Szerénység, elvtárak, szerénység! – adta ki a jelszót a győzelem pillanatában Orbán Viktor. Majd egy nappal később Lázár még hozzá tette: mértéktartás, méltóság és alázat. Aztán olyat adott visszakézből mindegyiknek, hogy a újabb ciklus adja a másikat.

“…most kell szerénynek lenni, mert most van mire.” – mondta Orbán a zsinórban harmadik, kétharmados győzelme pillanatában. Ha ehhez még hozzávesszük utolsó mondatát is: “Soli deo gloria” – vagyis csak istené a dicsőség – csak egyet tudunk érteni Orbánnal. Nem “szimpla” kiütéses győzelmet aratott, hanem lényegében lesöpörte az ellenfeleit, majd a hűlt helyüket is beszántotta sóval. Olyan helyzetben van, hogy még a döglött oroszlánt is nagyítóval kell keresni. Magára valamit is adó ember ilyen győzelem után valóban nem keresgéli az ellen maradékát, hogy még abba is beletörölje a lábát.

Igaz, némileg árnyalja a képet az elhíresült, március 15-i beszéde, amelyben még megtorlással fenyegetett mindenkit. De – mondhatnánk – fátylat rá, az már a múlt, a kampány csatazajába talán ez is beleférhet.

Azt azonban pontosan tudjuk: Orbán szótárában nem szerepel a “konszolidáció” kifejezés. Vagyis: aki arra számít, hogy a “szerénység” győz az “elégtétel” felett, sajnos téved.

Lázár János, aki a kampányban totálisan betagozódott a Fidesz kommunikációs stratégiájába, egy tegnapi interjújában nem hagyott kétséget afelől, mi is várható a következő ciklusban.

(Az interjú egyik mondata csupán azért érdekes, mert Lázár egyértelművé tette benne: nem vállal szerepet az új kormányban. “Parlamenti képviselőként szívesen veszek részt a munkában.” Elképzelhető, hogy Orbán nem is tartana rá igényt, miként az is, hogy például Rogán Antallal meglévő, személyes konfliktusa miatt valóban ő hozta meg az erről szóló döntést.)

Az interjú íve és szóhasználata önmagáért beszél:

– “Minden magyar ember győzött április 8-án. Visszafelé sült el az Orbán Viktorral és a Fidesszel szemben hónapok óta tartó intenzív nemzetközi és hazai lejáratókampány.

A választópolgárok megelégelték a gyűlölködést.”

Amit ebből kiemelnénk, az az utolsó mondta: “A választópolgárok megelégelték a gyűlölködést.” Érdemes megjegyezni.

A “gyűlölködés” elutasításának jegyében Lázár a következőket mondja:

– az ellenzékről: “Kisszerű emberek kisszerű politikája. … kisszerű és kisstílű emberekből állnak, akik kisszerű és kisstílű politikát folytatnak. … kisszerű és kisstílű az ellenzék.”

– a sajtóról: “véleményterrort vezettek be az országban. … Zaklatták azokat, akik nem voltak hajlandóak azonosulni velük, brutális cenzúrát és ízlésterrort alkalmazta.”

De ne feledjük a “gyűlölködés” elutasítását, no meg a kormányfői intelmet. Így aztán:

Nagyvonalúságra, mértékletességre, alázatra van szükség, valamint sokkal, de sokkal több humorra.”

A fentiek – vagyis a gyűlölet elutasítása, nagyvonalúság, mértékletesség, alázat és nem utolsó sorban humor – szellemében Lázár a hódmezővásárhelyi polgármesterről, Marki-Zay Péterről:

– “… a városnak jelen pillanatban nincs felelős és cselekvő polgármestere.”

– “… szégyent hozott a városra. … szégyent hozott a városra.“

– “Márki-Zay Péter a választási kampányban elárulta a városát, és elárulta a hazáját. Ez megbocsáthatatlan bűn, a magyarok megbüntették Károlyit és a bolsevikokat, és ez a polgármester sem számíthat másra.”

– “… elárulta a haza védelmének ügyét.”

– “Márki-Zay Péter nem szereti Hódmezővásárhelyt, és nem szereti Magyarországot.”

– “Hódmezővásárhelyen … percemberkék dáridója zajlik.”

Lázár János nem a kampány során adta ezt az interjút, hanem a kétharmados – és személyes – győzelem teljes tudatában. A szerénység és a gyűlölet elutasításának pillanatában.

És amikor már azt gondoljuk, hogy ennél durvábban már tényleg nem lehet szembe köpni minden, percekkel korábban kimondott szót, gondolatot, elvet, akkor a tehetséges Lázár János utolsó mondatában kijelenti:

nekünk fideszeseknek kell okosan, visszafogottan, nagyvonalúan, együttműködésre törekedni.”

Hmmm.

Tehát ilyen az, amikor a teljhatalom birtokában a Fidesz “okosan, visszafogottan, nagyvonalúan” együttműködésre törekszik. Nem szokásunk ilyet leírni, de ezek után valóban attól tartunk: mindenki, aki egy kicsit is mást gondol a világról, mint a kormány, jobban teszi, ha még idejében elkezd rettegni.