Április 30-án lejár a kilakoltatási moratórium. Akik a kegyelem hónapjaiban nem rendezték a helyzetüket, május elsejétől számíthatnak arra, hogy el kell hagyniuk a lakásukat, és a gyermekvédelmi ellátórendszer a családjukat is szétszakíthatja.
A Nap holnap is felkel – mondogatjuk egymásnak vigasztalóan vagy épp diadalmasan (ki-ki aszerint, hova tette azt a bizonyos két, egymást metsző vonalat a szavazólapon). Közben hatalmas zajt csapunk: ünnepelünk, tüntetünk, veszekszünk, kibékülünk. És a nagy hangzavar elnyomja azoknak a hangját, akik közben esetleg segítséget kérnének. Nem azért, hogy felvitessék a bútoraikat az új irodájukba a Várba, és nem is azért, hogy összekalapozzák az elbukott kampánypénzt. Hanem azért, hogy megtarthassák az otthonukat. Vagy, ha azt nem is, akkor legalább ne kelljen az utcára költözniük. Vagy, ha már muszáj, legalább együtt maradhassanak.
Most épp senkit sem érdekel túlságosan, hogy már csak két hét, és lejár a kilakoltatási moratórium. Emlkeztetőül: még 2017 őszén jelentette be Harrach Péter, a KDNP frakcióvezetője, hogy a szokásoshoz képest hosszabb lesz a türelmi idő azokkal szemben, akik nem tudják tartozásaikat rendezni. Hogy mégsem hullatta mindenki a hála forró könnyeit, az annak volt köszönhető, hogy pontosan lehetett tudni: a választások áprilisban lesznek, és nyilván egyetlen frissen utcára kerülő sem szavazna arra, aki épp most rakta ki a lakásából. Na de arra, aki kegyesen megengedte, hogy még egy kicsit maradjon, na, arra aztán biztosan!
A frissen és elsöprő többséggel megválasztott kormányfő néhány hete, amikor még csak küzdött azért a bizonyos elsöpró többségért, több fórumon is büszkén jelentette be, hogy 2018 a családok éve lesz. Azóta kiderült, hogy elsősorban a saját családjára gondolt. A családi pótlék például továbbra sem nőtt, már kilencedik éve. Viszont el lehet venni gyerekeket a szüleiktől anyagi okokra hivatkozva. A kettő közötti összefüggésen megéri egy kicsit elmerengeni. De mindegy is. Azok számára legalábbis teljesen, akiket a családok évében, egy választási győzelemtől megittasult kormány fog az általa hozott törvények szerint teljesen jogosan utcára tenni egy hónapon belül, mert háromhavi lakáshitellel tartoznak.
Abba most nem is érdemes belemenni, hogyan lehetséges, hogy a fennen kihirdetett meghosszabbított kegyelmi idő ellenére mégis kidobtak néhány embert, sőt családot az otthonából az elmúlt hetekben. Megvannak a trükkök. Például egy feljelentés jogcím nélküli lakáshasználatért, még akkor is, ha egyébként ez nem helytálló. Ilyenkor rögtön fel lehet vonulni több autónyi rendőrrel, hosszú és nehezen érhető papírokat lobogtatni, a gyerekért védelembe vételi eljárást indítani, a szomszédokat ezzel felzaklatni, és kis szerencsével az érintettek egy idő után inkább elmenekülnek, hogy levegőhöz jussanak. És ugye, ha önként költöznek a februári-márciusi fagyok idején az utcára, akkor az már az ő dolguk. Hiszen szabad ország vagyunk, mindenki maga dönthet, és nem lehet megmenteni az olyan megátalkodottakat, akik ezt nem hagyják!
Nem jó azzal szembesülni, hogy ezt megint eltoltuk. Nem figyeltünk egymásra, abba az irányba néztünk csak, amerre a fejünket fordították, és ennek most sok család, és sok gyerek issza meg a levét. Április harminc. Még van két hetünk, hogy megkérdezzünk másokat, mire van szükségük.
Kerényi Kata