- Magyarországi tapasztalatai alapján az uniós pénzek felhasználásának szigorúbb ellenőrzését sürgeti az EP illetékes bizottságának vezetője.
- Orbánnak kár ujjat húznia József Attilával, mert csak veszthet a történelmi összevetésben.
- Bár kormány papíron jól teljesít, igazából lelassult az uniós pénzek felhasználása, ez persze nem vonatkozik a haveroknak szétosztotta pénzekre.
Guardian
1. Az Európai Parlament egyik ellenőrző testülete arra hív fel, hogy az unió alaposabban nézzen utána Magyarországon az EU-s támogatások felhasználásának, miután a strasbourgi honatyák és jogvédők egyre nagyobb aggodalommal figyelik, hogy Orbán Viktorhoz kötődő oligarchák készpénzfizető automataként használhatják a szervezetet. A magyar kormány 2021-ig 25 milliárd euróhoz jut Brüsszelen keresztül, ami azt jelenti, hogy egy főre vetítve az ország a legnagyobb kedvezményezettek között van. Csak éppen Strasbourgban fokozódó nyugtalanságot vált ki, hogy az alapok a miniszterelnök családjánál, barátainál és híveinél landolnak, akik szinte minden verseny nélkül nyerik a közbeszerzéseket.
Inbeborg Grässle, aki a költségvetési ellenőrző bizottságot vezeti és nemrégiben delegáció élén tényfeltáró úton járt Magyarországon, úgy nyilatkozott, hogy a magyar esetben néhány sajátos problémáról van szó, amit kezelni kell. Ők egyébként azt állapították meg a látogatás során, hogy a kiírások 36%-ban csupán egyetlen cég jelentkezik ajánlattal. A konzervatív német EP-képviselő azt is hozzáfűzte ugyanakkor, hogy nem kizárólag magyar jelenségről van szó, ezért szerinte fokozottan fel kell lépni az érdekütközések elkerülésére. Merthogy oligarchák másutt is bekerülnek a politikába, ám közben cégeik változatlanul részesülnek az uniós és a hazai szubvenciókban.
A tudósítás felidézi az Elios-ügyet, megjegyezve, hogy Tiborcz Istvánnak még válaszolnia kell az OLAF kérdéseire. Ligeti Miklós a Transparency Internationaltől úgy értékelte, hogy a szerkezeti alapok fontos szerepet töltenek be egyes kormányzati vazallusok, illetve üzleti oligarchák kétes meggazdagodásában. Ezért jó volna, ha az unió jobban szemmel tartaná a demokratikus biztosítékok lebontását. Frank Engel, jobboldali luxemburgi képviselő pedig úgy látja, Magyarországot kötelezni kellene arra, hogy csatlakozzon az új európai ügyészséghez, már persze ha továbbra is igényt tart a brüsszeli anyagi segítségre. Úgy értékelte, hogy nálunk jelenleg a baráti kapcsolatok és nem az érdemek alapján osztják el a közmegbízásokat. Szerinte csak a magyaroknál fordul elő, hogy a közbeszerzések jelentős részét a kormányfő családtagjai kaparintják meg. A lap ugyanakkor idézi Orbán Viktort, aki decemberben közölte, hogy az ország elvan az EU-alapok nélkül is.
2. Az újság egy másik cikke azt írja, hogy Orbán Viktor nem győzi ostorozni az EU-t, kedvenc mumusát, de ettől még bizonyos barátai és rokonai sorra nyerik el az uniós támogatással meghirdetett infrastrukturális fejlesztéseket. Így épült vonat a semmibe, méregdrágán újították fel a közvilágítást egy sor településen, és pillanatok alatt üzleti mogul lett egy gázszerelőből, aki történetesen a miniszterelnök cimborája. Valamennyi esetben az a közös, hogy a szálak a kormányfőhöz, illetve az unióhoz vezetnek. Magyarországon a közcélú beruházások 80 %-át a kohéziós alapból fedezik, amely a szegényebb övezetek és államok felzárkóztatására szolgál. De az egyik legnagyobb haszonélvező Tiborcz István. Viszont pl. Orbán apjának cége esetében már nehezebb kibogozni a szálakat, mert az alvállalkozók neve nem jelenik meg a nyilvános adatbázisokban. De azért úgy tudni, hogy beszállítóként szerepelt több nagyberuházásnál. Brüsszelben ugyanakkor azt közölték, hogy a négyes metrónál tapasztalt visszaélések ügyében még várják a magyar főügyész válaszát, de az EU azt akarja, hogy a magyar fél fizesse vissza az építkezéshez kapott teljes uniós támogatást.
