Mindegyiküket leváltotta Orbán.
1. Lázár János
A legnagyobbat talán volt a kancelláriaminiszter bukta: Magyarország második emberéből a Fdesz-frakció hátsó soraiba volt kénytelen emigrálni. Az okok között ott van az is, hogy nélkülözhetetlennek hitte magát, meg az is, hogy sikerült egy komoly szövetséget kovácsolnia maga ellene a Fideszben. Az egyelőre nem világos, hogy a Lázár-ellenes koalíciót Orbán szervezte, vagy engedett a nyomásnak, amikor már nem tudott mást tenni.
Orbán mindenesetre megvédte miniszterét, amikor őt okolták a hódmezővásárhelyi önkormányzati vereségért, és úgy járt hozzá aludni, mintha Lázár szálláskiadással is foglalkozna. Az sem kizárt, hogy ajánlott neki valami kisebb kormánytisztséget (például a meggyengített kancelláriát, amit utóbb Gulyás Gergely kapott), de azt Lázár nem fogadta el.
Már tavaly ősszel tudta, hogy lesz miniszter, akkor arra hivatkozott, hogy túl sok volt a munka, és Hódmezővásárhelyre nem jut ideje. Ez egyfajta zsarolás lehetett Orbán felé, de Lázár nem tudta elérni, amit akart (esetleg, hogy egészségügyi miniszter lehessen). Többször átvitte az akaratát Orbánon, például amikor miniszteri kinevezést kapott az államtitkári helyett, vagy amikor nem engedte maga alá betagozni Rogánt, de 2018-ra már nem volt rá szükség.
Lázár úgy tesz, mint aki maga akart távozni. Pakolós búcsúvideójában Bánffy Miklós egykori külügyminiszterre és Kossuth Cassandra-levelére egyaránt hivatkozik, amiből akár úgy is tűnhet, hogy stratégiai nézetkülönbségek vezettek a távozásához, és Orbán el akarja áldozni Magyarország szuverenitását. De az azért valószínűbb, hogy Lázárt egyszerűen legyőzte a Rogán-vonal, és Orbán bukásának esetére készíti elő magát.
2. Balog Zoltán
A papminiszter bukásának oka viszonylag egyértelmű: rájött, hogy amit csinál, az értelmetlen, de ez Orbánt nem érdekelte. Balog azt akarta, az új kormányban válasszák kettő az Emmit oktatásra és az egészségügyre (ez a két szakpolitikai terület, amivel a Fidesz nem tud mit kezdeni), de akkor Orbánnak egy helyett két miniszterrel kellett volna tárgyalnia, az meg milyen melós dolog már. Úgyhogy az Emmi maradt, Balog ment (pedig Orbán az évértékelőjében külön megdicsérte).
Ő lesz a felelős a Fidesz hátországának gondozásáért, mint a Polgári Magyarországért Alapítvány elnöke, de mivel eddig is az volt, sokat nem nyert azon, hogy – életében először – szembe mert szállni Orbánnal. Még egy vacak bizottsági elnöki posztot (sőt, tagságot) se kapott az új Országgyűlésben. A szerepe mostantól arra korlátozódik, hogy évente egyszer, februárban felkonferálhatja Orbánt.
3. Kósa Lajos
A korábbi debreceni basa a távozása kormányból borítékolható volt. Voltaképpen folyamatos hanyatlás volt számára az utóbbi ciklus, bár első blikkre akár emelkedésnek is látszódhatott.
- Először a debreceni hátországot vette el tőle Orbán, amikor összeférhetetlenné vált a képviselői és a polgármesteri tisztség.
- Aztán a Fideszben viselt ügyvezető alelnöki pozícióját veszítette le, amikor frakcióvezető lett.
- Végül a frakcióbeli kapcsolataitól vágták el a azzal, hogy a kormányba emelték.
Ha ez nem volt szándékos Orbán részéről, akkor Kósa folyamatos gyengülése a véletlenek tragikus összjátéka. Ha meg szándékos volt, akkor Kósa elbukta a hatalompolitikai játszmát Orbánnal szemben.
