Megfenyegette az Európai Uniót Orbán Viktor: ha Brüsszel nem ad pénzt, majd kérünk Kínától. Most tekintsünk el attól, mennyire csinál be ettől a gatyájába bárki – akkor is marad a kérdés: a végső megkattanás tanúi vagyunk, vagy csak szokás szerint olcsó blöffel próbálkozik a kormányfő.
Sajnos Havasi Bertalannál, Orbán szóvivőjénél nem áll rendelkezésünkre hitelesebb forrás, így kénytelenek vagyunk neki hinni, amikor arról beszélt: a miniszterelnök díszvendégként a német Welt-Wirtschaftsgipfel fórumon azt találta mondani, hogy ha “az Európai Unió nem tud pénzügyi támogatást adni (Magyarországnak), Kínához fordulunk.” Minthogy a hír megjelenése óta sem Havasit, sem a királyi hírügynökséget, az MTI-t nem helyesbítette senki, fogadjuk hát el igaznak, hogy Orbán valóban ezt volt képes mondani egy olyan üzleti fórumon, ahol a résztvevő cégek össz árbevétele csupán hétszer nagyobb, mint Magyarország GDP-je. Jókorát fingott az elefántok között az egérke.
A súlycsoport-tévesztésnél azonban jóval nagyobb gondok is akadnak ezzel a kijelentéssel. Mindenek előtt nehéz kontextusba helyezni az orbáni kunyerálást, hogy tavaly november elején, a diaszpóra tanács VII. ülésén még büszkén jelentette:
Magyarország rendbe tette a pénzügyeit, rendbe tette a gazdaságát, és ahhoz, hogy fönn tudja tartani magát, fejlődni tudjon, jövőt tudjon nyitni a saját maga számára, nem szorul sem másnak a pénzére, sem másnak a segítségére.”
Hogy is van ez akkor? Ha – mint azt Németországban mondta a minap a vezénylő tábornok – rengeteg pénzre van szüksége Magyarországnak az infrastruktúra-fejlesztéshez, és ezt a pénzt az EU-tól várjuk, akkor mégiscsak rá vagyunk szorulva a más pénzére? Annyira, hogyha az nem Brüsszelből jön, akkor elmegyünk érte Pekingig?
Azt pontosan tudjuk, mire számíthatunk a kínaiaktól út vagy vasútfejlesztés ügyében. A Budapest-Belgrád vasútvonal kapcsán egyértelművé lett: Kínának esze ágában sincs ingyen milliárdokat elszórni Magyarországon. Állítólag az egész pályafelújítás a kínaiak érdeke, mégis a magyarok finanszírozzák az egészet. Igaz, Peking készségesen ad hozzá hitelt, kínai bankokon keresztül. Mégpedig úgy, hogy a pénz legnagyobb részét kínai vállalatoknál kell elkölteni. Az egészet pedig a magyar adófizető törleszti. Hát így a hülyének is megéri, hát még nekünk! Főleg, ha Mészáros Lőrincnek is leesik egy-kétszáz milliárd.
Az orbáni mondat értelmezési lehetőségei:
– A hanyatló Nyugat helyett immár a győztes kommunizmus felé fordítja a magyarok fényes arcát Orbán, Kínából vár pénzügyi és eszmei segítséget.
– Orbán szavai pontosan annyit érnek, amennyit gondolunk róluk – két nagy nullát –, és azt reméli, hogy a belföldre szánt propagandahazugságokat kint nem hallják meg, és fordítva.
– Elképesztően ostoba stratégiát választott a 2020 utáni uniós költségvetés most kezdődő vitájában, hogy több pénzt sajtoljon ki Brüsszelből Magyarország számára. Miközben Orbánt már így is Putyin kitartottjaként könyvelik el Európában majdnem mindenhol, most még magára húzza a kínaiakat is. Ettől aztán bizonyosan megáll majd Brüsszel. Hogy a hasát fogva röhögjön – már persze félelmében…