Ligeti Miklós úgy jellemzi a helyzetet, hogy az vádhatóság immár nem független, egy párt, a Fidesz foglyul ejtette az egész államot. Egy politikusokból, befolyásos személyiségekből, illetve oligarchákból álló klikk uralkodik. Hogy bizonyos emberek megtollasodnak az unió nagyvonalúságán, az megrendítheti a bizalmat az EU pénzügyei iránt, éppen most, amikor indulnak a tárgyalások a következő hétéves költségvetésről. Heather Grabbe, a Nyílt Társadalom Politikai Intézetének vezetője szerint nagyon lényeges, hogy meg lehessen magyarázni a közvéleménynek: az adófizetők pénze a közjót szolgálja, nem pedig magánérdekeket. Bennfentesek aggódnak, hogy Brüsszel nem hajlandó kérdőre vonni Orbánt, akinek pártja az európai konzervatívok sorait erősíti. Egy beavatott úgy véli, hogy ha a Néppárt közölné, hogy megválik a Fidesztől, akkor módosulna a magyar álláspont. Sáling Gergő a Direkt36-tól viszont furának tartja, hogy ennyi pénzt kidobnak az ablakon, Brüsszel mégsem látszik különösebben nyugtalannak.
A „legyőzhetetlen” Orbán Viktor ellenfeleként mutatja be az újság Karácsony Gergelyt, aki népszerű, csak éppen a választási törvény szinte lehetetlenné teszi a hatalomváltást. A politikus nehezen tud választ adni arra a kérdésre, hogy Magyarország demokrácia-e még? Abban viszont biztos, hogy nem diktatúra, mert akkor nem lennének választások. Orbán maga illiberálisnak nevezi a rendszert, amelyben jócskán előrehaladt a jogállam leépítése, a hatóságok, valamint a sajtó uniformizálása. Karácsony végül azt mondja, hogy pártállamot látunk, egy tekintélyelvű rezsim és a demokrácia kevert jellemzőivel. A választási jogszabályok a fennálló hatalomnak kedveznek, amihez még hozzájön a miniszterelnök bizalmasainak nagyszabású térfoglalása a médiában és az állandó hivatalos kampányok, amelyek persze a Fideszt szolgálják ki. E tekintetben a helyzet csak romlott az utóbbi 4 évben, lásd a Népszabadság bezárását és a Soros elleni hadjáratot. Pedig az EBESZ-ellenőrök már a 2014-es választást is szabadnak, de nem tisztességesnek minősítették.
A baloldal semmit sem tanult a négy évvel ezelőtti kudarcból. Most Karácsonyra marad a rendteremtés és jellemző az MSZP-n belüli káoszra, hogy a párt őt választotta miniszterelnök-jelöltnek. A győzelemhez össze kellene fogni legelőször is a DK-val az egyéni választókerületek ügyében. Azon kívül egyezségre kellene jutni az LMP-vel és a Momentummal. Viszont Karácsony a Jobbikkal nem hajlandó együttműködésre, mert ahhoz nem látja adottnak az alapokat. Ám ebből az következik, hogy az Orbán-ellenes voksok kétfelé oszlanak meg, bár a politikus emlékeztet arra, hogy Vonáék a városokban inkább a Fidesszel rivalizálnak, semmint a baloldallal. A kormánypárt a nagy fölény ellenére csuklóztatja az ellenzéket, lásd a Számvevőszék eljárását, vagy hogy a Választási Bizottság a kampány finisében rendelt el szigorítást.
