Mint (észak)balatoni ember, tegnap ellátogattam Siófokra, hogy megnézzem magamnak Magyar Györgyöt, az értelmes, jóbeszédű ügyvéd urat, az ellenzék közös és esélyes jelöltjét. Így tett rajtam kívül mintegy 300 másik józan ember, akiknek nyilvánvalóan elegük van már Orbán Viktorból és maffiarezsimjéből.

A történethez tartozik, hogy eredetileg nem Magyar Györgyöt, hanem Alföldi Róbertet készültünk megnézni és meghallgatni Zalaegerszegen, akarom mondani Zalaszentgróton, csakhogy már a meghirdetett program előestéjén minden jegy elkelt: ott is élnek értelmes emberek.

Szóval B-program, Siófok. A színpadon öt ember, szemből nézve és balról jobbra: Wittinghof Tamás, Budaörs szimpatikus és energikus ellenzéki polgármestere, aki elsősorban az oktatás, de másodsorban az egészségügy terén is példát mutathatna ennek a korrupt és béna kormányzatnak – ha azoknak lenne szemük az ilyesmire. De nincs. Inkább keresztbetesznek a független polgármesternek, ahol tudnak; ostoba, becstelen, betegesen bosszúálló rontópálok mind.

Aztán jön számomra az est szenzációja és újdonsága (most látom élőben először): Márki-Zay Péter, Hódmezővásárhely frissen megválasztott (nagy többséggel győztesnek szavazott) polgármestere. Nyugodt, higgadt, tisztabeszédű, becsületes ember, nem mismásolja el azt sem, mennyi segítséget kapott a Jobbiktól, de azt sem titkolja, hogy a szociktól többre számított. (Ebben a közegben akár még fújolhatnánk is a Jobbik miatt, de ma este itt senki sem tesz ilyent: túlságosan is örülünk mindannyian a Fidesz alföldi felsülésének, pláne, hogy arra épp Lázár János kedvenc kerületében került sor.

A harmadik, középső ember Magyar György. Nem tudom, hogy tegnap ő volt-e a legfontosabb, legközéppontibb figura, de ebben a szép városkában április 8-án ő lesz az. A közönség soraiból ma is sokan őrá voltak kíváncsiak, és mi is az ő kedvéért utaztunk a jeges márciusi estében másfél órát, beleértve a huzatos kompot is (lásd még: kompország).

Mellette a helyi sztár Lengyel Róbert, Siófok ellenzéki polgármestere, aki ma este mindannyiunkat vendégül lát, és aki itt már egyszer úgy legyőzte a fideszes jelöltet, hogy a fal adta az illetőnek a másikat. Biztató kezdet ez is, és így legalább itt, a városi kultúrban beszélhet Magyar György is (nem úgy, mint a közeli Igalban, ahol az ottani polgármester nem hagyta szóhoz jutni (amiért később pénzbüntetésre ítélték az illetőt).

Lengyelen túl az este felkért (és nyilván megfizetett) szpíkere, Farkasházy Tivadar, akinek egyik gyermeke itt született, Siófokon, és amúgy nyilván más érdemei is vannak, nem is akarom elvitatni tőle. De azért félve megjegyzem, tegnap némileg félreértette a szerepét, s az én ízlésemhez képest eggyel többet fontoskodott a kelleténél: ezúttal szerintem egy pár saját magáról szóló anekdotát megtarthatott volna a következő alkalomra (amikor Hernádi Judittal lép majd fel ugyanitt, de ez nem a reklám helye).

Szóval az első anekdota, hogy Magyar ügyvéd úr nyert nemrégiben (vagy régiben, nem figyeltem oda) egy kétmilliós pert Farkasházynak Andy Vajna ellen. Nem rázott meg a dolog, ügyvéd, hát még szép. Nyerjen itt is, és akkor semmi baj.

A humoristának ma (tegnap) szómenése van, egyelőre nem engedi el a mikrofont: szerinte a mostani is kétfordulós választás lesz, és az első forduló már lezajlott Hódmezővásárhelyen. Az udvarias közönség nevet és tapsol: Márki-Zaynak, aki meg is érdemli.

Érdemben először Wittinghof beszél. Elmondja, hogy Budaörsön masszívan utálják a Fideszt. Így ő már 2010-ben is győzött, de akkor még kormánypárti többséggel kellett a várost vezetnie. Legutóbb azonban valamennyi körzetben ő és a támogatói győztek, mert az emberek négy év alatt megtapasztalták, ki a jobb – és azt is, kik azok, akik nem a helyiek érdekeit tartják szem előtt. A templom környéki konzervatív elitkörnyéken (a helyi őslakos svábok főhadiszállása is ott van) egy színesbőrű orvos nyert, félig magyar, félig migráncs, de teljesen értelmes és persze a kormány oldaláról nézve ellenzéki, független.

Lengyel Robi, a helyi polgi kicsit irigykedik, de leszögezi: hamarosan ez lesz országos méretekben is. (Korábban kommandós volt, csak megunta, kilépett, de határozott, nem félős ember.) Ő elmondja: eleinte ő is kénytelen volt huzakodni a kormánypárti többséggel az önkormányzatban, de egyrészt nem nagyon ijedt meg tőlük, másrészt pedig mindig igyekezett olyan programokkal előállni, amely a város mindennemű lakójának (de a többségnek mindenképp) az érdekeit szolgálta. Amennyire lehetett, ügyelt közben az átláthatóságra is. Náluk hiába is próbálkozott a közvilágítási trükkel a Helios, ők az olcsóbbat, a jobbat választották. (Kárörvendő, hálás taps a nézőtéren, a szó némileg Tiborczra terelődik, de aztán vissza az érdemi kérdésekhez.)

