják a bevándorlás-ellenes érzelmeket, lásd az osztrák koalíciós tárgyalások kimenetelét. Az egykor részben nácik által alapított Szabadságpárt kapta meg a védelmi, a bel- és külügyi tárcát. Eléggé nyugtalanító, hogy Kurz kancellár hajlandó volt rábízni a biztonsági apparátust egy ilyen keményvonalas partnerre. Ez is azt támasztja alá, hogy a földrész még messze van attól, hogy feltartóztassa a radikális jobboldalról kiinduló veszélyt. Az idegengyűlölő nacionalizmust támogató pártok szerezték meg a szavazatok 15-25 %-át a kontinens nagy részén, azon felül illiberális konzervatív nacionalisták irányítják Magyarországot és Lengyelországot.
A Bizottság elszánta magát, hogy megfeddi Lengyelországot, amiért az politikai ellenőrzés alá akarja vonni a bíróságokat. De nem valószínű, hogy kiáll a sokféle jobboldali populista áramlat ellen, amelyek ilyen jelentős tömegeket nyertek meg Európában. A helyi politikusokra hárul, hogy eldöntsék, miként lehet kiutat találni az adott helyzetből. Ráadásul a radikálisokat nem lehet egy kalap alá venni. Azon kívül tartani lehet attól, hogy a hagyományos jobbközép átveszi a lázadók nyelvét és témáit, így próbálja őket legyűrni. Ez visszaüthet, hiszen olyan nézeteket erősít, amelyeknek nincs helyük errefelé. Sokkal célszerűbb volna úgy küzdeni, hogy újra megpróbálnak közös európai migrációs politikát kialakítani. A mérsékelt erőknek bizonyítaniuk kell, hogy nekik jobb válaszaik vannak a gondokra.
A kommentár azt emeli ki, hogy Európa igazából nem tud hatékonyan fellépni Lengyelországgal szemben, mert ha noszogatja a lengyeleket, hogy tartsák tiszteletben a jogállamot, azok azzal verik vissza a kísérletet, hogy idegenek megpróbálnak beleavatkozni az ország ügyeibe. A Bizottság két éven át impotensen tördelte a kezeit, miközben a populista-nacionalista varsói kormány felszámolta egy sor intézmény függetlenségét. Kaczynski permanens forradalmát semmi sem állította meg, de a türelem elfogyott, és Brüsszel megint ott tart, hogy a 7-es paragrafushoz folyamodik. Timmermans alelnök akár karácsonyi ajándékként is bejelentheti. Merkel és Macron támogatják, de még a csehek is. Itt talán az egyik bütykösebb problémáról van szó az EU számára, hiszen Magyarországot is beleértve, egy sor kormány hosszú időn át magasról tett az alapelvekre, így a jogállamra is.
Az EU lehetetlen feladattal került szembe. Ha figyelmen kívül hagyja a vétkeket, közszemlére rakja ki a gyengeségét, és más gazfickókat is bűnre bátorít. Ha szentbeszédet tart az érintett kormányoknak, könnyen kiteszi magát azok éles támadásának. A PiS propagandakúrára fogta a lakosságot a közmédián keresztül, így az emberek nem bánják a civakodást az unióval. A párt a Fidesz mellett a legnépszerűbbek közé tartozik a földrészen. Ezen a 7-es paragrafus sem igen változtat. Ráadásul a szavazati jog felfüggesztésére nem sok az esély. Így az EU inkább a lengyel civil társadalomra, az ellenzékre és az új miniszterelnökre építette a reményeit, de ebből nem lett semmi.
Ha Brüsszel a sarokba szorította magát, akkor miért lennének többre képesek a tagállamok kormányai? A rendezésre nagyobb lehetőséget kínálnak a rövidesen megkezdődő tárgyalások, amelyeken a következő pénzügyi előirányzatról van szó. Egynémely tehetős állam már most azt ígéri, hogy megbüntetik a lengyelek és a többieket, amiért nem vesznek át menedékkérőket. A kezükre játszik, hogy Varsó visszalép a jogállam ügyében. De ha a lengyelek kitartanak amellett, hogy elvesztik a barátaikat és elidegenítik maguktól a világ népeit, akkor az EU többi része nem érzi kötelezőnek, hogy segítsen nekik.
FAZ
A Bizottságnak nemigen van más választása, mint hogy megindítsa az eljárást Lengyelország ellen, ha meg akarja őrizni az arcát. A Jog és Igazságosság politikája folytán a lengyel igazságszolgáltatás hamarosan jobban emlékeztet a kommunista múltra, mintsem egy demokratikus jogállamra. Ha Duda elnök aláírja a frissiben meghozott törvényeket, akkor a kormány ráteheti a kezét az igazságszolgáltatás valamennyi intézményére. Ez pedig azt jelentené, hogy a hatalmi ág a PiS uralma alá kerül, miközben a kabinet éppen azon dolgozik, hogy egypártrendszert alakítson ki. Az uniós közbelépés nem menti meg a jogállamot.
