Gyűlöletkeltés, álhírek, összeesküvés-elméletek – ezt ontja ránk immár harmadik éve a kormánypropaganda. Felmerül a kérdés: kétharmados többség birtokában, ellenzék hiányában, hatalma teljében mi szüksége van minderre Orbánnak? Mutatjuk.
A kormányzati kommunikáció meglehetősen egyszerű képet fest a világról: vagyunk mi, magyarok, Orbán Viktor vezetésével, és velünk szemben az egész világ. Rontásunkra tör az Európai Unió, az IMF, Soros György, az ENSZ, a Velencei Bizottság, és még ki tudja ki mindenki. A lista általában napról napra bűvül, lekerülni onnan pedig esélytelen.
De ha egy pillanatra képesek vagyunk önállóan gondolkozni, akkor felmerül, hogy ha ennyi mindenki van ellenünk:
– az “ellenséges” szervezetek erőforrásai lényegében kifogyhatatlanok, nagyságukat össze sem lehet hasonlítani a mienkkel,
– és az általuk képviselt politikai befolyás elképesztően nagy,
hogy lehetséges, hogy nem képesek érvényesíteni mégsem az akaratukat? (Ilyenkor jön a hívő válasza: mert Orbán Viktor akkora zseni, hogy egyik kezével megállítja Brüsszelt, a másikkal Sorost, miközben a harmadikkal kipaterolja az IMF-et, és közben mosolyogva kioktatja az ENSZ főtitkárát. Hát persze…)
Az Occam-borotvája elv alapján mindig a legegyszerűbb magyarázat a legvalószínűbb. Ebben az esetben a legegyszerűbb magyarázat: mindez hazugság. Nem akarja senki a magyarok vesztét.
Akkor miért van szüksége Orbánnak minderre? A rengeteg hazugságra, amellyel egy fenyegető és veszélyekkel teli, frusztráló világot fest hívei számára – ahelyett, hogy egy megnyugtató, biztonságos és élhető képet adna.
Árulkodó volt a választási kampány során, hogy az összeesküvés-elméleteket és a propaganda termelte álhíreket szinte kizárólag a Fidesz-szavazók arcába tolták. Nem fektetett különösebb energiát új szavazók megnyerésére a kormány. Az orbáni valóság-interpretációt azoknak szánták – és szánják most is –, akik korábban is – és most is – Fidesz-szavazók, Orbán-hívők.
“Az összeesküvés-elméletek … egyik fontos funkciójuk, hogy a saját csoportot megóvják a fizikai és a szimbolikus fenyegetésektől azzal, hogy a csoport határait erősebb kontúrokkal vonják meg. Az összeesküvések és a rájuk épülő álhíripar a Jó és a Gonosz, a Bűnös és az Ártatlan, a Nép és az Elit közé állít éles határokat. … az összeesküvésekről alkotott vélekedések erősíthetik a csoportkohéziót is, hiszen közös tudással látják el a csoport tagjait, ami a külső fenyegetés érzésével együtt jelentősen erősítheti a csoporton belüli szolidaritást és összetartást. A jól megformált összeesküvés-elméletek ráadásul a “beavatottság” általi különlegesség érzését kelthetik a csoporttagokban, tovább növelve erejüket. … Az üldöztetés és az ebből fakadó áldozati identitás továbbá nem csak fontosságérzéssel, hanem egyfajta messianisztikus küldetéstudattal is ellátja a csoport tagjait, ezáltal szerepet kap a kollektív önértékelés növelésében.” (Az idézet Krekó Péter: Tömegparanoia című könyvéből való.)
Tehát Orbán hazugságokkal, álhírekkel és összeesküvés-elméletekkel tartja egyben híveit. Mindössze egyetlen ember hatalomvágyát szolgálja ki az évek óta tartó gyűlöletpropaganda.