A konzervatív lap úgy látja: Orbán Viktor megtalálta helyét napjaink autokratáinak sorában. Hamarosan beköltözik a Várban lévő palotájába, így rálát majd József Attila szobrára. A magyarok nem győzik mesélni a külföldi vendégnek a rémtörténeteket a rezsimről. De az állapotokról mindennél többet elárul, ami a költő szobrával történt. Úgy hírlik, hogy azért nem maradhatott a helyén, mert József Attila csaknem 100 éve az illegális Kommunista Párt tagja volt és ez nem tetszett a kormányfőnek. De jobb neki a Dunaparton. Szinte teljesen háttal a politikának, a folyót nézi. Mindenkinek, aki Budapestre jön, hogy Orbánt szidja, érdemesebb volna elmormolnia egy-két versét. Pl. A Dunánált. És ha ez nem elég, akkor arra kellene gondolnia, hogy ha a kormányfő hamarosan elfoglalja az egykori karmelita kolostort, hogy rangjához méltóan irányítsa az országot, nos, akkor nem csak ő nézi a költőt, hanem az is őt. És akkor a politikus talán egy pillanatra megfeledkezik a jelenről és szünetet tart, mert nem tud mindent kézben tartani és manipulálni, főként nem a magyar nyelv szépségét. Mert hogy is írta József Attila: „Tiétek a jelen, enyém a történelem”.
Magyarország papíron lehívta ugyan a mostani költségvetési ciklusra előirányzott uniós támogatások 94 %-át, ám a tényleges felhasználást tekintve csupán az 5. helyet foglalja el a volt szocialista országok között, csekély 13 %-kal. Jobban állnak a balti államok, de még Bulgária is. Ez derült ki a hivatalos brüsszeli statisztikából, amelyet a hírügynökség illusztrációként közölt, miután a szlovák kormányfő kijelentette, hogy a következő időszakban kész elfogadni a segélyalapok csökkentését, ha cserében nagyobb szabadsághoz jut a pénzek hasznosításában. Fico szerint lazítani kell a közbeszerzési szabályokon és akkor gyorsabban lehet dönteni arról, hogy mire is fordítsák a szubvenciót, amelynek értéke a jelenlegi időszakban országa esetében csaknem 20 milliárd euró. A politikus a bürokráciát okolta, amiért egyes pályázók csak 600 nap elteltével kapják meg az igényelt forrásokat. Mint mondta, ezen változtatni akarnak, nehogy a következő büdzsé tárgyalásakor az orrukra koppintsanak a csigalassúság miatt.
A jelentés felidézi, hogy a francia elnök a jövőben demokratikus normák betartásához akarja kapcsolni a kohéziós alapokat, ami fenyegetés az olyan kormányoknak, mint a magyar és a lengyel. Az osztrák kancellár pedig azt fejtegette a napokban, hogy takarékosabban kell bánni az adófizetők pénzével. Viszont visszafogta a növekedést az érintett államokban, hogy tavaly lelassult a támogatások lehívása.
Egy új tanulmány megkérdőjelezi az unió tervét, hogy az afrikai országoknak nyújtott segélyekkel fogják vissza a migrációt. Merthogy a Globális Fejlesztési Intézet kutatása az állapította meg, hogy a fejlett térségből érkező pénzek gyakran nem a kívánt hatást fejtik ki, sőt rövid távon még gerjesztik is a szegény államokban az emberek elvándorlását. Épp ezért az elrettentésen túl inkább azt kellene nézni, miként lehet kezelni hosszú távon a népmozgást, annál is inkább, mert Afrikában a Szahara alatti övezetben 2050-re a mostaninál 800 millióan többen élnek majd. Mint emlékezetes, az EU-nak az az álláspontja, hogy a helyszínen, a gazdaság fejlesztésével kell orvosolni a migrációt kiváltó okokat. A felmérés szerint ez a módszer nem rossz, csak éppen legfeljebb hosszú távon hatékony. A történelmi tapasztalatok ugyanis azt támasztják alá, hogy hiába indul meg egy ország gazdaságilag felfelé, onnan attól még jó ideig sokan költöznek fejlettebb térségekbe. Egy szakértő rámutatott: illúzió azt hinni Európa részéről, hogy a bevándorlást meg lehet állítani. Inkább arra kellene felkészülni, hogy a kontinens felszívja az afrikai demográfiai robbanás egy részét. Az EU egyik szóvivője erre azt válaszolta, hogy Brüsszel nem kívánja lefékezni a beáramlást, viszont szeretné azt biztonságosabbá, szabályozottá és humánussá tenni.