Ha a 2018-as, katasztrofális választási vereség okait keressük, nem elégedhetünk meg részigazságok felsorolásával. Ha ezt tesszük – továbbra is –, akkor a 2022-es választás eredményét már most garantáljuk.

Meggyőződésem, hogy a vereség végső oka az, hogy minden meghatározó ellenzéki vezető úgy “emlékezett”: EGY EURÓPAI UNIÓS JOGÁLLAM soros DEMOKRATIKUS VÁLASZTÁSÁT tartják 2018-ban Magyarországon.

Az összes részigazság e fenti, megengedhetetlen tévedés következménye.

Csak néhány, kiragadott példa:

    1, Minden esetben – a jelöltállítás megkezdésétől a voksolás lezárultáig – panaszaikkal az NVI-hez, a NVB-hez vagy a Legfőbb Ügyészhez fordultak az ellenzéki pártok. Vajon ezektől a szervezetektől tényleg a törvényesség helyreállítására számítottak, vagy csak “alibiztek” Miért nem az állampolgárokhoz fordultak a pártok? Miért nem tőlük kértek segítséget?!

     2, Az ellenzéki vezetők az utolsó pillanatig úgy “emlékeztek”: mindenek előtt egymást kell legyőzniük, így megszerezni a többséget, és csak ezt követően kell majd koalíciós tárgyalásokat kezdeni, megállapodni a kormány összetételéről, programjáról!

     3, A vereség magyarázataként legtöbbször felhozott indok a teljes összefogás hiánya. Ez valóban nagyon jelentős ok, de pusztán annak a naivitásnak a következménye, hogy Magyarországonszabad választásokat tartanak!

      4, Joggal hivatkoznak az ellenzéki politikusok az eltorzult médiaviszonyokra, a kormány gátlástalan hirdetéseire. Azon azonban érdemes lenne elgondolkozni, hogy mindez ténylegesen a meglepetés erejével hatott-e rájuk, avagy pontosan tudta mindenki, hogy ez fog történni?!

Bár hosszan lehetne, felesleges lenne folytatni a sort. A fentiekből azonban az következik, hogy kizárólag a Fideszt segíti mindenki, aki továbbra is a létező jogállam illúziójában él.

Tévedés azt hinni, hogy elegendő lesz még többet dolgoznia az ellenzéki pártoknak, megerősíteni a vidéki szervezeteket, miközben tovább hangoztatják: majd ügyek mentén, az országgyűlésben összefogunk, koordináljuk a munkánkat, kemény ellenzék leszünk. 

Ahhoz, hogy 2022-ben ez ne ismétlődhessen meg, ki kell találnunk – közösen – miként lehet legyőzni egy, a demokráciához alig hasonlító rendszert. Ebben pedig biztosan nem számíthatunk uniós partnereink tapasztalataira, mert ilyennel még nekik sem volt dolguk.

Magunkra vagyunk utalva. Ezért a következőket ajánlom:

– El kell ismernünk, hogy egyedül az állampolgárok tudták és tették dolgukat: leszavazták a Fideszt!

– El kell indítanunk a Szövetség a Néppel mozgalmat, felvállalva a közösség  követeléseit. Beleértve az új, jogállami, demokratikus és törvényes választások követelését!

– Világos jelzést kell adnunk: nem tartjuk jogállamnak ma Magyarországot. A parlament alakuló ülésén nem tehetünk esküt az alaptörvényre!

– El kell érnünk, hogy az önkormányzati választásokon, minden ezer fő feletti településen egyetlen, nem fideszes polgármester-jelöltünk legyen, egyeztetett, “csapatban” induló önkormányzati képviselő-jelöltekkel közösen. Csak így teremthető meg a helyi jelenlét feltétele.

– A következő uniós választásokon, egy közös listán indulva, új célt kell megjelölni: ha a Fidesz elveszti a választásokat követeljük azonnali lemondását, új választások kiírását.

Ha ez nem teljesül, állampolgári engedetlenségi mozgalmat kell indítani.

(A szerző 1994 és 2010 között MSZP-s országgyűlési képviselő volt)