- Régebben Rothschildot vették célba a szélsőjobbosok, most Sorost, itt ősrégi antiszemita klisék kelnek új életre, de új előítéletek is társulnak hozzájuk;
- A Bizottság meg akarja akadályozni, hogy a visegrádiak megvétózhassák a nekik nyújtott támogatások megkurtítását. Egyes vélemények szerint azonban a V4-es csoport tüske lehet a köröm alatt;
- Trump ugyan bátorítja az európai populistákat, de még fontosabb, hogy hatására a politikai fő áramban fű alatt elfogadottá válik a rasszizmus és az elnyomás.
FAZ
Az osztrák kancellár Soros-ügyben elhatárolta magát mind Orbán Viktortól, mind a koalíciós partner Szabadságpárt frakcióvezetőjétől, az FPÖ elnöke szerint azonban a milliárdosnak igenis van terve a migránsok tömeges betelepítésére. A vita kiváltó oka az volt, hogy szélsőjobbosok parlamenti csoportjának főnöke a hét végén kijelentette: a megalapozott hírek szerint a befektető kétes szerepet játszik a muzulmán menekültek behozatalában. A nyilatkozatot utána elítélte a Néppárt több képviselője is. Kurz ezek után azt mondta, hogy ebben a kérdésben nagyon nem ért egyet a szövetséges párttal, mint ahogy nem értékeli a magyar kormányfő kampányát sem Soros ellen. Sőt, kifejezetten elutasítja azt. Strache viszont a Szabadságpárt nevében úgy foglalt állást, hogy nem jelent antiszemitizmust, ha az üzletembert bírálják, hiszen megtette azt pl. az izraeli miniszterelnök is. Egyébként kiszivárgott, hogy az FPÖ nem szeretné, ha a CEU kampuszt nyitna Bécsben.
Der Standard
1. A lap hosszan idéz vezető FPÖ-politikusok korábbi megnyilatkozásaiból, majd megszólaltat egy osztrák előítélet-kutatót, aki úgy ítéli meg, hogy itt tipikus antiszemita közhelyek sorjáznak. Pl. amikor a Szabadságpárt részéről arra figyelmeztetnek, hogy ha tesznek ellene, akkor a pénzember által támogatott civilek a muzulmán barbárok segítségével kiirtják az európai, fehér, keresztény civilizációt. Ilyen sztereotípia továbbá a „befolyásos zsidó lobbik” világméretű összeesküvése, és hogy ezek a körök egész kormányokat tartanak a markukban. Korábban Rothschild volt a célkeresztben, most Soros. Ám a szakember szerint ezek a nézetek hamis egyszerűsítésekhez vezetnek, hiszen miként lehetne a befektető egymaga felelős a menekülthullámért. Azt ugyanakkor nem tartja meglepőnek, hogy ez a fajta felfogás Ausztriában is a szélsőjobbon jelentkezik. Egy bűnbak és ellenségkép ugyanis önjáróvá vált és napjainkban politikai célokra használják fel.
2. Kicsoda is Soros György, akit egyaránt tekintenek spekulánsnak, jótevőnek és gyűlöletes figurának. Erre ad választ hírmagyarázatában az újság, amely rámutat, hogy egész Kelet-Európában, de Izraelben is ellenségesek a kormányok a pénzügyi befektetővel szemben és most az osztrák Szabadságpárt is felszállt erre a lóra. A stratégia a jelek szerint jó pár államban beválik. Soros személye körül lövészárokharcok bontakoznak ki az oroszoknál, a szerbeknél, macedónoknál vagy az üzbégeknél. Felfogásának része, hogy az igazi demokratikus társadalomban szükség van az erős civil szférára. Ezért támogatott a szocializmus bukása után is NGO-kat, újságírókat, tudósokat, ellenzékieket. Ily módon azonban ellentétbe került több olyan állami vezetővel, aki időközben tekintélyelvű kormányzásra váltott át. A kritika azt hangoztatja, hogy kívülről beleavatkozik az adott ország ügyeibe. Üzleti érdekeltségei különben nemigen vannak Kelet-Európában.
A vihart azzal kavarta, amikor a menekültválság kirobbanása után megírta, ő milyen megoldást javasol Európának. Nem nyitott határokat hirdetett és nem értett egyet az ellenőrzés nélküli bevándorlással. Ellenfelei arra csaptak le, hogy szerinte az EU-nak évente 300 ezer embert kellene befogadnia a válságövezetekből, és ehhez önkéntes elosztási mechanizmust ajánlott. Az, hogy „önkéntes”, menet közben elsikkadt, viszont kialakult az a kép, hogy ő van a tömeges migráció mögött. Régi előítéletek találkoztak itt össze újakkal.