A jelek szerint az új kormányfő éppen arra vágyik, hogy átessen a tűzkeresztségen és vaskos kijelentéseivel nem sokat kockáztat. Amíg Orbán Viktor uralmon van, addig meg fogja akadályozni, hogy Brüsszel megvonja a szavazati jogot Kaczynskiéktól. Ezért törik a fejüket sokan azon, hogy a szerkezeti támogatásokat a jogállamisághoz kössék. Ez annál is ésszerűbb eszköz volna, mert közpénzt csak oda szabad folyósítani, ahol a független igazságszolgáltatás képes ellenőrizni a jogszerű felhasználást. A döntés egyben figyelmeztetés volna Romániának is. De mindent egybevéve az EU is kárát látná. Előállhat ugyanis olyan helyzet, amikor még egy unióbarát lengyel vezetés is kénytelen volna Brüsszel ellen mozgósítani. Elképzelhető olyan légkör, amiben a háttérbe szorul, hogy a hátrányokért Varsó csak magát okolhatja. Az unió egyelőre népszerű a lengyel lakosság körében, nem kellene aláásnia a saját legitimitását.
Time
1. A lapban megjelent cikkében az újdonsült osztrák kancellár azt hangoztatja, hogy Európának vissza kell szereznie az ellenőrzést, mert csak akkor lesz képes túljutni a menekültválságon. Merthogy az elmúlt években a hullám legázolta az uniót. A nyitott határok újabb és újabb embereket csábítottak arra, hogy nekivágjanak az útnak. Ausztria befogadónak bizonyult, akárcsak 1956-ban, vagy a 68-as prágai tavasz idején, vagy később, a délszláv háborúk alatt. Csak éppen ezúttal új jelenség volt, hogy a legkeményebb időszakban naponta 10-12 ezren jöttek, és nem a közvetlen közelből. Előtte egy sor biztonságos államon haladtak át. Az is egyértelművé vált, hogy a társadalomra nagy terhet ró ennyi ember integrálása, miközben a kulturális hátterük igencsak vegyes. Ezért – hangsúlyozza Kurz – úrrá kell lenni a helyzeten, amihez ki kell mondani talán kényelmetlen igazságokat is. Fontos volt lezárni az utat a Nyugat-Balkánon. Viszont nyitva maradt a Földközi-tenger, bár mostanra már ott is enyhült a helyzet.
De egy millióan várakoznak a líbiai partokon, ezért szigorúan kell ellenőrizni az EU külső határait. El kell érni, hogy az elutasított menedékkérőket rutinszerűen vissza lehessen küldeni. Ellenben aki valóban rászorul a védelemre, annak lehetővé kell tenni, hogy Európába költözhessen. Ne az embercsempészek döntsenek ez ügyben! Végül pedig a fejlesztési segélyek révén gondoskodni kell arról, hogy a kiindulási, illetve tranzitországokban megfelelően orvosolják a tömeges népvándorlás okait.
2. Európának még mindig nincs válasza a menekültválságra. Nem önmagában az érkezők számával van baj. Két éve, a csúcs idején érkező egymillió ember az EU népességének mindössze fél százalékát tette ki. Ám populista pártok tőkét kovácsoltak a pánikból, a migránsellenes retorika csatakiáltás lett náluk. A választásokon csak mérsékelt sikereket arattak, de jobbra tolták a hagyományos pártokat. Az eredmény az, hogy a nacionalista ügyek bekerültek a politika fő áramába és az EU alapjait fenyegetik. Ivan Krasztev, a Bécsben dolgozó bolgár politológus úgy látja, hogy a válság lett a földrész szeptember 11-éje. Mert alapvetően megváltoztatta, ahogyan az európaiak tekintenek a világra. És még nincs vége, az unió pedig nem találja a megoldást.
Az áttelepítési program népszerűtlen volt mind a menekültek, mind a kormányok között és hatástalan maradt. Főleg a kelet-európai államok tudnak kevesebb embert befogadni, ők negatívan állnak hozzá a bevándorláshoz. Az ügy éket vert az új és a régi tagok közé. Orbán Viktor lett a migrációs politika leghangosabb bírálója. Kerítést emelt a határra és azt követeli, hogy a menedékkérelmeket Afrikában vagy Törökországban bírálják el. A magyar és a lengyel vezetés másokkal együtt nem akarja, hogy migránsügyekben Brüsszelből, vagy Berlinből mondják meg nekik, hogy mitévők legyenek. Viszont ha az EU olyan rendszert akar, amely működik, akkor arra is ügyelnie kell, hogy az tartós legyen. A nagy roham ugyanis csupán ezután várható. Először is pontosan meg kell határoznia, hogy ki számít menekültnek. Másrészt jobban kell élni az ideiglenes menedék intézményével. Ez paradox módon leginkább az állandó tartózkodási engedélyt jelenti, mert az emberek könnyebben hazamennek, ha tudják, hogy ha megint baj van, visszatérhetnek Európába.
Az egész kérdés árnyékot vet a kontinensre. Populista vezetők szigorítást sürgetnek. Az orbáni Magyarország azon van, hogy a drákói ausztrál példa nyomán tagadják meg a menedéket mindazoktól, akik illegálisan léptek be a földrészre. Terjed az Európa-erőd víziója. A kutyaszorító ott van, hogy a szigorúbb határőrizet miatt többen veszhetnek bele a tengerbe. A liberális megközelítés viszont még jobban felbátoríthatja a szélsőjobbot. A berlini Stratégiai Kezdeményezés nevű elemző intézet vezetője azt mondja, a harc Európa lelkéért folyik. Mert ha sikerül elérni, hogy csökkenjen nem csupán az érkezők, hanem az áldozatok száma is, továbbá a befogadottak esélyt kapnak a beilleszkedésre, akkor Európa igen sokat nyerhet ezáltal.