A mesterterv az volt, hogy egy kiérdemesült titkosszolgálati emberekből álló izraeli cég segítségével provokálnak magyar és / vagy Soros Györgyhöz köthető civil szervezeteket és a titkosszolgálati módszerekkel begyűjtött, tendenciózusan szerkesztett anyagokkal „leleplezik” az ellent.

A történet közismert. Valaki Habony komoly pénzt tett be az akcióba.

Pici hiba, hogy a szervezetek nem mentek lépre – csak komoly ügyeskedések árán lehetett elérni, hogy úgy lehessen beállítani a titokban felvett beszélgetéseket, hogy ott éppen hazát árulnak.

Nagy ravaszul az első leleplezéseket az izraeli, angol nyelvű Jerusalem Postban tették közzé. Ezt „vette észre” aztán a kormányt kiszolgáló magyar Völkicher Beobachter és karaktergyilkolt egy picit.

A történetet most Bayer Lili cikke a politico.eu-ban (lapszemlénkben részletesebben idéztük  ) idézi fel, úgy hogy megszólaltatott olyanokat, akik az izraeli magán titkosszolgálatnál dolgoznak, dolgoztak és megerősítik neki a sztorit. (Itt jegyezzük meg, Bayer Lili remek cikkeket ír magyar dolgokról, mostanában leginkább Brüsszelből, miután a fideszista hatóságok éppen leleplező cikkei miatt gyakorlatilag közellenségnek nyilvánították és kiutálták az országból.)

A Black Cube nevű cég igazán pancsermunkát végzett,

pedig elég vastagon foghatott a ceruzájuk, mert a költségeket nem sajnálták. Kamu cégeket kreáltak, honlapokat építettek, „múltat” teremtettek – még ha elég gyengécskéket is. Aztán külföldi városokban csalták el a kiszemelt civileket és ott – magukat támogatónak kiadva – hosszú beszélgetéseket folytattak, amelyeket felvettek – és aztán a szövegkörnyezetből kiragadott mondatokkal próbálták lejáratni Orbán kijelölt ellenségeit.

És még így is elég szerény volt a zsákmány. A Liberties vezetője például elárulja a nagy titkot: szeretnék elérni, hogy

Magyarországon ne fogadják el a civil szervezeteket tönkretevő – akkor még – törvényjavaslatot.

Ezért valóban érdemes volt ekkora felhajtást csinálni. Hiszen lehet, elég lett volna csak a szervezet honlapjára vagy FB oldalára kattintani és ott elolvasni ezt. Na, de akkor mi lenne a nagy leleplezés?

A kormány verőembereinek persze ez is elég volt, lovagoltak rajta pár napig. Csakhogy, hamar kiderült, nem a Jerusalem Post cikket jegyző újságírói készítették a felvételt. Lahav Harkov és Jeremy Sharon készen kapta valakitől – s szellemi hozzáadott értékük kb a nulla volt. Úgy tűnik, nem is nagyon értették, mit csinálnak. (De miért kellene egy bértollnoknak bármit is érteni, gondolkodni vagy ilyesmi.) 

Így aztán elég hamar kiderült, valakik nagy pénzekért próbálták beugratni a civileket.

Sőt, volt olyan civil szervezeti vezető,  (Migration Aids ) akinek rögtön gyanús lett a dolog és értesítette a magyar  titkosszolgálatokat, hogy provokáció készül.  Az mindenkinek hamar feltűnt, hogy általában izraeli akcentussal angolul beszélő meglehetősen gyanús figurákkal találkoztak.

A mameluk sajtó egy kicsit rugódzott még a dolgon – ha már ekkora pénzt tettek a dologba – de a Black Cube kínos módon dekonspirálódott, több kárt okozott ez már a kormánynak és csatolt részeinek, mint hasznot. Új gyalázkodni való után néztek hát. A Magyar Idők címen kinyomtatott feljelentő lap le is szedte szépen a honlapjáról ezeket a cikkeket, azt nem tudjuk, hogy a könyvtárakban lévő példányokból is kivágták e a vonatkozó dolgozatokat.

A Black Cube korában már kétes hírnevet szerzett azzal, hogy a szexbotrányba, nemi erőszak gyanújába keveredett hollywoody producer Harry Weinstein ügyében is kavart, „kémek hadseregét” dolgoztatták azért, hogy besározzák a producer vádlóit, ám a kémügynökség ott is lebukott – ráadásul annyira kínos volt a szerepe, hogy még bocsánatot is kellett kérnie. Szóval, ha titkosszolgálati magáncégre lenne szükségem, mi tagadás, nem ezt választanám. A referenciái elég vacakok.

Oké, hogy gátlástalanok, erkölcstelenek, de hogy még bénák is és lebuknak, az már tényleg sok egy kicsit.

A tanulság legalábbis hármas. Az egyik, hogy ha valakit tönkre akarnak tenni, akkor van pénz, erő és őket kiszolgáló legalja pártsajtó. A másik, amit régóta sejtünk, hogy meglehetősen gátlástalanok. Ésa harmadik– hmmm – mégsem akkora zseneik ezek. Időnként jó nagyokat buknak.

De azért csak óvatosan.