Egy szakértő szerint ha valaki szavazatokat akar szerezni a térségben, akkor ehhez jó kombináció a sok pénz, a zsidó és a bevándorlás. A magyar kormány egyenesen azt állítja, hogy létezik az ún. Soros-terv. Bizonyíték nincsen rá, de a választási kampány bőven épített az ellenségképre. Az orbáni összeesküvés elmélet egybevág az orosz titkosszolgálat által kifőzött kiszivárogatással. A Nyílt Társadalom Alapítványtól megszerzett, összefüggésükből kiragadott töredékekből konstruálták a vádat, hogy Soros megvett 226 EP-képviselőt. Izraelben különben az ügy kapcsán Netanjahu szemére vetették, hogy jobboldali populistákkal áll össze Európában, sőt még nevét adja az antiszemita beütésű magyar hadjárathoz is.
A Bizottság éppen egy hét múlva terjeszti elő a következő költségvetés tervezetét – a németek hajlandó többet befizetni a kieső brit rész pótlására, csak éppen nehéz lesz meggyőzniük a skandinávokat, osztrákok és hollandokat, hogy miért adjanak annyi pénzt pl. a lengyel kormánynak, amikor az veszélyezteti a jogállamot és nem hajlandó menedékkérőket befogadni. Berlin épp ezért kemény feltételekhez kívánja kapcsolni a támogatásokat és ebben egyetért vele az illetékes biztos. További kikötés volna, hogy a strukturális alapok átutalásait a korrupció elleni harc eredményességétől tennék függővé. Kelet-Európában ezt alighanem brüsszeli hadüzenetként értelmeznék. Idáig Magyarország és Lengyelország biztonságban hitte magát, merthogy a büdzsét egyhangúan kell jóváhagyni. Csak hogy a Bizottság a jövőben maga akar határozni az eszközök konkrét odaítéléséről. Ez ellen a tagok csak akkor léphetnek fel, ha kellő többséget tudnak felmutatni hozzá. Vagyis nem lehetséges, hogy a visegrádiak blokkolják a kérdést.
És ez még nem minden, mivel Brüsszel el van szánva arra, hogy a pénzügyek tárgyalásakor érezzék az következményeket azok az államok, amelyek megtagadták a szolidaritást a menekültválság során. Így az rajzolódik ki, hogy egy csomó pénz a jövőben a Délnek menne, a keletiek pedig a nagy vesztesek volnának. Annál is inkább, mert a franciák immár nem kívánják a elnézni, hogy a magyarok uniós forrásokból finanszírozzák az adócsökkentést. Oettinger biztos pedig mindenképpen vissza akar venni az agrár- és szerkezeti alapokból, utóbbi az elmaradott térségek felzárkóztatását szolgálja, és egymaga kiteszi a költségvetés kiadásainak egyharmadát.
A következő hosszú távú uniós költségvetés szembefordítja egymással a Keletet és a Délt, ám könnyebb mondani, mint megcsinálni, hogy korlátozzák a támogatásokat a szúrós keleti kormányok számára. Utóbbiak az EU nagyvonalúságának haszonélvezői, amióta csak beléptek a szervezetbe, de most alighanem nagy harcra kényszerülnek, miután az EU az európai értékek, azaz a jogállam, a demokrácia és az emberi jogok betartásához igyekszik kötni a segítséget. Amióta Brüsszel aggódik a nacionalista Magyarország és Lengyelország hozzáállása, valamint a kvóták elutasítása miatt, a Dél nyilvánvaló célpont lett a források újraelosztása számára.
A szerző azt hallotta hivatalos részről mind Budapesten, mind Varsóban, hogy a kohéziós alap nélkül leállna a gazdasági növekedés. A magyarok két éve a GDP nettó 4,5 %-ának megfelelő összeget kaptak támogatás formájában. Ha most elesnek ettől a pénztől, az katasztrofális következménnyel járna a nacionalista vezetés gazdaságpolitikája szempontjából. Mindkét kormány konzervatív költségvetési politikát folytat, azaz egyik legfőbb céljuk, hogy csökkentsék a külső adósságot, miután nagyobb gazdasági önállóságra törekszenek. Ha nem jutnak elég forráshoz az EU-ból az alááshatja a családok nagyvonalú támogatását, valamint a nacionalista demográfiai célokat is.