A miniszteri pozíciójának megszüntetése voltaképpen logikus lépés: a városfejlesztési pénzek elosztását egy főosztály meg tudja oldani (ha már az egészségügynek és az oktatásnak sincs minisztériuma, és ha már eredetileg a városfejlesztésnek, illetve Kósának is csak államtitkárságot szántak). Kósa ugyan lobbizhatott volna magáért, de közben elfogyott mögüle a hinterland. Nem vette észre, hogy a folyamatos emelkedés (Fidesz-ügy-, majd -frakcióvezetés, meg miniszterség) valójában a gyengítését célozza.
4. Simicskó István
Úgy bukott meg, hogy voltaképpen senki észre sem vette. Mondjuk, hogy honvédelmi miniszter volt, az se. Egy hivatásos katona, a hadsereg vezérkari főnöke, Benkő Tibor követi, miközben Simicskónak semmi sem jutott. Pedig Orbán igazi fregoliembere volt, aki mindenhol tudta szolgálni a főnököt – és szinte mindig szükség is volt a szolgáltaira.
2000-2002 között titkosszolgálati államtitkár, 2006-2010 között a parlament nemzetbiztonsági bizottságának elnöke (hogy ne Kövér legyen), 2010-2012 között honvédelmi államtitkár, 2012-2015: sportért felelős államtitkár, 2015-2018 között honvédelmi miniszter. Aztán most semmi, még egy nyamvadt bizottsági tagság se. Ment a levesbe. Nagyot véthetett Orbán ellen, de senki nem tudja, mi lehetett az.
Pedig Simicskó legalább megnyerte az egyéni körzetét Budán, most mehet is vissza az újbudaiakat képviselni.
5. Németh Szilárd
A Fidesz szimpatikus külsejű verőembere is akkorát bukott, hogy a fal adta a másikat. Szabó Szabó Szabolcs meg az elsőt: Németh kikapott az ellenzéki jelölttől Csepel-Soroksáron, pedig nagyon kellett volna az a mandátum a Fidesznek, hogy a ciklus során végig fennmaradjon az alkotmányozó többség. Minden bizonnyal ez a vereség fő oka annak, hogy Némethtől elvették a nemzetbiztonsági bizottság alelnöki posztját.
Pedig a szocialista elnökkel olyan kiválóan működtek együtt. Igaz, már Molnár Zsolt se elnök, de a pártja legalább tagként jelölte a testületbe, míg Némethnek nem tette meg ezt a gesztust a Fidesz (illetve dehogynem, csak nem Szilárdnak, hanem a külügyi bizottságot is vezető Németh Zsoltnak.)
Németh Szilárd ezzel együtt elveszítette a honvédelmi és rendészeti bizottság elnöki posztját is, akit Kósától örökölt meg annak miniszterré válása után. Sőt, egyáltalán nincs bizottsági tagsága. Ez így, együtt akár azt is jelenheti, hogy valami kisebb kormányzati stallumot kap, de azt is, hogy visszaküldték Csepelre, építse újra magát. Az utóbbira utal, hogy a Facebookon minden második posztja dr. Szabót ekézi – nem tudta magát túltenni a választási pofonon. Most lesz rá 4 éve.
(Update: a 24.hu szerint mégis az előbbi lehetőség lép életbe, és mindenki Szilárdja kormányzati beosztást kap, honvédelmi államtitkár lesz.)
6. és 7. Répássy Róbert és Budai Gyula
Az 1998 óta képviselő Répássy és a 2010 óta parlamenti tag Budai bukott talán a legnagyobbat: ők az új Országgyűlésbe se kerültek be. Ezt már a választás előtt tudni lehetett: egyéni helyet nem kaptak, a listán pedig inkább büntetésnek, mint jutalomnak számított a 144. és a 146. hely, ahonnan matematikailag is lehetetlen volt a bejutás.
Répássy kegyvesztettsége inkább érthető. 2006 után az akkor frakcióvezető Navracsicshoz csapódott, követte az igazságügyi tárcához is, mentorának a külügybe, majd Brüsszelbe való távozása miatt azonban egyedül maradt. Az igazságügyi államtitkári posztról már 2015-ben leváltották, csak idő kérdése volt, hogy a Parlamentből is kikerüljön.
Budai viszont Orbánhoz való végtelen lojalitásával tüntetett elszámoltatási biztosként, honvédelmi és a vidékfejlesztési államtitkárként is, de mindenhol elfogyott körülötte a levegő, és Orbán nem törte össze magát egy idő után, hogy az egykori ügyésznek újabb lehetőséget adjon.