“Sok hal van még a tengerben” – szokás vigasztalni a hoppon maradt szerelmeseket. Mielőtt azonban meggondolatlanul így próbálunk reményt adni valakinek, érdemes kicsit körülnézni, valójában mit is rejt az óceánok mélye. Biztos, hogy ilyesmit kínálnánk szingli ismerőseinknek vigaszként?
A mélytengeri állatok világáról még mindig kevés ismeretünk van: feltételezhetően sok olyan teremtmény él odalent, amelyek létezéséről nem is tudunk. Minden újabb állat felfedezésekor elámulhatunk a természet csodálatos változatosságán, de az óceánok sötétjéből előkerülő furcsaságoknál ez a csodálat azért gyakran keveredik a “mi a szösz ez, és hogy lehet, hogy egyáltalán létezik valami ilyen külsővel?” érzésével. Mutatunk néhányat ezek közül.
Bluggyhal
A pacahal vagy bluggyhal (figyelem: nem angolosan “bluggi” vagy “bládzsi”, hanem rendesen “bluggy”, mint az eldugult lefolyó hangja!) arcára van írva, milyen érzés lehet pikkelyek nélküli halnak lenni. A mélytengeri életmódhoz alkalmazkodva izmai nagy részét kocsonyás szövetre cserélte, így nem zavarja a nagy nyomás. Mivel nagy mélységben él, a tudósok is csak tippelni tudják, hogy ritka fajról van szó, mivel soha senki nem látott belőle sokat egyszerre. Persze nem biztos, hogy ezt bárki is bánja.
Bárdhal
A bárdhal úgy néz ki, mintha egy Disney-rajzfilm kedves kis hőse tért volna vissza zombi formájában. Szerencsére méreteiben is ezt idézi, mindössze 5-7 centiméteresre nő meg. Ezzel együtt a bárdhal méltó a csodálatunkra, különösen, ha műszaki érdeklődésünk van. A kis állat hatalmas szeme ugyanis valójában kifinomult optikai eszköz, ami segít a sötét mélységek felderítésében.
A döbbent arc persze lehet, hogy csak annak szól, hogy szegény kis bárdhalak gyakran futnak össze koboldcápákkal, amik így néznek ki:
A koboldcápa furcsa külseje mellett további különlegessége, hogy a testtömegének negyedét a mája teszi ki. Persze ha így néznénk ki, és száz méterrel a tengerszint alatt élnénk, ahol nem nagyon állna szóba velünk senki, valószínűleg mi is hamar hasonló állapotba kerülnénk. A koboldcápa azonban nem a mértéktelen alkoholfogyasztás áldozata: azért van szüksége ekkora májra, mert nincsen úszóhólyagja, így az extrém méretű máj biztosítja számára, hogy mélyre merüljön, illetve feljebb emelkedjen a vízben.
No de nem lenne szép azt állítani, hogy az óceánok fenekén csak ijesztő, furcsa és bizarr lények élnek. Van, amelyik kimondottan aranyos. Ilyen a jetirák, amit az ember legszívesebben jól megölelgetne, annyira pihe-puhának látszik:
A rákolló-vakargatáshoz sajnos néhány ezer métert kellene merülnünk a Csendes-óceánban. A csinos bunda ráadásul tele van mindenféle szmötyivel, amivel az állat táplálkozik: a szőrök valójában arra valók, hogy a gazdájuk felszedegesse velük az apró hulladékokat és a bennük lakó baktériumokat, mivel ezekkel táplálkozik.
A dumbópolip elefántfülecskéi tényleg ellenállhatatlanok:
Ahogy az már kiderült, a mélytengeri állatoknál semmi nem az, aminek látszik. Így a “fülek” sem hallószervek, hanem a közlekedéshez és vadászathoz nélkülözhetetlen testrészek: ezek segítségével a polip a tengerfenék felett lebeghet, miközben zsákmány után kutat.
Szóval: sok hal van még a tengerben. De hogy néznek ki?!
(képek forrása: imgur.com)