Siófokon korábban öt cikluson keresztül fideszes volt a polgármester, de az emberek megunták, új időkre vágytak. Lengyel az esélytelenek nyugalmával próbálkozott, pártonkívüli maradt, és végül csaknem a voksok kétharmadát megszerezte.

Most következik Márki-Zay, az est sztárja és lelkesítő példa. Előszöris elegáns, nyugodt, higgadt, halk beszédű. Másodszor pedig határozott, látszik rajta, hogy minden szavát már korábban meggondolta, s az is, hogy igazat beszél. Első mondata a köszöneté: nem csak a vásárhelyi szavazópolgároknak hálás, de két fontos ellenfelének is. Mindenekelőtt Lázár Jánosnak, akin látja, hogy az utóbbi időkben mennyi erőfeszítést tett, hogy elfordítsa a Fidesztől az embereket, és nem csak országszerte, hanem helyi viszonylatban is. (Nevetés, helyeslő moraj. De gyertyát talán most nem gyújtanak Lázárért – az országos győzelem után persze ez még változhat.) A másik jótevője, akinek már személyesen, orcájára nyomott puszival is megköszönte: a plébános, aki csaknem kiátkozta őt a templomban, persze felsőbb utasításra és személyes túlbuzgóságból. Csakhogy az ilyesmi még Hódmezővásárhelyen is kiverte a biztosítékot, és sok ingadozó szavazót ingerelt fel, hogy az urnák elé járuljanak. Majdnem biztos, sőt egészen biztos, hogy ez, a tömeges részvétel billentette felé a mérleget, és ez így lehet országosan is.

Mindemellett Márki-Zay azt is elmondta, hogy volt is, lesz is ellenállás vele szemben az önkormányzati közgyűlésben, hiszen kisebbségben kell vezetnie a várost. Ezzel együtt ígérte, hogy mindent megtesz a lehető legteljesebb átláthatóságért, a törvényesség helyreállításáért, az újabb korrupciós próbálkozások meghiúsításáért – ha egyáltalán lesznek még ilyenek.

Azt sem titkolta, hogy a Fidesz ellen helyben egyik ellenzéki párt jelöltjének sem lett volna számottevő esélye, de ő, mint független pályázó, három párt – a Jobbik, az MSZP és az Együtt – támogatását is élvezte.

Farkasházy itt közbeszúrja, hogy másutt sem, országosan sem lesz körzetenként hat legesélyesebb ellenzéki jelölt, és nyilván arra céloz, hogy mindenütt illenék megtalálni azt az egyet (már ahol van), aki kiütheti a nyeregből a fideszes rablót.

Márki-Zay helyesel neki, és elmondja: ő maga is ezt szorgalmazza, és személyesen is támogatja azt a weboldalt, amelyet állandóan fejlesztenek, egyre naprakészebbre igyekeznek alakítani, hogy minden egyes választókörzetben segítsenek megtalálni ezt a legesélyesebb személyt. Nem a pártok nevében lépnek fel, önkéntesek, civilek, akik nem is képesek, és nem is hajlandóak az egyes pártok egymástól sokszor különböző érdekeit vagy taktikai megfontolásait figyelembe venni. Ők csakis a szavazók, az állampolgárok és az ország érdekeit igyekeznek figyelembe venni, és persze ugyanúgy látják, ahogy a többség: a fő az, hogy ne fideszes legyen a befutó, és ezúttal már ne legyen többségük a parlamentben. A honlap neve rendszervaltozas2018.hu, és annak szerkesztésében Márki-Zay mellett részt vesz Elek István, Bod-Péter Ákos, a Közös Ország és a Viszlát Kétharmad! mozgalom, a Számoljunk együtt! és az 1 Jelölt a Változásokért. Egyelőre még nem minden körzetben találták meg a legmegfelelőbb embert, de a következő két hétben folyamatosan frissítik a listát.

Mint mondta, egyetlen közös céljuk az, hogy bukjon meg végre a maffiaállam, szűnjön meg Tolvajország. (Erre felzúdul az est első vastapsa, minden jelenlévő élénken helyesel.)

Farkasházy itt ismét magára tereli a szót, legalább pihenhetek a jegyzetelésben.

Zay, amikor ismét érdemben szóhoz jut, hozzáteszi még: Magyarországon az ellenzéki pártok sokszor jobban utálják egymást, a pártvezetők a többi párt első vagy vezető embereit, mint a Fideszt, a fideszeseket. Ellenfeleik, a másik ellenzéki párt ily módon becsmérelt vezetői meg persze ugranak erre, és visszabecsmérelnek, nehogy már ők maradjanak szégyenben. Orbán meg a háttérben dörzsöli a markát, mert minden úgy alakul, ahogy ő szeretné. Legalábbis eddig ez így volt. Fontos – mondja most Zay –, hogy mi, civilek ezúttal ne sétáljunk bele a pártok öngyilkos csapdájába.

(Folytatása következik)