Szóval harcolni fognak minden fillérért. Kovács Zoltán arra hivatkozott, hogy itt nem ajándékról van szó. Az szerinte ellentételezésnek számít, mivel a magyar cégek hátrányos helyzete ellenére megnyitották a piacot a nyugati vetélytársak előtt. Nos, a helyzet az, hogy az EU részéről egyrészt sok értelme nincs pénzzel segíteni a nacionalista pártokat, hogy azok abból a saját szavazóiknak juttassanak, és ily módon erősítsék meg befolyásukat a sajtóban és az igazságszolgáltatásban. Másfelől az alapok megvágása nyíltan ellenséges lépés volna olyan kormányok ellen, amelyek erős tömegtámogatást élveznek. Azon kívül azt is nézni kell, várhatóan miként reagálnak: alighanem extra adót vetnének ki, hogy pótolják a hiányzó összeget, ahogyan azt Orbán Viktor már megtette 2010 után. Valószínűleg bevetnék a propaganda gépezetet is Brüsszel ellen, és még nehezebb volna velük dűlőre jutni bármilyen kérdésben. Így aligha sikerül megállapodni a költségvetésben a mostani Bizottság alatt. Vagyis jócskán fájhat az uniónak is. Ennélfogva erősíteni kellene a politikai összefogást, de ez az, ami jelenleg nem látszik.
A brüsszeli kommentár szerint Magyarország és Lengyelország teljesen megalapozatlannak tartja a bírálatokat, mármint hogy ne lenne kellőképpen szolidáris az unióban. A visegrádi államoknak időnként a szemükre vetik, hogy nem igazán veszik komolyan a közös szabályokat. A négyek a közelmúltban levélben emlékeztettek arra, hogy a strukturális támogatások a tagok harmonikus területi fejlesztésére hivatottak. Hát, ami a harmóniát illeti, ott két ügyben is bibi van mostanában: egyrészt a keleti országok szembeszállnak a menekültek bármiféle elosztásával. Másrészt a Bizottság szerint a jogállamot erősen aláásták Lengyelországban, de éles viták vannak időről időre Orbán Viktorral is, aki előszeretettel rohan ki nacionalista retorikájában „Brüsszel” ellen. Épp ezért az EU, de Berlin és Párizs is mind inkább rámutat arra, hogy az unió legharcosabb bírálói egyben a tagság legnagyobb haszonélvezői.
A másik oldal a már említett állásfoglalásban arra hivatkozik, hogy a kohéziós politika igen hatékonyan segíti az egységes piacot. Nem tagadható, hogy egyes keleti körzetek valóságos gazdasági csodát élnek át az uniós pénzekből, és hogy ebből jócskán profitálnak az odatelepült német konszernek. Az Európai Néppárt szóvivője, aki román, azt szorgalmazza, hogy a jogállami hiányosságok miatt ne vegyenek vissza a támogatásokból, mert nem lehet a népet büntetni a kormányok hibáiért.
Egye amerikai egyetemi tanár szerint a trumpizmus veszélye nem ott jelentkezik, hogy az elnök miatt terjedne az illiberalizmus, hiszen Le Pen vagy éppen Orbán Viktor, akik aláásták országukban a demokráciát, már sokkal előbb megjelentek a színen. A Fehér Ház gazdája csupán ráerősít az irányvonalukra. A gond azonban sokkal inkább ott jelentkezik, hogy amerikai hatásra a fő áram konzervatív politikusai sokszor átveszik a rasszizmust és a nacionalizmust. Vagyis az illiberális megközelítés észrevétlenül behatol az érintett államokba. Az illiberalizmus persze a demokrácia válságát tükrözi. Vagyis, hogy az emberek nem érzik, hogy a politika törődne a gondjaikkal. Emellett nőnek a gazdasági egyenlőtlenségek. A populisták megoldást ajánlva jelennek meg, csak éppen súlyosbítják a helyzetet, miközben meggyengítik a demokratikus intézményeket és intoleranciát hirdetnek a mássággal szemben. De a fő, hogy a tekintélyelvű demokrácia hirdetői vissza akarnak térni a fasiszta erőszakhoz és a rasszizmushoz, miután gyűlölik a politikai ellenfelet és azt állítják, hogy a nép a nép etnikai és vallási szempontból homogén.
De Trump még inkább hat a jobboldali, sőt, a szociáldemokrata vezetőkre is, akik vonzónak tartják az elnök álláspontját a „törvény és rend” , továbbá a bevándorlás korlátozása ügyében, de közben igyekeznek elhatárolódni a populizmus és rasszizmus vádjától. Ezért mondja azután a német belügyminiszter, hogy az iszlám nem az ország része. Az ilyen politikusok a maguk módszereivel terjesztik az idegengyűlöletet és a diszkriminációt. És pontosan ez az, amit Trump exportál. Akik pedig átveszik a trumpizmus könnyített változatát, azok importálják igazából Washingtonból a rasszizmus és az elnyomás folyamatos örökségét.