Magyarország megvédése az idegen támadásoktól a nemzet legalapvetőbb érdeke – legyen az nyílt, fegyveres konfliktus vagy titkos művelet. Egy éve mást sem hallunk, minthogy az ellenzék (és szavazóik) hazaárulók, akik a magyarétől idegen érdekek érvényre juttatásán dolgoznak. Ez esetben börtönben a helyük. Vagy azoknak, akik minden alapot nélkülöző rágalmakat terjesztenek.

Felesleges lenne hosszú idézeteket citálni bármelyik, kormánypárti politikustól, hisz más sem folyik propagandalapjaikból, minthogy az ellenzék Soros ügynöke – már lista is készült a nettó hazaárulókról –, Magyarország ellen dolgoznak, szándékosan, pénzért ártanak a hazának.

A büntetőtörvénykönyv szikár egyértelműséggel fogalmaz ezzel kapcsolatban: “258. § (1) Az a magyar állampolgár, aki Magyarország függetlenségének, területi épségének vagy alkotmányos rendjének megsértése céljából külföldi kormánnyal vagy külföldi szervezettel kapcsolatot vesz fel vagy tart fenn, bűntett miatt öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés tíz évtől húsz évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztés, ha a hazaárulást
a) súlyos hátrányt okozva,
b) állami szolgálat vagy hivatalos megbízatás felhasználásával,
c) háború idején vagy
d) külföldi fegyveres erő behívásával vagy igénybevételével
követik el.

(3) Aki hazaárulásra irányuló előkészületet követ el, egy évtől öt évig, háború idején két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”

Tehát keresni sem kell az indokot: a kormányzati propaganda szerint például a Nyitott Társadalom Alapítvány olyan “küföldi szervezet”, amely meg akarja sérteni Magyarország alkotmányos rendjét. Tiszta sor. Aki Sorossal – vagy Brüsszellel, vagy az ENSZ-szel, vagy ki tudja még kivel, aki a kormány bögyében van – kapcsolatot tart fenn, az hazaáruló. Erről szólt és szól a mai napig a kampány.

De akkor miért nincsenek börtönben Soros ügynöke? Láttuk: a hatályos magyar büntető törvények alapján is komoly börtönéveket lehetne kiróni rájuk. Mégis szabadon, az ország ellenében, a nemzetet elárulva garázdálkodnak.

Kát lehetőséget tudunk elképzelni:

1, Polt Péter, a fideszes legfőbb ügyész nem csupán egykori párttársaival, de általában a politikai elittel szemben elnéző-megértő.

2, Az egész, minden, amit a propaganda évek óta a képünkbe okád – hazugság.

Az első verziót számos, politikai indíttatású ügy cáfolja.

Marad a második magyarázat. Persze narancsos urainkat eddig sem akadályozta semmiben, ha egy jól irányzott hazugságot kellett bevetniük, mondjuk percenként, hatalmuk megtartása érdekében. Itt azonban ennél többről van szó. A hazaárulás – főleg az általuk meglehetősen konkrét formában megfogalmazott verziója – valóban bűncselekmény a hatályos jog szerint. Ha elmulasztják a feljelentések megtételét, maguk is bűncselekményt követnek el.

Azonban ha megteszik a szükséges jogi lépéseket, úgy az ügy a bíróság elé kerül. Ahol nem elegendő az internetről kikopizott névsorok bemutatása, sem az egymást hergelő propagandaoldalak kinyomtatott cikkeinek lobogtatása. A bíróság előtt bizonyítékot kell szolgáltatni. Tényekkel alátámasztani, hogy amit mondanak, az igaz. És attól még nem válik valósággá minden hazugságuk, hogy a magyar, aktív választók többsége elhitte azt.

Sajnos ennél jelentősen kisebb fajsúlyú ügyekben is rendre kiderül: gátlástalanul hazudnak. A minap például a Beszélő Krumpli bukott pert, mert azt állította, hogy az Eötvös Károly Intézet a hivatalosan bevallottnál sokkal, de sokkal több pénzt kapott Sorostól. Súlyos vád, nem lehet félvállról kezelni. Ha ugyanis igaz, akkor az Intézet meghamisította az ügyészségnek benyújtandó elszámolásait, aminek akár a bezárás is lehet a – jogos – következménye. Itt sem értettük: Polt miért nem indított azonnal eljárást? De végül – immár jogerősen – kiderült: Németh Szilárd megint úgy hazudott, mint a vízfolyás. Mint aki párttagkönyvből olvassa.

A magyarázat épp oly egyszerű, mint maga Németh Szilárd: mindez olcsó hazugság, bizonyíték nélkül. Narancsos uraink épp ennyire veszik komolyan az állampolgárokat, saját szavazóikat. A bíróságon azonban édes kevés a nagy hang és a parlamenti többség – még ha tizenkétharmad lenne is. Oda bizonyíték kell. Cáfolhatatlan, megdönthetetlen. És az nincs. Mert mindez hazugság.

És ugyan ez igaz a civil szervezetekre. Az országgyűlésben a narancsuralom bármilyen törvényt is alkot a neki nem tetszeő NGO-k betiltására, a döntéseiket utóbb a bíróság előtt kell majd megindokolniuk. Ahol rendre el is véreznek. Ugyanis amióta a kormány fúlba nyomja a kretént a sorosozásban, még egyetlen egy állításukat sem sikerült bizonyítékkal alátámasztani a bíróság előtt.

Akkor kinek is kellene börtönbe mennie?